2011. december 28., szerda

2 hónaposan!

Most nem állok neki itt örömujjongani, hogy már 2 hónapos a gyerekem, meg elképedni sem, hogy telik az idő. Tudjuk, tudjuk...

A karácsony gyorsan telt és jól, a hinta főnyeremény volt! Bár max. fél órát üldögél benne, addig viszont sikítva nevet :) aztán talán majd elmarad benne hosszabb ideig is, ha meg nem, akkor meg így jártunk, legalább nem szokik bele :)

Kapott még bodykat a drágám, cumisüvegeket, pelust, meg a "messzimamáéktól" egy tündéri macis párnát, jól elvan azzal is :) dédiék meg zenélő képeslapot küldtek neki, na az volt a sokadik telitalálat, ha kinyitom, nagyon vékony hangon cincogja a Jinge Bells-t, engem megőrjít, de a gyerek szereti :) szintén szüleimtől kapott pénzt befektettem tegnap pár dologba, vettem idegnyugtató cumikát (MAM Relax), üveg cumisüveget, meg egy csörgős talpú csacsit vagy mit...

Ilyet:



http://www.brendon.hu/Products/ViewDetails/5998?storetype=webstore&store=-1

Tegnap még nem nagyon mozgatta meg a gyereket az új szerzemény, ma viszont már annak is sivalkodva örült :) Hiába, jó ezeknek a babáknak :D

Aztán, hogy mi történt vele, azt nem tudom, de a 62es ruhák nem mennek már rá Samura, így 68-asokat kezdtünk hordani, de hogy emellé hány kiló a gyerek, azt nem tudom, majd talán ma este kiderül, ha el nem felejtjük megmérni. Ámbár olvastam valahol, hogy 6 kilós súly körül már tud annyit enni egy baba, amivel átaludja az éjszakát, Samu egyre kevesebbet eszik és ennek folyományaként egyre sűrűbben kel (de hogy miért????). Most éppen azon agyalok, hogy lehet estére is Hipp-et fog kapni csak, hátha abból betörpögné a 120at legalább, mert a babylove-ból csak 60at eszik (ha eszik annyit...)

Mióta hason alszik a fiam (mert hason alszik!!!), azóta olyan gyönyörűen emeli a buksikáját, hogy öröm nézni! Ez főleg anyuméknál volt látványos, mert ott kemény volt az ágy, jól meg tudta  magát támasztani. Kis vasgyúró :D Szépen gügyörészik is, sőt, már szól, ha éhes (hlá) és ha álmos (meao). Szóval frankón kommunikálunk :) A sírása viszont ugyanolyan, "Nem hallod hogy bajom van???" jellegű :D na mindegy is a dolog, mondom, szól a gyerek, hogy baja van :D

Jövő hétfőn 2 hós oltás, már most görcsben a gyomrom, említették, hogy lázas lesz, fájni fog a lábija, stb... wáááááááááááááááááááááá! De valahogy csak túléljük :)

Koszmó ellen vettem bebé sampont, mert az olaj nekünk nem sok cart ért, cserébe olyan büdös volt a gyerek, hogy kimondhatatlan, és még csak le sem tudtam mosni róla a cuccot, hát tényleg nem olcsó, de már első használat után felszedte a koszmó nagy részét :)

Más most asszem nem történt, majd lassan a jövök a "régi stílusú" bejegyzéseimmel is, amik nem státusz jelentések, csak legyen annyi időm/lélekjelenlétem... :D

2011. december 19., hétfő

7. hét

Na, megint jól megkésve írtam, de az a baj, hogy mikor ihlet van, idő nincs, mikor idő van, ihlet nincs :D

Samu a sok hasra fektetés eredményeképpen elkezdte emelgetni a buksiját, appró örömök az életben :D Talán lesz belőle valami, előbb vagy utóbb :) Ami aggaszt, hogy van egy csomó a tarkójánál, nem messze a gerincétől. Remélem, hogy tényleg csak izom csomó, bár párom szerint nyirok nem lehet. 2-án úgyis megyünk oltásra, majd rá fogok kérdezni.

Eljutottunk oda, hogy szörpöm 6-7 órákat alszik éjjel, megváltás, még ha nem is olyan sok, de azért 6 óra egyben??? Ki tudja, ennek mikor örültem utoljára ennyire, talán az első félévem végén :D Ami aggaszt, hogy csak a "zajra" tud nyugodtan aludni, de lassan majd rászánom az időt, és ha kipihentem végre az elmúlt 7 hetet, akkor megpróbálom lekattantani róla. Nehéz lesz, már látom, és azt is tudom, hogy jó pár álmatlan éjszakát fog eredményezni, de nem érdekel. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy még nem bírnám újra az éjszakázást, legalább még egy hét kell, vagy több. Az is lehet, hogy fokozatosan szoktatom le, először csak felkelek kikapcsolni, aztán kikapcsolom a loop üzemmódot, aztán hátha bekapcsolni sem kell majd. Tudom, hogy hülyeség ilyesmikhez kötni az alvást, de akinek már van kisgyereke, az tudja, az első időkben mennyire isten áldása akár 4-5 óra is egyben! Emellett kezd kicsi lenni a bölcső, azt beszéltük párommal, hogy talán január elejéig még abban marad, de legkésőbb január közepén költözik a "nagy" kiságyba :D Erősen kíváncsi leszek, mit fog szólni a váltáshoz...

Bandesz megkapta a munkát, így ő márciusban, mi valamikor áprilisban vagy májusban fogunk költözni valamelyik környékbeli, festői szépségű városkába. Szívem telve izgalommal, nagyon várom már, bár azt bevallom, szomorúan érint, hogy anyukám eléggé elszomorodott a költözés miatt. Mindegy, talán ő is be fogja látni, hogy nem lesz az olyan szörnyű, nem a világ végére megyünk és a suli miatt nekem amúgy is gyakran haza kell majd járnom. Sok kérdés felmerült a költözés körül, az tény, de olyan messze van még mind március, mind május, hogy egyelőre csak a karácsonyra koncentrálok.

Apropó karácsony, megvan végre az ajándékok 80%-a, a tesómét kellene még megvenni, ha nagyon nem megy sehogy sem, akkor emegyünk szörpivel a westendbe, elég nagy már hozzá. Ott van Média, majd megnézem, mi a felhozatal. Anyósomék ajándékát is meg kell még rendelni, majd este, ha minden jól megy, nekilátunk Bandesszal és kiválasztunk mindent, ami kell hozzá. Meg persze az én ajándékom hiányzik még, meg az apué, ami már ki van fizetve, meg minden, de nem nagyon akar ideérni (kezdek kicsit aggódni is emiatt...)

Na megyek, mert bömbike van, még két videót hoztam, amit lehet nézegetni :D


2011. december 14., szerda

Hát elment...

Kettesben maradtunk Samuval egy pár napra, ugyanis az édesapja elutazott péntekig Németországba. Sorsdöntő 3 nap ez, most derül ki, felveszik-é, avagy senem... Sokat beszélgettünk erről, hogy ki mit is szeretne, jó lenne menni, de jó lenne maradni is.. Mikor hogy kelek fel, aszerint mennék, vagy maradnék. A legrosszabb nem is az, hogy az embernek össze kell csomagolnia, és repülőre szállnia, hanem az az 1-2 hónap, amíg a férjem megteremt odakinn egy olyan egzisztenciát, amire be merem vállalni a költözést (legalább lakás legyen már, na :D ) De az is tény, hogy a fizetés sokkal jobb lenne, és talán 2-3 gyerekes családanyaként, ha megtanulom a nyelvet, nekem is lenne valami jövőm, mert itthon lehúzhatom magam a WC-n... Azt hittem amúgy, hogy majd milyen gyorsan elmegy ez a pár nap, de ólom lábakon jár az idő :( Mikor lesz már péntek dél???

2011. december 11., vasárnap

5.-6. hét

Idő hiányában kénytelen vagyok ezt a két hetet egybe venni, ugyanis nem volt annyi időm, hogy leüljek ide, csak reggel bekapcsoltam a gépet, majd este kikapcsoltam...

Sok minden történt velünk két hét alatt, húúúúúúúúú, hol is kezdjem? Voltunk ugye koponya meg hasi UH-n, minden rendben hála égnek. Kis protekcióval nekünk ingyen volt, de amikor megláttam az árakat, lementem hídba és majdnem úgy maradtam... kész rablás egy 2 perces vizsgálatért!!!!

Aztán többek javaslatára vettünk Sensitive tápszert, na az fain volt. Első körben a gyerek elkezdett hányni. Nem értettem, mert bár eszik, mint a vett malac, de eddig is azt csinálta, na mindegy, betudtam a dolgot annak, hogy biztosan sűrűbb ez  tápszer, vagy valami. Aztán ugye megvettem kedden a dobozt, szerdán kibontottuk, csütörtökön nem volt kaka, pénteken meg valami fertelmesen büdös, nyálkás, feketés zöld trutyit találtam a bugyiban, ami a legkevésbé sem tett boldoggá. Egyből telefon tápszeres barátnőnek, hogy akkor ilyenkor mi van... Ááááá, csak bezabált a fiatalúr, ne aggódjak. A szombati napot újfent végighánytuk, majd vasárnap megint zöldes trutyi fogadott a pelenkában. Akkor már az is aggasztott, hogy 2 naponta van kaksi, mivel Samu is borzalmasan kínlódott, így hát bevetettük a kamilla teát és bíztam benne, hogy mivel már nem eszik olyan sokat a gyerek, hétfőre talán szebb lesz a pelus tartalma. Közben előrelátóan írattam fel Start tápit, nem akartam sensitive-et (én arra is gyanakodtam...). A védőnő keddre ígérkezett. Amikor hétfő délután is a zöld, büdös nyálka fogadott, kezdtem kétségbeesni. Ehhez társult, hogy a fiamnak nem volt étvágya. Az a gyerek, aki előtte 8-900-akat evett egy nap, most 4-500akon vegetált és azt is úgy kellett belerimánkodni. Kedden kijött a védőnő, elmondtam neki, hogy mi van, azt mondta, ne ijedjek meg, simán lehet a tápszertől. Szerdán felbontottuk a Start tápit. Csütörtökön csodálatos sárga kaka fogadott. Tényleg a Sensitive volt a ludas... Most vettünk Hipp Combiotikot, mert a Beba Ha nagyon tekeri Samu hasát, és barátnő mondta, hogy ugyanígy jártak a hypoallergén tápival, nekik a Bio jelentette a megoldást, hát kipróbáljuk... nem bánnám, ha beválna, mert Samu már 150eket eszik (bár csak napi 5x), így egy doboz tápszer jó eséllyel másfél-2 hét, és a Start Pro nem a legolcsóbb, még receptre sem...

A tejem valami számomra is érthetetlen módon elkezdett megint szaporodni, most már napi 2,5-3 deciket tudok adni a gyereknek az eddigi szánalmas 50-80 milik helyett. Persze nem sok, de ha így folytatódik a tendencia, talán lehet még tovább szaporodna. A dokim a lelkemre madzagolta, hogy 3. hónapig mindenképpen kapjon anyatejet a gyerek, ne hagyjam elapadni, ha 50 ml, akkor annyi, így hát fejek rendületlenül. Viszont a szoptatást abbahagytam, ami miatt még mindig szörnyen kínlódunk, erre is ki kell majd valamit találni. Nem hittem volna, hogy a gyereknek a szoptatás nyújtotta kötelék jobban fog hiányozni, mint nekem (bár sokszor én is majdnem elcsábulok, és mellre teszem, de aztán nem... mióta nem szoptatok szaporodik a tejem, nem lenne jó megint elapasztani...).

Meg volt a 6 hetes kontroll, velem minden rendben, zöld utat kaptam minden irányba, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, már csak a kád forró fürdő hiányzik az életemből (minden máson már túl vagyok...). Ami nekem borzalmas csalódás volt, hogy hiába intim tornáztam, a vizsgálatot sem nagyon éreztem, nem hogy mást :( Bár a férjem szerint nincs baj velem "ott", de én ezt nagyon nem így érzem... Mindegy, erősítgetem magam odalenn, aztán reménykedek, hogy egyszer újra, legalább majdnem a régi lesz odalenn minden. A varratom helyére azt mondta a doki, hogy szinte nem is látszik, hát az lehet, de hogy ott van, azt éreztem azért, de mindegy, ahogy telik az idő, biztos vagyok benne, hogy napról napra jobb lesz. Amúgy megjegyzem mellékesen, hogy az orvosom nagyon jó munkát végzett, tapintásra is gyönyörű a sebem :) De ez nem nagyon javítja a tényt, hogy ott van...

Megtaláltuk az ideális karácsonyi ajándékot Samunak, egy aranyos kis hintát, akciós volt a Brendonban. Már meg is vettük. Tudom, hogy pihenőszéket akartunk, de azt idő közben kaptunk, így sztornó lett a történet. Aztán ha már Brendon, vettünk fület a cumisüvegekre, Samu, ha olyanja van, szívesen fogja. Segít anyának :D Lassan be kell ruházni néhány nagyobb cumisüvegbe, mert a 120ml-seket már régen kinőttük. Kamilla teának jó (igen, igen, tudom, a kiscicák sem isznak szopi után kamilla teát, de őket asszem a szél sem bántja :D )

Kisfiam egyébként felfedezte a színeket, én meg Brigi barátosném révén az Anya, taníts engem! c. nagyszerű szakirodamat. Azóta szinte minden nap játszunk Samuval egy órát, tornáztatom fürdés után, masszírozom stb. Végre aktív résztvevőjének érzem magam a gyerekem fejlődésének :) Emellett egyre érdekesebb minden, ami csörög és zörög, akartam is venni neki ebből az apropóból egy csuklócsörgöt, de eléggé drága, így nem tettem.

Most nagyon szépen berendeztem neki a "járókáját", kapott színes plédet, kivittem az összes színes, szeretem játékot, és napközben ott van kinn. Tanuljuk, hogyan kell egyedül játszani, ugyanis azt vettem észre, hogy nem nagyon van el egymagában, ami, saját példámon okulva (anno én sem tudtam egyedül játszani), nem túl hasznos. Eleinte még üvöltött, ha magára hagytam, akkor hagytam kicsit sírni (max. 5 perc), majd odamentem, megvigasztaltam, de nem vettem fel. Így ma már akár 1-2 órát is eljátszik egyedül, mukkja sincs, vagy magyaráz valamelyik játékának. Csak akkor szokott sírni, ha álmos, olyankor lepakolászom a játékokat, betöltjük a cumikát és már alszik is. (Ja meg persze akkor is, ha éhes, de az más történet.) Kiköltöztettük a bölcsőjét a nappaliba, köszönöm a jó tanácsot, ha én nem is tudok aludni (3/4 éjjel hallgatom, hogy a gyerek kínlódik), Samu 9-10 órákat szunnyad 2 részlétben. Neki sokat segített, hogy nem ugrok azonnal, amint nyüsszen, és így nem zökkentem ki az alvásából. Ráadásul a bölcsőt teljesen kipakoltam játék téren, csak egy nyuszi és egy boci maradt, így hát semmi nincs, ami éjjel elterelné a figyelmét az alvásról. Pluszban még levendulás illóolajjal fürdetjük, aminek hála már nem fél annyira a vízben (elég jól megnyugtatja és ellazítja).

Kinőttük az összes 56os rucikát, így már csak 62eseket hordunk, hát hiába, pont tegnap csodálkoztam rá, mekkora már az én "kisfiam" :D Auchanban vettem a minap egy köteg body-t nevetséges áron (ugyanis idebenn hosszú ujjú body és harisnya a trendi :D ), meg 4000Ft-ért egy 68as overált, így megvan asszem a 8. overálunk :D de mind 62es, azt meg december végére szerintem kinőjük. Aggódtam, hogy az anyukám félét rá sem tudom majd adni, de kár volt, mert az Esztertől kölcsönbe kapottnak nincs lábfeje és az már hideg, az anyósoméktól kapott macikásba nem megy bele a sapi bojtja, így maradt 2 overál, de ugye mosni is kell néha őket :D Ja, és szerintem már elértük az 5 kilót, vagy ha nem, még a jövőhét elején el fogjuk :)

Ja még ami fontos. Megjelent Samu szemöldökén és a fülén a koszmó, hogy mitől, azt el sem tudom képzelni. Patikai olajjal kenem, hol múlik, hogy visszajön... A buksit is kenem, de az nem koszmós, inkább csak hámlik, mióta kenegetem, gyönyörűen rendbejött. Csak azt tudnám, miért ragad a gyerek arca, mióta bekentem először olajjal??? Lemostam, letöröltem neogranormon kendővel, letöröltem frotír fürdőkesztyűvel, de semmi... :(

Még pár kép és egy videó, így a bejegyzés végére :D





2011. november 28., hétfő

A Franciágy Krónikái, avagy a türelem, a kimerültség és a bömbölő bébi..

Itt egy idézettel nyitnék barátnőmtől: "Aki nekem azt mondja, hogy a 3. átbömbölt éjszaka után nem jutott eszébe a pálinkás kenyér, az hazudik!" Ez így is van...

Amikor egy nő elhatározza, hogy gyerekvállalásra adja a fejét, valljuk be őszintén, mindenki egy púderszagú babaszobát képzel maga elé (első gyerekesekről beszélek!!!), benne egy édesen szunnyadó/gügyörésző bébivel, ragyogó napsütésben szikrázóan csillogó babakocsit, huncut babamosolyt, stb. Arról valahogy mindenki megfeledkezik, hogy a legangyalibb, legkiegyensúlyozottabb babáknak is vannak rossz napjaik...

Amikor az ember hozzászokik, hogy egy huzamban 10 órát tud aludni, bizony megviselő, amikor 3 részletben alszik 3 órát és éjjel többet van ébren, mint amennyi időt alvással tud tölteni. Talán az első időszak a legkeményebb, amíg az erre az életmódra való átállás meg nem történik (egy hónap után az ember lánya meglepően fitt 4 óra alvással is), apuka és anyuka karöltve zombulnak a lakás különböző pontjain, miközben azon agyalnak, hogy

1) a gyereknek nem lesz kistestvére
2) ezt az egyet is elajándékozzuk

Ilyenkor persze az ember ingerlékenyebb, a mindennapos veszekedések állandóak (mi folyamatosan válni akartunk... 2 naponta...), a gyereknek meg folyamatosan cumit gyömörkész a szájába, hogy talán akkor csend lesz, de rá kell döbbennie, hogy a kis szilikon rész képtelen azt a hatalmas nyílást kitölteni... Ilyenkor az ember a védtelen csecsemőre is rádörren: "Ugyan fejezd már be!" "Kapd már be a cumit és fejezd be a bömbölést!" és még sorolhatnám, amit később nyilván nagyon szégyel, dehát ott, akkor...

Nekem az adott erőt, hogy az egyik neves újsában (Anyák Lapja) olvastam a pszichológus válaszol rovatban, hogy normális, ha az anyuka néha türelmetlen, hiszen fáradt, és sok esetbe tehetetlen (pl. hasfájás), emiatt senki ne érezze rosszul magát. Hát én így is tettem :D

Szóval sejtettem én, hogy húzós lesz az eleje, de nem hittem, hogy ennyire. Ráadásul én még mélyen hallgathatok, a gyerek éjjel csak 1x kel, gyorsan végez, általában azonnal visszaalszik. Mi lenne velem, ha 4-5x kelnénk éjjel és 2-3 órákat töltenénk ébren? (egyszer, csakis egyszer kipróbáltam... hosszú távon kikészülnék, pedig hány ilyen baba van!!!)

De!!! A másnap rámvillantott mosolya, amikor összegömbölyödve hozzámbújik, amikor lelkesen magyaráz igazából kárpótolnak mindenért. Na EZÉRT lesz Samukának kistesója is :)

2011. november 25., péntek

Forog...

Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. A gyerekem nincs egy hónapos és magától simán megfordul. Az apja hasra tette, mondván, ha már úgyis üvölt, hátha kijönne az erőlködéstől néhány puki. Samu fogta magát és visszafordult a hátára. Az apja nem adta fel, újra hasra tette. Ekkor értem be. A fiam kifeszült, kihúzta a karját maga alól és már az oldalán is feküdt. Innen már csak egy bömbi volt és a hátán sivalkodott. Pedig mindenhol azt olvastam, hogy 3 hónaposan forognak a babák...  persze hátról hasra nem fordul. Meg tudná csinálni, de nem teszi (pelenkázón szokta gyakorolni, hogyan lehet peluscsere közben leesni, így lassan arrébb húzom a pelenkázó lapot, hogy hogyha isten ne adja esne is, akkor is a kiságyba). Utál hason. Evvan...

2011. november 24., csütörtök

És már 4 hetes!!!

Sok minden történt egy hét alatt. Nevezetesen, hogy átléptük a 4 kilót, tegnap szám szerint 4,27et mutatott a mérleg :) Emellett 59 centi a fiatalúr, na nekem ezek után senki ne mondja, hogy 51 centivel született, az lehetetlen!

Ma reggel először hozzámbújt Samu, soha ilyen még nem történt. Reggel sírt, kivettem, tettrekészen  a szájába építettem a Cumikát, és felkészültem a szokásos háborúra, ehelyett legnagyobb meglepetésemre a fiam összegömbölyödött, "átölelt", belefúrta a fejét a köntösömbe és elaludt. A meglepetéstől sírni is elfelejtettem, pedig a szívem legmélyéig hatolt a pillanat. Aztán így aludt 7ig kb., míg én olyan dolgot csináltam, amiről azt hittem, már soha az életben nem lesz rá lehetőségem: olvastam! Aztán kimentünk a konyhába, és kis nyűszürke után nekiállt beszélgetni a cicával. Egyre többször van hangja is amúgy, ami szintén meglepett, majd amitől lementem hídba: beszéltem hozzá, vigyorogtam és visszamosolygott!!!! Mondta a védőnő, hogy sokkal fejlettebbnek tűnik szellemileg a koránál, de ez engem is meglepett...

Én jól vagyok, a vérzés már csak barnázgatás, jövőhéten már kérhetek időpontot is 6 hetes kontrollra :) A tejem nagyon lassan, de talán szaporodásnak indult, hálás köszönet ezért Katának! :) Igaz kimerítő, hogy újra szoptatok éjjel is, hogy mindig fejni kell szoptatások után (meg ugye nekünk van még egy tápszeres kör is), de simán megéri!!!

Holnap megyünk hasi és koponya UH-ra, protekcióval egy kicsit nagyon hamarra lett időpontunk :D

2011. november 21., hétfő

A szoptatásról - ahogy én látom...

Muszáj ez a poszt. Sokat agyaltam, megírjam-e, de végül úgy döntöttem, megírom.

Nálunk a teljesen természetes dologból eléggé központi kérdéssé vált a dolog. Az egész a kórházban kezdődött, ahol is nem nagyon sikerült a kicsit mellre tenni, és sokszori könyörgés ellenére sem segített senki. 2 napnak kellett eltelnie, mire valaki vette  a fáradtságot, és megmutatta, hogy csináljam. Végül azonban édesanyám javaslata és a fekveszoptatás hozta meg a várt sikert. Ekkor már majdnem egy hetesek voltunk...

Azóta is küzdünk, harcolunk. Amikor észrevettem, hogy Samu csak fogy és fogy, elkezdtem rettegni, hogy eltiltják az anyatejtől (ekkora marhaságot), rengeteget sírtam emiatt, aminek az egyenes ági következménye az lett, hogy még kevesebb lett a tej :( ezt követték a kétségbeesett kísérletek, az alkoholmentes sör, a teák, a homeo, a tej, sok alvás, sok folyadék, mogyoró, madártej, minden hiába. És Samu csak fogyott és fogyott... aztán kiváltottuk a tápszert és fellélegeztem. A fiam nem volt többé éhes, és szépen hízésnak indult. A tejem is elkezdett szaporodni. Aztán hazament anyu...

Én sokáig irigyeltem mindenkit, akinek elég teje van, meg aztán azokat is, akiknek nincs egyáltalán. Amikor bevezettük, hogy éjjel csak tápszert kap a gyerek, én meg fejek, akkor döbbentem rá, mennyire idegtépő és lélekölő az állandó számolgatás, méregetés, amikor 30-40 perc szopi után csak +10g-ot mutat a mérleg, pedig csont üres a mellem, amikor találomra kavargatom a tápszert, írom minden grammját a megevett mennyiségnek, nehogy túletessem a kicsit (tudom, hogy nem lehet túletetni, de nem akarom felfújni, a tápszer meg nagyon fújja), szóval kínlódás az egész.

Ami erőt ad, hogy az a kevés tej is tej, a szoptatás meg egy külső köldökzsinór, egy olyan kapocs, ami összeköt, és csak minket, talán ezért is szoptatnak sokan olyan borzasztó sokáig. Meghitt kapcsolat ez, még ha sokszor olyan utálatos is (erről kicsit később). Egy szó, mint száz, alapvetően szeretek szoptatni...

Nálunk a szoptatás alapvetően három részből áll:

1) felvezetés - a cicikén kínlódás: bekapja a bimbót, kiköpi, ráharap, majd tépi, cibálja, türelmetlen, nem szív rá... senkinek nem kívánom

2) szopizás: elég türelemmel és buksisimogatással ezt is el lehet érni, kb. 20 perces munka, mire ide eljutunk...

3) levezetés - cicikén cuppogás: tényleges szopi már nincs, a gyerek tulajdonképpen alszik, de a mellemet lehetetlen elvenni tőle, cuppog rajta még vagy negyed órát...

Ami hibákat én garantáltan elkövettem:
1) nem aludtam a kórházban, pedig kellett volna
2) nem aludtam, amikor anyu itt volt
3) nem ettem, mondván, hogy nincs étvágyam
4) nem figyeltem arra, hogy eleget igyak
5) nem voltam elég erőszakos a csecsemősökkel
6) túl későn fedeztem fel, hogy nálunk az időre szoptatás a nyerő
7) a homeos bogyók mellé ittam a tejszaporító teát (később tudtam meg, hogy a kettő együtt apaszt, külön külön szabad csak alkalmazni őket...)
8) későn váltottuk ki a tápszert...
9) hagytam, hogy lelkiismeretfurdallásom legyen a pótlás miatt...

Ezeket csak azért írtam le, hátha másnak is segítség, nekem voltak infók, amik későn jutottak el... :(

2011. november 17., csütörtök

3. hetünk

Hát 3 hetesek lettünk :) sok újdonság nem történt. Tej olyan, mint a magyar népmesék, hol volt, hol nem volt... ma lefejtem 40et, majd berohantam a bömbölő gyerekemhez, aki kiszopizott még 120at, és a jobb mellem még félig volt, máskor 20at alig tudok kicsikarni a melleimből ugyanannyi alvással, ugyanolyan életvitellel... fene érti :( most már nagyjából 150%, hogy Samu pihiszéket kap karira tőlünk, nagyon hasznos lesz, én már most látom. Próbálkoztam az autósüléssel is, de nem kényelmes neki annyira, a kanapéról meg nem lát szét rendesen... szóval jó kis ajándék lesz neki :)

Én a magam részéről még mindig harcolok a gyermekágyis vérzéssel, szerintem soha nem fog elmúlni, ez már szinte tuti... a lakás rohan, kaja szinte sosincs, mivel nincs energiám még főzni is, apuka meg nem nagyon hajlandó, bár tud, így hát ez van alapon általában azt eszünk, amit találunk...

Jövőhéten egy hónapos státusz, akkor már talán többet tudok írni, most 3800g volt a törp hétfőn, meg én 55 centinek mértem, de az csak egy dolog :)



Néhány kép:





2011. november 12., szombat

2 hetesek lettünk!

Jó, még csütörtökön, de akkor is :D

A tej kérdéssel továbbra is küzdünk, már térdig tiszta tej vagyok, ha kiscupi felsír, de a mennyiség még mindig elég tréh. Sok sok barátnő, ismerős ajánlására kipróbáltam az Urtica Urenset (homeos bogyó), első nap a 80-90es hozamból 60 lett, második napra csak 40, így abba is hagytam gyorsan, amíg teljesen el nem apaszt... jó kis tabi lehet, biztosan sokaknak működik, de én ilyen csodabogár vagyok, na :D de még bízok benne, hogy visszajön a tejem, mert jelen pillanatban felborult a mérleg nyelve a tápszer javára, amibe az ember kénytelen beletörődni, de azért bosszantó.

Ellenben viszont a tegnapi fürcsi utáni mérés szerint lassan elérjük újra a születési súlyunkat :) 3650et mutatott tegnap a mérleg, ami ahhoz képest, hogy másfél hete még csak 3400 volt, szép gyarapodás :) emellé szépen kikerekedett a kis pofikája, végre nem olyan soványka szegény, komolyan, a szívem szakadt meg, amikor ránéztem...

Tegnap kipróbáltuk a kiságyat, a kicsi kossal egyből szerelembe estek, egész reggel magyarázott neki :) apával is sokat játszanak már, ha apukája belefúj a nyakába, aztán ad neki egy puszit, hatalmasakat vigyorog :) szóval végre nem csak akkor van már vigyorex, ha tele a pocak :)

Egyre több mindent meg tud már fogni, és mindenre nagyon érdeklődően néz, de azért még teljesen koordinálatlanok a mozdulatai. A szájbólcumikitépő mozdulat az, ami abszolut tudatos, meg a nem kérek már cicit mozdulat, a többi még nem nagyon... szépen fordul oldalra, nekem is meglepő módon, ezt már jó pár napja csinálja, főleg a délutáni alvásoknál, amikor az ágyon pihizünk, simán odabújik hozzám :)

Elkezdtük szedni a Vigantolt, kipróbáltuk a "szupernyuszit" (Libero), nem vagyok elájulva, a gyerekem állandóan tarkóig tiszta pisi... bár legalább a kakamanót benn fogja, ez is valami...

Képeket majd hozok, de most ébredezünk, mennem kell...

2011. november 10., csütörtök

Születésünk története

Végre van időm, mert ez ugye mindenképpen hosszabb lélegzet vételű bejegyzés lesz.

Kezdjük a legelején, 26-a, reggel 1/2 8. Szokás szerint a szülészeten kezdtem, rutin túlhordós NST. Fain volt, 30 percig ültem a gépen, közben ugráltak körülöttem, nézték a papíromat, nem mondtak semmit, mondom, tuti baj van... Utána a dokim is elszaladt a papírommal, ahelyett, hogy csak aláírta volna, na mondom, kész... kiderült, hogy baj nem volt vele, csak beszélni akart velem. Kérdezte, hogy vannak-e fájások, mondom, vannak, de ritkák és rendszertelenek. A doki teljesen felvillanyozódott, akkor nézzük meg, lehet, hogy holnap tud indítani! Ennek bevallom, én is megörültem. Mivel a vizsgáló foglalt volt, tudtunk még pár szót beszélni, hogy zajlik az indítás, mi az a bemutatás, kérdezte a dokim, hogy meddig tart a ciklusom, nem-e számoltak el, mondtam, hogy én ma szülök szerintem, mert ma telik le a 266. nap, mivel tudom, mikor fogant a baba, és mindenképpen éjjel. Közben kiürült a vizsgáló, megnézett a doki, szűk egy ujjnyi, ezzel nem indítunk szülést. Úgy búcsúzott, hogy holnap akkor amnioszkópián találkozunk, de én mondtam neki, hogy szerintem hamarabbi lesz a viszontlátás.

Hazajöttem, tettem vettem, dél körül éreztem, hogy a keményedéseknél húz a derekam. Még kivittem a kabátokat az Auchanba kitisztíttatni, meg vettem ezt azt, de már úgy hívtam a férjemet 3kor, hogy siessen haza, mert szerintem hamarosan szülünk. A válasz: "Persze, persze, sietek..."

4re hazaért a drágám, addigra elmúlt minden fájásom, keményedésem, minden. Teljesen elkeseredtem, mert nagyon babázni akartam már és beleéltem magam, hogy spontán beindul a dolog... megbeszéltük, hogy "apázunk" még egy utolsót, hátha holnap tényleg mégis tudnának indítani, vagy beindulna a dolog magától. Félig meddig belemerültünk már egymásba, amikor azt éreztem, hogy valami kiömlik belőlem. Nem nagy mennyiség, gondoltam, csak valami folyás. Még örültem is, nem kellett síkosító. Még nem értünk a dolgok végére, amikor jött az első fájás. Vagyis én csak azt éreztem, hogy görcsöl a hasam. Azt hittem, ez is csak olyan mensiszerű görcs lesz, amiről írtak máshol a csajok, nem foglalkoztam vele (bár nagyon fájt...). Amikor végeztünk, éreztem, hogy WC-re kell mennem, azonnal, egyéb nagyobb dolgaimat elvégezni, hát felpattantam, fitten fürgén, újabb fájás, újabb adag trutyi. Térdig folyt csak, vízszerű volt, de még akkor is csak azt hittem, hogy folyás. Mikor végeztem a WC-n láttam, hogy vérzek, de azt hittem, az aranyerem, kijött ugyanis a terhesség alatt (halleluja). Utána tus, na mondom, erre garantáltan elmúlnak a fájások, mindig ez van. A fenéket, felerősödtek, közben folyt belőlem a vízszerű trutyi is meg a vér is. Ideje időt mérni.

Ekkor volt 6 óra, én még mindig nem mertem kórházba menni, mert hazaküldenek és kiröhögnek, mint a 33. héten (na jó, akkor nem röhögtek ki...), pedig stabil 2 perces fájásaim voltak és tena lady-vel közlekedtem otthon. 7kor döntöttem úgy, hogy csak menjünk be, mert ha szivárog a víz, abból baj is lehet, főleg a szülésindító előzmények miatt, így 1/2 8kor bepattantunk a kocsiba (már amennyire pattogni lehet akkora hassal), és 8ra be is értünk a kórházba.

Tébláboltam legalább 2 kört, mire az egyik szülésznő megkérdezte, hogy mit szeretnék. Mondtam, hogy szerintem szülök, mire ő: ezt miből gondolja? Én: hát ő.. izé... Ő: De mégis, folyik, vérzik, fáj? Én: nagyjából ebben a sorrendben... Itt kezdődött a röhögve szülés :D

Feltettek CTG-re, szabályos fájásaim voltak, a gép 120 körül mérte őket. Felvették az adataimat, közben előkerítették az ügyeletes dokinőt, mert ugye mondtam, hogy folyok. Megkerült a doki, felfeküdtem az asztalra, megvizsgált, szűk egy ujjnyi, na mondom, ennyi, mehetek haza, nézi, nézi, hát ő nem látja, hogy meg lenne bármi is repedve, előveszik az amnioszkópot, benéz, hát itt semmi nincs megrepedve, a folyást biztosan csak képzeltem, jött egy erősebb fájás, mire engem újra elöntött a víz. Ok, szivárog a magzatvíz, a felső méhcsúcs repedhetett meg.

Átöltöztem, a dokinő is írt egy kisregényt, elvittek a szülőszobára. Innen elsétáltam az előkészítőbe, borotválás (otthon rendeztem, így elmaradt), kérdezték, hogy beöntést kérek-e, naná, hogy kértem! Végeztem, letusoltam, addigra beért a dokim, megvizsgált ő is, bő egy ujjnyi, burkot repesztett, és vártunk. Jókat nevettünk közben, nagyon jó humora van a szülészemnek, bár mondta, hogy kevés vajúdó kismamát látott eddig, akinek ennyire jó lett volna a kedve :D

Visszamentem a szülőszobára, és apukával együtt vártunk. Néha felkötöttek CTG-re, nem volt valami jó az érték, de nem volt baj, azt mondták. Sétálgattam, a labdára nem nagyon akartam ráülni, minek. Néha bele-bele kellett kapaszkodnom a mosdó szélébe, amikor jöttek a fájások, de semmi extra. A férjemmel jól elvoltunk, beszélgettünk, összebújtunk. Amúgy is csak ketten voltunk.

Óránként jöttek vizsgálni, de a bő egy ujjnyin nem jutottunk túl. Éjfélre leálltak a fájások is, így nem volt mese: oxitocin. Még ez sem volt veszélyes, ráültem a labdára, Bandesz a hátam masszírozta, nagyon jól viseltem. Talán ott kezdődött az igazi hegymenet, amikor a szülésznő megkért, forduljak oldalra. Itt bizony már néha üvöltöttem, és hát párszor félkómásan az epidurálra is rákérdeztem, de már nem adták be. Utólag nagyon örülök neki! Mindig azt kérdeztem, mennyi még. Egy óra, másfél óra... mindig ilyen válaszokat kaptam.

Aztán kettő felé bejött az orvosom, mondta, hogy forduljak a hátamra, és ne tartsam vissza, nyomjak nyugodtan annyit, amennyi egy sóhajtásba belefér. Isteni megkönnyebülés volt, a fájások is elviselhetőbbé váltak és éreztem is, hogy haladunk végre. Negyed 3kor ígéretet kaptam, hogy még 2-3 fájás és csinálunk próbanyomást. Mivel a főpróba remekül sikerült, még egy-két fájást vártunk, és engedélyt kaptam: nyomhatok. Nagy csalódás volt, hogy nekem ez sem olyan volt, amilyennek elmesélték, nem volt kakilási ingerem, ahogy a nagykönyvben le van írva, ezért nem is gondoltam volna, hogy már itt tartunk. Viszont nyomni nagyon jó volt. Tényleg a finish a legjobb, amikor az ember egyrészt már tudja, hogy mindjárt vége, másrészt már annyira el van zsibbadva, hogy semmit nem érez...

Kb. az 5. fájás környékén szóltak, hogy már megsimogathatom Samu buksijának a tetejét, de mocsok módon én kihagytam... Amikor gátat metszett a doki én csak az ollót láttam, mondta, hogy gátat vágott, mondtam, hogy tudom, láttam, erre ő: maga nem nyomott éppen? Mondom, azt hiszem, de... akkor miért nem volt csukva a szeme? Ezen is jót nevettünk (nem tudom, ki az a marha rajtam kívül, aki éppen a kitolási szakaszban jár és még akkor is röhög :D ) Még pár nyomás és kint volt. Felsírt.

Mit molyolnak már??? Nem adták ide azonnal. Mi a baj? Aztán egyszer csak megjelent egy csupasz, visító kis test a hasamon. Akkor már én is sírtam. Csak annyit tudtam neki mondani, hogy "Szerbusz kicsikém, üdv a nagyvilágban" és potyogtak a könnyeim. Olyan nagy volt és olyan hihetetlen, hogy ő az én kisbabám. Aztán elvették, elvitték, rendbetették, apuka lelkesen asszisztált. Engem összevarrtak, mondták, hogy a kicsinek a nyakán volt a köldökzsinór, ezért lihegett valószínűleg közepesen, de semmi baja nincs és csak ez számít. Aztán visszahozták, de még mindig annyira hihetetlen volt, hogy ezen a csodán én most keresztülmentem, és hogy vége és hogy új lappal indulunk egy új csoda felé.

Megszületett a kisfiam, vele együtt született egy édesanya, egy édesapa és egy család...

2011. november 6., vasárnap

Első hetünk itthon

Vasárnap hazaértünk, innen indult valahonnan önálló, közös megpróbáltatásaink sora.

Hála égnek átjött édesanyám segíteni, nagy nehezen beadtam a derekam, és elkezdtem fekve szoptatni. (Tiltakoztam ellene, mondván, hogy be fog szokni az ágyba, de eddig erre semmi nem utal...) Sokkal könnyebb volt, bár nem értettetem, hogy miért sivalkodott a jobb mellem láttán, ez eléggé kiakasztott (akkor még finoman fogalmaztam...) Azt hiszem hétfőre virradó éjszaka szántam rá egy bő 2 órát, és átmasszíroztam az addigra már "nemszeretem cickónak" elkeresztelt jobb mellemet, ki is préseltem belőle vagy 20ml tejet (tudom, hogy nem sok, majd később írok róla, miért csak ennyi volt), utána könnyebb lett szopizni, így elmúlt a nemszeretem cickó szindróma. Ha bárki mondja, hogy csak ennyi a gond!

Nagyon örültem amúgy, hogy törpögő átalussza az éjszakát és nappal is 5-6 órákat alszik, erre megkaptuk, hogy nem jó ez így, mert nem fog hízni a gyerek, és szoptassak igény szerint, és lehet, hogy tápszerrel hozzá kell táplálni (védőnéni mondta). Ezt nem értettem teljesen, hiszen Samu jól van, sokat pisil, kaka is volt, kiegyensúlyozott és általában annyit szopizik, amennyi kell neki, vagyis én úgy vettem észre, hiszen szopi után mindig alszik egy nagyot... na mindegy, hát majd kiderül, mi lesz, csak ez a tömjük a gyereket dolog nekem annyira nem tetszik.

Na mindegy, ezen megijedve és felbuzdulva másnap nekiálltam igény szerint szoptatni, felborítva a napirendünket, így az egész napom egybefolyt, szoptatás-fejés-szoptatás-fejés... az eredmény: másnapra majdnem teljesen elapadt a tejem... ki is borultam amúgy rendesen, sírtam, befordultam, világgá akartam menni, elegem lett mindenből.

Kiváltottuk a tápszert, hozzátáplálni viszont csak egyszer kellett, aludtam egyet a nagy depressziómra, és azóta 70-80 miliket szoptatok, igaz ugyanúgy csak 4-5 óránként, de már nem érdekel... a kicsi úgy fest, szépen hízik, vagy legalábbis nem fogy... én meg ezt a 4-5 óránkénti szoptatást úgy veszem, hogy igény szerinti, mivel általában nem tudom felkelteni, gondolom, nem éhes...

Nagy mumus volt a cumi, mert ugye a cumizavar, és majd nem fog tudni szopizni, blabla, hát büszkén és boldogan jelenthetem, hogy a gyerekemnél ez nem jelentkezett, szépen szopik, sőt, a cumisüveg sem kavart be, amiből a lefejt tejcsit kapja...

Amúgy sokat vagyunk már fenn, ilyenkor tüneményesen elnézelődik, vagy anyával beszélget, az éjszakákat átalussza, naponta 2-3 kakis pelus mindig van, de pisis is nagyon sok, szépen ügyesen szopizunk, mit is mondhatnék még :)

Délutánonként anyósomék hordják sétálni, ez nagyon jót tesz neki, az étvágya is jobb lesz, meg le is nyugszik, végül is még csodaszép az idő :) A kölcsökcsonk asszem az 5-6. napon leesett, maradt alatta egy kis vadhús, azt hétfőn lelápiszolja a doktorbácsi :) viszont csúnya kiütéses már mindene, azt mondták, erős, zsíros a tejem, azért ilyen... hát úgy legyen :)

Teszek fel még pár képet, aztán megyek fürdetni :)




2011. október 30., vasárnap

Megszületett!!!!

2011. 10. 27-én 2óra 50 perckor megszületett Samu baba, a doki szerint nagyon nehezen, szerintem eléggé könnyen :) Ilyen szülést kívánok mindenkinek, a legfájdalmasabb részre is szívlelengetően, boldogan emlékszem vissza, csodálatos volt!


2011. október 25., kedd

Pár szó a túlhordásról, azaz élet a Terminus után... (40+2)

Az ember ilyenkor már ugye naponta jár vizsgálatokra, van, akinél UH-t is csinálnak, másoknál csak CTG-t, általában kishazánkban még protokoll az amnioszkópia (nekem a mai fájt, de csak azért, mert láttam az eszközöket, és rágörcsöltem, hogy fájni fog. Mondta a dokim, hogy lazítsak, mert nem akar tágítani, de nem ment annál jobban, amennyire sikerült, így nem volt jó érzés a vizsgálat, sőt, de mindegy, ez van... a tanulság: eszközökre nem néz, vidám dolgokra gondol, mélyeket lélegez)

A másik jellemző dolog, amit az ember ilyenkor már naponta csinál: felveszi a telefont és közli a kedves érdeklődőkkel, hogy nem, még nem szült meg, nincsenek fájásai, jól alszik éjjel, és igen, maximálisan tisztában van vele, hogy a baba majd tudja, mikor kell jönnie. Ez talán még sokkal nehezebb, mint hülye vizsgálatokra járni, mert ott az ember csak szimplán beletörődik, hogy sosem szül meg magától, de ezek a telefonok és érdeklődő e-mail-ek csak még mélyebbre tolják a lelki nyomorba. Persze az ismerősök csak jót akarnak, ezt érdemes tudatosítani, de ilyenkor garantálom, minden kismama megfogadja: legközelebb 2-3 későbbi időpontot mond. Először csak a távoli ismerősök tartoznak ebbe a körbe, később szent fogadalmat tesz szerintem minden kismama, hogy még a saját édesanyjának is a későbbi dátumot fogja bediktálni.

Aztán a terminus utáni időszak jellemzője a folyamatos, fokozott stressz és a túl nagy jelentőség tulajdonítása mindennek. Ilyenkor már az orvos is feszült, hiszen szentül meg van győződve, hogy amit ő kiszámolt, az úgy is van, bár azt mellőzi, hogy mellőzte megkérdezni a kismamát pl. arról: szabályos-e a ciklusa? Hány napos? Aztán jön az aggódás és a kérdés: "Maga még nem akar szülni???" Nem, a ****t nem, mintha ez rajtam múlna akár csak egy pillanatig is. Ilyenkor visszakanyarodunk rendszerint a kettes pontban olvasható nagyszerű vigasztaló momentumokhoz, miszerint a baba tudja, mikor kell jönnie, higyje el, majd csak beindul a dolog, ne aggódjon, jó helye van még benn a kicsinek stb., amitől a kismama újfent csak a plafonra tudna mászni.

Végül végső elkeseredésében már minden eszébe jut a túlhordós kismamának, hogy ő egy selejt, hiszen szülni mindenki tud, hogy nem lesz jó anya, hogy kellett ez a gyerek a fenének, már most is csak a baj van vele, ellenséget lát az egész világban, szerinte mindenki ellene esküdött össze, és röhögnek rajta a háta mögött, hogy milyen szánalmas, stb stb... nem feltétlenül mindenkinek ez jut eszébe, van, akinek ezek kombinációi, vannak leleményesek, akik más dolgokat is hozzákreálnak. (Nekem pl. soha meg sem fordult a fejemben, vagy ha mégis, akkor csak átsuhant, hogy sz*r anya lennék azért, mert esetleg indítani kéne... vagy császározni...)

Ilyenkor jönnek a hasznos jótanácsok lelki oldásokról (nem lehet amúgy hülyeség a dolog), a türelemről, meg még sorolhatnám. Ahogy az egyik kedves barátnőm mondta: a szülés majdnem olyan, mint a karácsony. Mindenki lelkesen várja, csak ennek sajnos nincs olyan fix dátuma.

Olvastam valahol, hogy a terhesség 280 nap, szabályos 28 napos ciklus esetén, de ha valakinek nem annyi a ciklusa, akkor a fogamzás időpontjához (ha ismert), adjon hozzá 266 napot, az a 40+0. Nálunk ez holnap fog eljönni (tudom, mikor fogant a gyerekem), de sajnos ez sem támpont, ha a gyerek feje nem tud beilleszkedni a szülőcsatornába, túl keskeny a medence a beforduláshoz stb... Mit is lehet ilyenkor tenni??? Hát persze, egy nagyon egyszerű dolgot: várni, várni és várni...

2011. október 24., hétfő

40+1

Terhesség a 40. hétben

A szülésről nagyon nehéz általánosságban beszélni, mert minden nő másként éli meg. A lényeg, hogy ne izguljon, nincs forgatókönyv rá, hogyan kell jól szülni. Bízzon az ösztöneiben, figyelje teste és babája jelzéseit és próbálja követni bábája és orvosa tanácsait. 

Kismama
A szülést három szakaszra bontják, ezek a vajúdás, a kitolási szak és a placenta megszületése. Első szülő nőknél a vajúdás hosszú lehet, akár 12-18 órás is. Ennek a szakasznak a végén a gyermek feje befordul a méhcsatornába, de akár még egy órába is beletelhet, mire a csatorna annyira kitágul, hogy a kicsi valóban elindulhat benne előrefelé. A kitolási szak lehet félórás, de akár 2 órán át is tarthat. A placenta megszületése már gyorsan megy, és csak kis kellemetlenséggel jár, ám erre a legtöbb anya már nem figyel, hisz csak a kicsire koncentrálnak, akit végre magukhoz ölelhetnek.

Baba
A babát a magzatmáz védi a magzatvíz szövetpuhító hatásától. A testét borító piheszőrzet, többnyire már eltűnt, a súlya eléri a 3400 grammot, a testhossza 50 -56 cm. Teljesen életképes, készen áll a születésre.

Szakember/orvos tanácsa
Ha a has megkeményedése rendszeres időközönként, egyre sűrűbben és egyre erősebb fájdalommal jelentkezik, biztosak lehet, hogy a baba úgy döntött, itt az ideje kibújnia az eddig biztonságot nyújtó anyaméhből. Többször szült nőknél gyakorta előfordul, hogy a kezdeti, enyhe fájások hirtelen váltanak erősebbre, így nekik hamarabb javasolt kórházba indulni. Első szülő nőknél azonban még az esetek nagy többségében hosszú órák választják el a vajúdó anyát az erőteljesebb fájásoktól, így ha nem tapasztal semmilyen aggasztó kísérő tünetet, érdemes megvárnia a 10 perces, rendszeres, erős fájásokat.

Nálunk se gyenge, se erős fájás nincs, a kiírt időpontra minden méhtevékenység megszűnt, Sámuel fiam köszöni, nagyon jól van odabenn. Tegnap a gesztációs diabétesz miatt megkezdődött a napi CTG vizsgálat és a két naponta zajló amnioszkópia, ami kellemetlen nagyon, de nem fáj (ennek őszintén örülök, mert nagyon traskeltam tőle :D ). A CTG-n a fájásgörbém negatívba csapott át, 0 és 10 között ingázott végig, egyszer ment fel 20ig, azt sem értem, ez a csoda hogy történhetett. De éreztem is, hogy 0-val egyenlő a méhtevékenységem, szóval nem lepődtem meg. Gondoltam, majd este, de semmi nem történt, és azóta sem, egyszerűen még csak egy kósza keményedés sincs. Ki érti??? Szóval a keddi szülésindításról is letettem, egyszerűen nincs, ami tágítson, de még mindig csak 1 ujjnyi vagyok, ami édes kevés. Eléggé el vagyok keseredve, úgy voltam vele már a végén, hogy már azt is lecarom, hogy nem indul, jók a jóslók is, legalább szépen tágítanak, hiszen kedden még csak elkezdtem kinyílni, vasárnapra már egy ujjnyira nyitva voltam. Erre tessék, minden elmúlt. Nem igazán értem, hogy miért. Mindegy is, már nem is agyalok rajta, mert beleőrülök. A visszaszámlálómat is átírtam 31-re, megnyugtatóbb látni, hogy még van egy hetünk, és utólag azon agyaltam, hogy jó nagy marha voltam, hogy nem eleve ahhoz írtam a dátumot, kevésbé lettem volna idegbeteg.
Pár szót az amnioszkópiáról, azoknak, akikre esetleg még vár ilyen, és talán ugyanúgy félnek tőle, mint én féltem. Nem a saját orvosom csinálta, hanem az ügyeletes, de ismerem már régebbről őt is, jó fej doki. Azt mondta, megnézi, meg lehet-e csinálni már a vizsgálatot, majd közölte a szülésznővel, hogy vékony csővel már nyerők lehetnek. Ezt követően némi csípő érzés következett odabenn, nem tudtam volna megmondani, hogy a vizsgálat vagy a fertőtlenítő miatt (olyasmi érzés, mint amikor alkohol éri a sebet vagy ilyesmi... csípő égető érzés, túlélhető szerintem), aztán láttam egy fényfelvillanást (igyekeztem nem odanézni), ezt követően mondta a doki, hogy rózsaszínes váladékozás és vérzés normális, olyasmi, mint ezen itt, és megmutatta az üreges, két végén lyukas kúpot, amit belőlem húzott ki. Na akkor egy pillanatra azt hittem, hogy elájulok, de nekem amúgy is gyenge az idegrendszerem. Ezt követően kaptam alvázra egy köteg papírtörlőt, nem értettem először, hogy minek, aztán amikor lekászálódtam és elvettem magamtól a papírokat rájöttem, gyorsan vissza is nyomtam, mivel eléggé erősen véreztem. De ez ugye normális, szóval ettől sem kell sokkot kapni. Mire hazaértünk már csak barnás maszatokat találtam a betétemen (azóta is erősen barnázom, nem értem, miért), amire azt mondta a doki, hogy a barnázást általában szülés követi, mivel azonban én még mindig egyben vagyok, és még csak jele sincs annak, hogy valaha ebben az életben megszülök, így most már gyanítom rutinosan pályázhatok az orvosi szakkönyvek hasábjaira, mint a nő, akire semilyen szabály nem érvényes... :D

2011. október 22., szombat

Egy szösszenet a majdnem-szülésről...

Pedig ez már tényleg olyan volt, mint az igazi. Görcsökkel, derékszaggatással, könnyekkel... De valami mégsem volt jó.

A történet ott kezdődött, hogy kihasználván utolsó pár kettesben eltölthető napunkat gyermekem általam hőn imádott apjával, kicsit összébb melegedtünk, elsődlegesen szerelmünk táplálta vágyaink kielégítése végett, másodsorban ártani nem árthat alapon. Eredményt szülés téren nem hozott a dolog, vagyis azt hittem. 9 óra felé 10 percesnek tűnő "fájásokkal" nyitottam az éjszakát, na mondom, annyira ez nem veszélyes, vagy elmúlik, vagy erősödik, valami lesz. A férjem kitalálta, segítsünk rá, hátha, így hát rásegítettünk. A "hátha" nem maradt el, stabil 5 perces, tényleges és valódi fájások lettek az eredménye a ténykedésnek. 10 óra körül tartottunk.

Menjünk, vagy ne menjünk? Kiindulva a múltkoriból azt mondtam, próbáljunk pihenni, és ha erősödik a dolog, vagy csak simán megmarad, akkor 4-5 óra felé majd bemegyünk. Aki már szült tudja, mennyire lehet pihenni stabil 5 perces fájásokkal, de azért az ember küzd. Főleg ha már szeretnél is szülni, jön hozzá egy nagy adag izgalom, tervezgeted, kinek fogsz írni a szülőszobáról először, mit írsz ki majd facebookra, te leszel a nap hőse, aki végül tényleg, indítás nélkül, 1 nappal a kiírt időpont előtt életet adott a kisfiának.

Hajnal 1kor felkeltem, akkor már nagyon fájt, ráültem az itthon fittlabdára és fájásokat mértem, de ettől csak még rosszabb lett, mert ahogy hideg volt már a lakásban nagyon, összehúzódtak az izmaim és a fájások csak még jobban fájtak. Visszafeküdtem, és ott mértem az időt. 5 percenként 1 perces fájások, már 4. órája. Jó jel, biztosan szépen tágulok is. Lassan felkelek majd, bepakolom a cuccomat a táskámba (ami még kinn van, fogkrém, töltő, ilyesmi), aztán indulhatunk. 1/2 2kor felkeltem inni egy citromfű teát, hogy legalább a fájások között tudjak már kicsit pihenni, addigra két fájás között már nyílt volna rá lehetőség.

Közben lefőztem a kávét is, mértem az időt, amíg kihűl a teám, 5 percenként 1 perc hosszú fájások. Még nem tusolok, még hátha kell majd WC-re is mennem, úgy hallottam, ilyenkor előfordul, majd 4 óra felé. Megittam a teámat és visszafeküdtem, hátha tudok pihenni.

3 óra, már nincs sok, már mindjárt kelhetünk és indulhatunk. Valamiért már nem voltak intenzívek a fájások, már csak az alhasam fájt (az nagyon), de se a derekam, se semmi más. Mindegy, hát nem vagyunk egyformák, ennek biztosan így kell lennie. 4kor arra ébredtem, hogy elaludtam. Kezemben a telefonnal gondoltam mérem, sűrűsödtek-e a fájások. Csalódottan és szomorúan konstatáltam: nincsenek fájások. Gyenge keményedések vannak, de azok is múlófélben. Hát ennyit arról, hogy mindenki tudja, mikor kell a kórházba indulni :(

3 óra alvás után nyűgösen, vizesen, fájó izületekkel ébredtem, abban a biztos tudatban: tényleg én leszek az első, aki soha nem szül meg :(

2011. október 18., kedd

Negyedik CTG

Igen, igen, végre elérkeztünk az utolsó "hetes" CTG-hez, és végre, történt némi izgalom is :)


Az első izgalom az volt, hogy a néni rosszul rakta fel a tappancsokat, így a "gyerekem" szíve nagyjából 90et vert (az amúgy az én ütőerem volt), a fájásmérős tappancs meg annyira laza volt, hogy ahogy ültem is állandóan lecsúszott, nem is mért fájást, megint 0 és 5 között ingázott a csík. Ez persze feltűnt a másik néninek, aki 20 perc uután áttappancsolt, így Samu egyből 140-150es szívverést produkált, persze addigra már felébresztettem, így eléggé reaktív lett a görbe, és hát a fájásaim is stabilizálódtak 40-50-nél, néha felszaladva 80-90ig, esetenként egész 140-150ig :) (ezt azért már stabilan éreztem). Szóval sok minden történt egy hét alatt, gyanítom, akkor csak nyákdugómmal találkozhattam múlt kedd reggel :) Persze ez a 20 perc is soknak tűnt, emellett irigykedve néztem a mellettem ülő hölgyet, akinek ha csak 40es is, de csodaszép, szabályos görbéi voltak... na mindegy, ma estétől szedem a pulsatillát is, hátha segít :)


Ezzel a görbével robogtam át a kórházba, de hát ugye a front miatt tele volt a szülőszoba, így jó egy órát kellett várnom. Nem baj, kivártam, a szülészem aláírta a papíromat, aztán mondta, hogy megvizsgálna, ha nem bánom, mondtam, hogy isten mentsen :D A hasamat szép feszesnek titulálta, és mondta, hogy szépen kezdtem nyílni is, egy ujjnyira saccolta, de gondolom még nem végig, mert aztán, amikor öltöztem, mondta, hogy ha nem szülnék vasárnapig, akkor már vasárnap menjek CTG-re és valószínűleg még nem csinálnak amnioszkópiát, mert annyira még nem vagyok nyitva. De okosabb persze most nem lettem... hát majd meglátjuk, mindenki be lett egyből sózva, csak én várakozok az esélytelenek nyugalmával, sajnos túl sok mindent láttam már :D

2011. október 17., hétfő

Az a csodálatos 9 hónap! - első trimeszter

Sajnos sok minden kimaradt, erre jöttem rá, amikor elkezdtem visszaolvasni a régebbi bejegyzéseimet, így ráncba szedem a dolgokat, amíg még emlékszem :)

2011. 01. 16 - minden várakozásommal ellentétben megjött. pedig annyira, de annyira biztos voltam benne, hogy terhes vagyok. Nem tudtam nem elkeseredni. Felhagytam mindennel, nem mértem a hőmet, elegem lett.

2011. 01. 28. - elkeserítően érint, hogy még mindig barnázok, biztos vagyok benne, hogy felborult a hormonháztartásomban minden, és én SOHA nem lehetek terhes újra. Ráadásul a férjemmel is hadilábon álltunk, nem értünk egymáshoz már majdnem 2 hete...

2011. 01. 29 - barnázásra kaptam egy nagyszerű tippet: szex. 2 hét önmegtartóztatás után az ember amúgy is engedékenyebb, és végül is közeleg a hétvége, ki tudja... (aztán békülés lett a dolog vége).. a hétvége idillikus hangvételű volt, hétfőn még rásegítettünk, kedden (feb. 01.) nőgyógyász, utána megint semmi. Ezzel egyidőben elkezdtem újra mérni a hőmet, hátha kiderül, miért barnázok.

2011. 02. 01 - nőgyógyászati vizsgálat, a dokinőtől zöld utat kaptunk baba ügyben, még viccesen meg is jegyezte, milyen jó is lenne, ha terhes lennék, nem kéne a vizsgálatokat megcsináltatni. A hőm jelentősen felugrott reggel.

2011. 02. 07 - olyan görcseim voltak a munkahelyen, hogy még nem volt mensim, ami alatt ilyen rosszul lettem volna. Vérzés nem jelentkezett, nem nagyon értettem a dolgot.

2011. 02. 08 - a reggeli hőm tovább emelkedett, emellé kínzó szomjúság tört rám. Itt kezdtem el sejteni, valószínűleg sikerült, babát várok.

2011. 02. 11. - megbeszéltük, hogy csak úgy poénból veszünk egy tesztet (én), és megcsináljuk hétfőn, úgyis Valentin nap, micsoda ajándék lenne, ha + lenne a teszt :) addigra már napi 6-10 liter víznél tartottam (annyit ittam).

2011. 02. 13. - a szomjúságom elmúlt, a hőm leesett, egyetlen biztató jel volt csupán, hogy nem volt jele a közelgő vérzésnek. Attól mondjuk én még eléggé letörtem.

2011. 02. 14. - eljött a nagy nap. Reggel 5 tized fokos emelkedést mértem, ami bíztató volt, de akkor már úgy voltam, hogy tesztelni kell, nincs visszaút. Férjem is kelt velem, remegő kézzel bontottuk ki a csíkocskát, azt hittem, sosem ázik fel, ééééééééééééééééééééés! NEGATÍV :( teljesen összeomlottam, pedig annyira beleéltem magam, hogy babát várok. Kiöntöttem a mintát, elmostam a poharat, fogtam a tesztet, ki akartam dobni, és akkor láttam, hogy ott a halvány második csíkocska... azt hiszem, mindketten sírtunk :)

2011. 02. 19 - teljes boldogságban úsztam, egészen eddig. Mivel semmi bajom nem volt (tényleg semmi), így beletették a bogarat a fülembe: görcsölnöd kéne, hánynod kéne, nekem ilyenkor már fájt a mellem, az én vetélésem is így kezdődött stb. Kialakult az a pánikbetegségem, ami legalább a 12. hétig eltartott. Se levegőt nem kaptam sokszor rendesen, sem aludni nem tudtam, rettegtem, nem is a baba elvesztésétől, hanem sokkal inkább az újabb műtéttől.

2011. 03. 01 - első UH. Korunk akkori számításaim szerint 6+0, doki szerint 6+3. Igazából be se akartam menni a vizsgálatra, annyira féltem, hogy megint azt mondják, nincs baba. De ott volt. Viszont nem vert a szíve. Kétségbeestem. Nem lehet igaz, megint mehetek műtétre!!!! De várjunk csak, pulzál! A papíromra már az került, hogy tojás nagyságú uterusban petezsák, abban pedig egy szikhólyag és egy élő embrió látható. Megnyugodtam, de csak átmenetileg. Kiírt dátum: 2011. 10. 20

2011. 03. 04 - bekövetkezett, amitől a legjobban féltem. Reggel barnás maszatot találtam a bugyimon. Sírás, idegeskedés, megint sírás, tanácstalanság. Reggel energetika helyett a szakrendelőben kezdtem, onnan átküldtek a Margitba. Kész voltam, innen nincs menekvés, ha kaparni kell... Nagy nehezen megvizsgáltak, a doki első kérdése az volt: "Megállapították magánál a terhességet???" Mondom, persze... "Élt a magzat?" Mondom, élt. "Mert hogy én itt csak egy üres petezsákot látok..." Levert a víz, sírni tudtam volna, hát ilyen nincs. Felkönyököltem kicsit, hogy én is lássam a képet, és akkor megpillantottam. Első alkalommal én nem láttam a pulzálást, ott viszont tisztán és kivehetően vert a pici szíve. "Ott van a baba!"- böktem a monitorra. "Aham" - mondta a doki és levette a kezem a kapaszkodóról, amin felhúztam magam, majd a pulzusomat nézte és az UH fejet forgatta a hüvelyemben. Idegtépő 10 perc volt. "Igen, igen, az tényleg a baba lesz, gyorsabban ver a szíve, mint a maga pulzusa, de ez nincs 6 hetes, ez még maximum csak 5 hetes lehet! Jöjjön vissza hétfőn!" Igen félénken megkérdeztem, nem lenne-e jobb, ha 8. héten jönnék, talán akkor többet látnánk. Hát akkor jöjjek akkor, mit bánja ő. Kiírt táppénzre, feküdnöm nem kellett, de az influenza szezon miatt nem mehettem dolgozni.

2011. 03. 05 - a férjem elutazott egy hétre Genovába, én anyuéknál töltöttem ezt a nagyszerű hetet, de legalább nem voltam egyedül, sokat görcsöltem, de volt kihez fordulnom. Újabb vérzés nem volt.

2011. 03. 08 - elintéztem a labort. A háziorvosom szokás szerint egy paraszt volt, nem kért egy csomó vizsgálatot, mert hogy a nőgyógyászom nem írta, így biztosan senkit nem érdekel... pfffffff... apu vitt fel kocsival, 6kor kelt csak ezért, a szabadnapján. Vittünk kaját is, mert ekkor már tombolt a hányingerem.

2011. 03. 11-15 - hazaért párom, elutaztunk Egerbe hosszúhétvégézni. Remek volt, csodálatos, sokat sétáltunk, kirándultunk, csodálatos volt az idő, de azért görcsök rombolták a hangulatot, főleg reggelente...

2011. 03. 16 - 8. heti UH. A tenyerem izzadt, féltem, émelygés megvolt, de ettől függetlenül nagyon féltem. A baba viszont jól volt, szépen fejlődött, még mindig nagyobb volt a koránál, szíve csodálatosan zakatolt. Talán kicsit megnyugodtam. (Ugyanis csak olyan dolgokat olvastam, hogy 8. hét után a vetélés valószínűsége csupán 2%) :)

2011. 03. 18. - összeszedtem minden bátorságomat, és elmentem a védőnőhöz. Kaptam kiskönyvet, lerendeztük a formaságokat. Boldog voltam és elégedett :) Előző vetélésemet viszont elfelejtettem mondani, ez anyumnak tűnt fel pár héttel később. Na mindegy (ennek később lesz jelentősége).

2011. 03. 19 - elintéztem a belgyógyászatot.

2011. 03. 28 - 10. heti UH. Minden rendben, baba szépen fejlődik, még mindig nagyobb 4 nappal a koránál. Nem mozog, de biztosan csak pont alszik. Én persze jól megrémültem, hiszen ilyenkor mindenkinek ficánkolt már a babája, ezen persze sokan vérszemet is kaptak és jöttek a rémmesék a 11.-12., esetleg 13. héten elhalt babákról, akik addig tök egészségesek voltak. Újabb gyomoridegben eltöltött 3 hét következett...

2011. 04. 18 - túlestünk a kisgenetikán is. Előző héten már éreztem Samut mozogni, viszont addigra abbahagyta. A gondolataimat nem szeretném szavakba önteni, mindenkinek a fantáziájára bízom... szerencsére minden rendben volt, kisbabánk teljesen egészséges :) most már világgá mertem kürtölni :) (eddigre utólérte magát, vagy nem is tudom... szóval október 25-i dátumnak felel meg méret alapján)

2011. 04. 21 - bejelentkeztem a szülészemhez. Kedves ember, megbízható, szerintem ez nagyon fontos.

Itt véget ért az első trimeszter. Majd írok a másik kettőről is, remélem, hamarabb meglesz, mint ez :D (2 hete kezdtem)

2011. október 16., vasárnap

39+0

Terhesség a 39. hétben

Most biztos nem hiszi el, de fel fogja ismerni, ha megindul a szülés. Próbáljon éjszaka aludni és ne azon járjon az agya, mi van, ha épp most jött el az idő. Higgye el, tudni fogja, ha indulnia kell!

Kismama
A súlygyarapodás megállt, esetleg némi fogyást is tapasztalhat. Ha mégis többet mutat a mérleg, az a valószínűleg csak a vízvisszatartás következménye.

Baba
A kicsi most 48-50 centis, a súlya elérte a 3 kilót. Egyre gyakrabban fordul a fény felé, kezeivel próbál fogni.

Szakember/orvos tanácsa
Sok kismamánál ezen a héten távozik a nyákdugó. Ez a barnás váladékszerű anyag, a méhszájat zárja el a külvilágtól, védve a babát a fertőzésektől. A nyákdugó távozása nem feltétlenül jelenti a szülés beindulását, de jelzi a méhszáj tágulásának kezdetét. Ezek után már inkább csak a zuhanyzást javasoljuk a fürdés helyett.

Életmód
Ellenőrizze még egyszer, mindent beszereztek-e, amire a következő hetekben szükségük lehet. Mossa ki a kisruhákat, vasalja át azokat, engedjen fészekrakó ösztönének.

Nálunk, mióta találkoztam az ismeretlen eredetű barnás váladékkal, a feje tetejére állt a világ. Igen erős jóslóim vannak, és egyre erősödnek, mindig azt hiszem, hogy na majd most, de sajnos aztán abbamaradnak. A pocakom kézzel érezhetően (szemmel szerintem nem láthatóan) lement, ha Samu is úgy akarja, most már tényleg csak napok választanak el minket egymástól. (Én kb. 18. hét óta ezt a mai napot kérem tőle, hogy ma szülessen, de majd meglátjuk, lesz-e kedve :) )
Mára beterveztem az utolsó bölcsőgarnitúra megvarrását, aztán este mindent szépen kimosok. Bezacskózom a mindenképpen kell holmikat is (kis harisnya, zoknik, sapik, takaró), amiket apa még jó lenne, ha majd behozna és szerintem ma, vagy holnap kitöltöm a kriós kérdőívet is :) 
Az előző bejegyzés írt az áramütésszerű érzésről, sajna egyre többet találkozom vele én is, Samu pont egy olyan idegen fekszik, ami a jobb farpofámban található másik idegben folytatódik, és ha mocorog, az nekem a poklok pokla. Most már borzasztóan kíváncsi vagyok, mekkora lesz a kismanóm :)
Emellett így a legvégén próbálok felkészülni valamelyest lelkileg is az előttem álló ismeretlenre (mert talán emiatt olyan para ez az egész), eddig asszem elég jól megy, de azért néha elfog a félsz. Vajon mennyire fog fájni? Meddig fog tartani? Ki fogom bírni? Honnan fogom tudni, hogy ez már az? Azt hiszem, ez a bizonytalanság a legidegőrlőbb...

2011. október 13., csütörtök

Harmadik CTG + UH

Na, túl vagyunk a harmadik CTG-n is, a fájásegyenesem már elértea 40et is! :D yeeee :D szóval még mindig nem nagyon szülünk, bár ettől még bármi lehet. Nagyon elszomorít, hogy senki nem tud semmit mondani, talán a bizonytalanság a legrosszabb, a legbosszantóbb. Ezért is kapaszkodok lelkesen a 31-be, az a garantált, a fix :)

Amúgy ez a CTG is nehezen indult, de akkor kezdjük az elejéről a dolgokat. :)

Hétfőn voltunk UH-n, apa is jött, amúgy is szabin volt, mert aznap délután utazott. Jó nagy köteg várakozás után (még jó, hogy volt időpontunk) behívtak minket, baba csodálatosan rendben van, minden szerve ép, a buksi nem nőtt 33. hét óta, ennek örültem, akkor már valszeg nem is fog, így is 3630g-nak saccolták, itthon a babahossz meghatározó progival kiszámoltuk, hogy most kb. 49-50cm, mivel már nem fog nőni, így nem lesz egy óriás bébi :) bár a programok sem tévedhetetlenek.

Aztán apa elutazott, Samu bepörgött, mint a ringlispíl, sosem csinált még ilyet, meg is ijedtem kicsit, hogy mi baja lehet... végül 10kor beájult, de olyan szinten, hogy semmire nem reagált. Hát nem baj, biztosan jól van, csak kiütötte magát,  majd reggel mocog. Na, reggel nem mocogott. Meg is ijedtem rendesen, mi baja lehet a gyereknek??? Akármit is csináltam, nem reagált, de nem akartam piszkálni, hát úgyis megyünk CTG-re, majd mondanak valamit, egy kórházban idegeskedni végül is jobb, mint itthon.

Persze eltököltem az időt, így elkéstem (magamhoz képest, mert amúgy nem lehet elkésni), szóval eléggé sokat kellett várnom, hogy bejussak. Odabenn mérleg, vérnyomás, fogytam egy kilót, a vérnyomásom az egekben (130/70, tudom, hogy nem sok, de nekem, akinek 100/60 az alap, rengeteg...), felcsatol a nő a jobbik CTG-re, leülök, hát nincs a gyereknek szívhangja. Akkor már éreztem, hogy kezd gombóc gyűlni a torkomban, a néni keresi a gyereket, sehol nincs szívhang. Akkor már az ájulás kerülget, amikor is felpittyen a gép és elkezdni a 135-140es szívfrekvenciát a papírra karcolni. Samu előkerült.

Már 10 perce küzdök lelkesen alvó gyermekemmel, amikor bejön a másik néni: "Jó lenne ébresztgetni a babát ám!" Hát banyek, maga szerint mit csinálok, amikor rázom a hasam, mint egy hülye??? Még 10 perc, Samuba nem tudok életet lehelni. Közben elégedetten konstatálom, hogy a fájásegyenesem stabilan 25 és 30 között ingadozik. Fájás amúgy nincs, de már legalább valami van, a 25-30 mégsem -2...

Aztán felvettem a Samu-nagyon-utálja pózt, azaz felültem egyenes háttal, na ez meghozta a várva várt eredményt: a kisfiam lelkes tiltakozásba kezdett. 5-6 dühödt rúgás után le is kapcsoltak a gépről, mondván, hogy sokan várnak kinn. Mondjuk ennek ellenére fészkelődésestől mindenestől 36 mozgást számoltam :)


Ezzel a papírral felrobogtam a dokimhoz, aki leláttamozta a csíkomat, örült a negatív sztreptónak, megnézte az UH leletet, aztán feltette a szokásos kérdést: "Kérdés vagy panasz?" Elsírtam a nagyon sötét sárga folyásomat, nem csíp, nem éget, nem büdös, nem túrós, csak nekem nem tetszik a színe.. Megnézett, hát hüvelygyulladás. Kaptam rá tablettát (ez megérne egy külön posztot, de inkább nem fecsérelek rá szót, rémes, maradjunk ennyiben...), aztán rákérdeztem a reggeli barnázásra (ugyanis arra ébredtem, hogy tele van barna foltokkal a tisztaságim), erre azt a választ kaptam, hogy a gyulladás miatt is vérezhettem (nem néztük meg, hogy nyitva vagyok-e), de még ha a nyákdugó is lett volna, az se jelent semmit. Sajna tudom, hogy igaza van :(

Szóval ennyi történt, jövő kedden újra találkozunk.

2011. október 9., vasárnap

38+0

A terhesség 38. hete

Ott legyen-e az apuka a szülőszobában? Ez a kérdés biztosan felmerült már Önöknél is. Az apa jelenléte nagyon sokat segíthet, de nem árt tisztázni előtte egy-két dolgot. Mindenki másként éli meg a vajúdás alatti fájdalmakat, van akinél simán megy minden, míg más kiabál, megfogadja, hogy többé nem szül gyereket és a férjét is elátkozza. Kedves leendő apuka! Ezeket nem kell komolyan vennie, kedvese nem Önre haragszik. Egy megváltozott tudati állapotba vannak ilyenkor a nők, ami néha dührohamhoz hasonló kitörésekkel is járhat. Próbáljon türelmes és megértő lenni, szerencsére a szülés sem tart örökké.

Kismama
Bizonyára nagyon izgatott, ami teljesen érthető. Visszafelé számolja a napokat, tele van kérdésekkel, elképzeli, hogy milyen lesz a szülés, mennyire fog fájni, vajon milyen a pofija babájának, rendben lesz-e minden, és még sorolhatnánk azt a sok-sok kavargó gondolatot, amik szinte teljesen kitöltik napjait. Próbáljon lazítani, menjen el moziba vagy sétáljon egyet, találkozzon barátnőjével, csináljon olyasmit, amivel egy kicsit eltereli figyelmét saját magáról.

Baba
A baba belei tele vannak magzat szurokkal, ami az emésztőszervek által kiválasztott zöldes – fekete anyag. Ez a szülést követő egy-két napon belül, de néha a szülés pillanatában távozik, első székletként.

Szakember/orvos tanácsa
Ha néha éles, áramütés szerű fájdalmat érez a medencéje környékén, annak oka, hogy a baba mozgás közben megnyomott egy ideget. Nem kell rosszra gondolnia!

Életmód
Nem lehet csodálkozni, ha az utóbbi hónapok hatására most már rettentően fáradékonynak érzi magát. Most lehetőleg minden pillanatot pihenéssel töltsön, ha nem is fekvéssel, de relaxálással.

Ez a relaxálás dolog nem hülyeség, minden este úgy fekszem le, hogy csak ma éjjel ne szüljünk, mert annyira fáradt vagyok, hogy képtelen lennék világra hozni a kisfiam... Nem azért, mert túlpörgetem magam, semmi extrémet nem csinálok, ez a legszomorúbb, talán inkább az, hogy az éjszakáink a legjobb indulattal sem nevezhetők pihentetőnek. Samu fészkelődik, én pisilni járok, vagy csak várom, hogy befejezze a helyezkedést, ami a drágámnak sokszor egy fél éjszaka. Persze, főleg hétköznaponként, mire a kismanó megtalálja a neki legkényelmesebb pozíciót, vagy szól az ébresztő, vagy úgy begörcsölök, hogy akkor meg attól nem tudok aludni. Napközben menne, de ki tud úgy pihenni, hogy enni kell, mérni kell, enni kell, mérni kell... ma reggel pl. már fel sem keltem mérni, a múltkor a pótvacsora maradt ki, de basszus, nem bírom, ennyi volt, hulla vagyok...
A babaszoba azt hiszem, teljesen kész, kistakaró megkötve, még egy garnitúra bölcső ágynemű meg egy pelenkázó táska van (meg egy baldachin, de ez nem égető), aztán nem tudom, mit fogok csinálni... lehet tényleg pihenek egyet :D
Samunak mostanra semmi helye nincs már szinte, talán a sarkával meg a fenekével szoktam néha találkozni... :) ez persze egyikőnknek sem kényelmes, de sajna ez van, egyelőre nem érzem, hogy ki akarna jönni, bár láttam én már karón varjút :)
Holnap UH, holnapután CTG, akkor lesz meg a sztrepto eredménye is, eléggé kíváncsi vagyok, hogy vajon találtak-e vagy nem (érzésem szerint igen...)

Aztán ha már eljutottunk eddig, mindig is irigyeltem, aki indíthatott tippelős játékot, miszerint mikor szülünk, hát most én is szeretnék egy ilyet :)

Szóval lehet tippelni, mikor szülök? :)

2011. október 7., péntek

9 hónap képekben :)

3 hetente készült fotó, sajna csak a 10. héttől (pedig mekkora buli lett volna 4. héttől csinálni, akkor is pont kijön :) )


A kérdés már csak az: vajon meglesz-e a 40. heti? :) (már csak az hiányzik a sorozatból :P )

2011. október 5., szerda

Cukor kontroll (round 3)

Hát meg volt tegnap az utolsó cukorkontrollom is. Eleve későn értem oda, ráadásul még pluszban későn is hívtak be, szóval 1/2 9 volt, mire enni tudtam. Persze érthető, hiszen mindenki végzett 1/4 óra alatt, nekem 1/2 óra volt az egész cécó, ugye ki kellett kérni a sztrepto kérő lapom, a vércsoport ellenőrzést kérő lapom, levett Gizi néni vagy 5 liter véremet, volt egy kis nézeteltérés az anti D miatt (ugyanis a kiskönyvemben nincs benne az októberi vetélésem, pedig az anti D miatt fontos lett volna...), kaptam egy elboocsájtó felvilágosítást, miszerint szülésig szigorúan diéta, utána óvatosba vissza lehet/kell vezetni a cukrot és okosban el kell hagyni a diétát, hogy aztán a 6 hetes kontrollon jó legyen a terhelés. Mesélt a következő terhesség alatt tartandó diétáról is, miszerint nagyon hasznos, csak 15. hét elején hagyjam abba, nehogy a 16. heti terhelésem emiatt legyen rossz (ugyanis akkor már a 16. héten kell terhelésre mennem...)

Aztán felkötődtem CTG-re, de persze voltak gondok, a szívhangos tappancs nem nagyon akart működni, így azt végül nekem kellett tartanom, hogy mutasson valamit... ilyen lett a görbém:


A pecsétek egy étterem tisztának tűnő asztaláról kerültek rá... szóval eszerint még mindig nem szülünk meg, bár már legalább volt olyan, hogy 40ig felment a görbém. :)

Aztán leszúrtam magam, majd irány a szülészet, aláíratni a CTG papíromat. Visszajött az orvosom szabiról, azért látszott rajta, hogy kipihente magát :) Felvilágosított a szülésről, aláírta a görbémet, levette a sztreptot, megvizsgált, mondta, hogy rövidülgetek szépen, de még végig zárt vagyok (mondom én, hogy sosem szülök meg :D ) Beszéltünk a mentőről, mondta, hogy nem javasolja, mert sokára hoz be, akkor már inkább taxi. Szóval majd tartani kell itthon elfekvőben taxipénzt. Azt is megbeszéltük, hogy hogyha nem indul be magától a szülés, akkor 40. héttől naponta kell járni CTG-re, aztán 2 naponta amnioszkópia + méhszáj vizsgálat, ha kinyíltam 2 ujjnyira, akkor indítanak, ha nem, akkor október 31-én (41+1) valahogy kirobbantják Samut. Én nagyon kíváncsi vagyok, melyik variáció fog fennállni...

Na mindegy, a vizsgálat után le a másoodikra, leadtam a mintát a laborban, aztán spuri vissza, onnan már csak a szokásos dolgok voltak, ettem, cukrot néztünk, ennyi. Annyira jók lettek a cukoreredményeim, hogy nem is kell ma telefonálnom, mert úgyis minden oksa lesz, ráérek jövő kedden felvenni a leleteket :)

2011. október 3., hétfő

37+1

Terhesség a 37. hétben

Ettől a héttől kezdve gyermeke bármikor megszülethet. Az ikerterhességek átlagos időtartama 37 hét, és a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a kismamák, akik már szültek gyakran szintén a kiírt időpont előtt hozzák világra gyermeküket. Csak a nők 4%-a szül pontosan a kiírás dátumakor.

Kismama
Itt az idő megterveznie, ki viszi majd be a kórházba, ha megindul a szülés. Valaki mindig álljon készenlétben, akit hívhat, ha szükség van rá. A kórházi csomag összekészítésével se várjon tovább.

Baba
Már a kicsi is készülődik, próbál lélegezni, így sok magzatvizet nyel, és egyre többet csuklik.

Vizsgálatok
Ezen a héten ismét megnézheti babáját, most esedékes a 4. szűrő ultrahang.

Szakember/orvos tanácsa
Ezek azok a hetek, amikor a kismama egyik nap úgy kel fel, hogy most azonnal szülni szeretne, más napokon viszont legszívesebben elhalasztaná az egészet. Lehetőleg kerülje el mások „élménybeszámolóit”, ne hagyja, hogy riogassák.

Életmód
Párjával rendszeresen végigsimogathatják a pocakját, beszéljenek a babához. A meleg vizes fürdő is kiválóan alkalmas a kapcsolat felvételre, hiszen ilyenkor Ön is ugyanolyan közegben lazulhat el, mint a kicsi.

Hát, a 4. szűrő UH nálunk csak a jövőhéten aktuális, de mindegy is :) ma már lassan tényleg összepakolok, időszerű lesz, azt hiszem. Bár egyelőre jelét sem érzem, hogy bármi is készülődne, talán néha görcsölök éjjel, de az is olyan félálmos ámokfutás, ki tudja, lehet csak álmodom :) Szóval ilyen jól még sosem voltam, telve energiával, meg minden :)
Ma meglátogatom a gyerekorvost, bemutatkozok, megbeszéljük a részleteket és elhozom a recepteket. Vettem tegnap az óóósanban nagymama bugyit, azt is kimosom, kifertőtlenítem, aztán mehet a kórházi pakkba. Bár bízom benne, hogy nem fog kelleni.
Babarucik 56-62es garnitúra újramosva, kivasalva sorakozik a komódban lelkesen várva a kis tulajdonosát, a tetrapelusok is szépen élre vasalva lapulnak a fiókban, és a zsebes tárolót is befejeztem végre. Nagyon praktikus lett, szó se róla :)
Holnap cukor kontroll és CTG, a dokim leveszi a sztreptot, Gizi néni a 36. heti nagy vérképhez a vért (tudom, hogy az már a 37. hét lesz, de ez most így jött ki :D ). Utána már csak egy UH, ahogy írtam kicsit fentebb, és tényleg ennyi volt, nincs több vizsgálat (csak a CTG). Mondhatnám úgy is, hogy lezárult egy korszak. Sajnálom, ez a 9 hónap már most nagyon hiányzik, egyelőre azt mondom, bármennyire problémás is volt, de bármikor simán bevállalnám újra :) Annyi vigasztal csak, hogy tudom, a legszebb része még csak most következik :)

2011. szeptember 30., péntek

Védőnéni látogatás (VII., egyben utolsó felvonás)

Ma voltam utoljára védőnőnél. Kicsit hiányozni fog ez a havi program, szerettem hozzá járni, mindig hasznos jótanácsokkal látott el, de nem baj, majd megyünk csimbikével :)

Jövő hétfőre leegyeztettünk egy randit a gyerekorvossal, végül a Varga doktor mellett döntöttünk (én), végül is ő a körzetink. :)

Beszélgettünk az anyatej bizniszről, mármint, ha szükség lenne rá, hogyan lehet igényelni, vagy ha úgy alakulna, hogy lehet leadni, végül meggyőztem magam, hogy egyiket sem szeretném, köszönöm szépen. Anyatejből hiány van, emellett pasztőrizált, szóval nincs semmi értelme, és hát egy csomó betegségre be van vizsgálva, de alkoholra, nikotinra meg gyógyszerekre senki nem nézi meg.. Leadni meg még nehézkesebb, szóval már nem is érdekel a dolog :D Mondta a védőnéni, hogy mellszívót mindenképpen vigyünk be, teljesen mindegy, mit mond a kórház, mert sok kismamája jön úgy haza, hogy be van gyulladva a melle, tejlázas stb., mert nem hagyják fejni a kismamákat. Na mindegy, akkor lesterilizálom és elrakom, max. nem veszem majd elő, de legyen ott, az a biztos :)

Meghallgattuk Sammert, szépen dobogott a picike szíve, most bezzeg mozog, mintha muszáj lenne neki :D Mondtam, hogy számolom a magzatmozgást, mondta a védőnéni, hogy számoljam, de azért ne essek kétségbe, ha adott időszakban nem mozog "eleget", vagy számoljam máskor újra, vagy elégedjek meg annyival, hogy legalább mozgott. A keményedésekről is beszéltünk, hogy ez már valószínűleg tényleg korai méhtevékenység és nem csak én álmodom, kedden voltam CTG-n, ez a méhműködés meg szerdán kezdődött, tipikus Murphi... :/

10 kiló plusznál tartok így a 37. hét küszöbén, azt hiszem, megérdemlem a szóbeli vállveregetést, ezt kérte a doktor is. Jó, még lehet, hogy kósza 1-2 kiló felkúszik, de nem sok esélyt látok rá. A vérnyomásom is jó, a vizeletem is negatív.

Kaptam tájékoztatót az igényelhető szociális támogatásokról, mármint az igénylés mikéntjéről és helyéről, hasznos kis paksaméta,  majd átolvasom :)

Aztán azt hiszem, ennyi volt, érzékeny búcsút vettünk és hazajöttem :)

2011. szeptember 27., kedd

Első CTG

Hát ezen is túlestünk, egy élmény volt :D

Azzal kezdődött, hogy majdnem "elkéstem" (fél 8ra terveztem odaérni, de nem sikerült, akkor indultam), mondjuk ez a késés is relatív, mert kiírás szerint 10től van CTG, de nem baj, mivel lassan a terhesgondozóban élem az életemet, így tudom, hogy aki odamegy hamarabb, annak megcsinálják hamarabb... elvben vérvétel is 10ig van, de ha egy kismama beesik 1/2 10kor terhelésre, azt is megcsinálják, ahogy a leletet is kiadják reggel 7kor is akár... na mindegy, szóval az adatok csak tájékoztató jellegűek.

Simán meg voltam győződve, hogy elszámoltam magam, amikor bedobtam a kiskönyvem és még 10 perccel később sem történt semmi (csak sok volt a vérvételes.) Na mindegy, kisvártatva beszólítottak, néni első kérdése: "Vizeletet hozott?" Első reakcióm egy buta arc, aztán: "Kellett volna?" Néni nagyot sóhajt: "Legközelebb hozzon..." Így ezt a vizeletet most a védőnéni kapja meg majd pénteken... Amúgy ezt sem értettem, másnak meg mondták, hogy adjon vizeletet, adnak neki poharat... Áááááááááááá, mindegy. Majd jövőhéten viszek, úgyis cukorkontroll, most egy üveggel több vagy kevesebb,  nem mindegy?

Aztán jött a legkínosabb rész: a mérleg. Legnagyobb megrökönyödésemre egy kilót fogytam. Pedig épp kezdtem megbarátkozni a parenyicával meg a császárszalonna lighttal... hát nem baj, ennek ugye örülni kell :) legalább jövőhéten nem tudnak majd mibe belekötni (főleg, hogy holnaptól újra tornázni fogok, hogy legyen némi erőm szülni :) ), ja meg mértek egy vérnyomást is, szokás szerint a béka valaga alatt volt 2-3 számmal, de nem is baj :) nekem ez a normális :)

Na mindegy, aztán rákötöttek a gépre, és otthagytak. Az első méternyi papír után már sejtettem, hogy valami nem kóser, de mindegy, hát ők tudják. Közben kismamák jöttek, mentek, intézték a dolgaikat, vérvétel, kombinált, terhelés, cukrosvíz bekavarás (hihetetlen, hogy a kismamák mennyit tudnak nyirvogni egy cseszett pohár cukros víznek, a végén már az én vérnyomásom is fenn volt... pedig nekem gáz a cukrom, én nem szörtyölgettem anno a lötyit, hanem leküldtem, még jól is esett, aztán majdnem elájultam, de ez egy másik történet lesz :D ), vietnámi kismama terelgetés, szóval úgy voltam vele, hogy majd jönnek. A második méter papír környékén nekiálltam tízóraizni, mert érzésem szerint idő volt, addigra Samu is szépen bealudt. A 3. méter magasságában elkezdtem keményedni, akkor már izgi volt, néha már 30as "fájást" is mutatott a gép, meg megjelent pár játékgörbe, erre jött a néni, és sűrű bocsánatkérések közöpette, hogy fennfelejtett a gépen, lecsatolta rólam a cuccost... pedig lehet, hogy még egy méter papír és megszülök :D


Na, ezzel a csodatekerccsel felrobogtam a szülészetre, mivel most nincs az orvosom, vadászni valakit, aki leláttamozza a papíromat. Ahogy beestem, egy szülésznőnek tűnő tünemény egyből megszólított: "CTG-re?" (ezek szerint tényleg akkora a pocakom, mintha túlhordásos lennék :D ) Mondom, azon már túl vagyok, alá szeretném íratni a papíromat. Jó, üljek le. Hát, legalább egy kellemes negyed órát ültem ott, minden doki jött ment rohant, meg ugye én azt az utasítást kaptam, hogy majd a szülésznő szerez nekem dokit, hát akkor kivárom. Ezalatt a negyedóra alatt volt ott minden, dráma, öröm, szeretet, sírás, mosolygás, körmét rágó kispapa, szülésfelvételre jelentkező kismama, kisbabáját kereső friss apuka, szóval minden :D
Aztán megérkezett egy csaj, kis táskát maga után húzva, úgy láttam, biztosra ment (én még mindig nem pakoltam össze a cuccaimat...), ő is leült és várt. Majd amikor jött egy dokinő, betámadta, hogy írja már alá a CTG papírját, mert ő a S. doktor úrhoz tartozik, de ő most szabin van. A doktornő készségesen megtette, amit kért, erre felpattantam én is, mint akit megégettek farban, hogy akor aláíratom a papírom. Dokinő azzal kezdte, hogy kiröhögte a 3 méternyi papíromat, aztán aláírta, végül is volt magzatmozgás, amíg Sammer el nem unta magát. Kérdezte a másik szülésznő mögötte, hogy mozog-e eleget a baba, mire én okos visszakérdeztem, hogy mit tesz az, hogy eleget? Erre a nő: "Jó, akkor mától lesz szíves magzatmozgást számolni, minden nap ugyanakkor, étkezés után. Egy órán belül 10 mozgásnak meg kell lennie, ha nincs meg, jöjjön be." Na mondom, királyos... (ma, ebéd után 37 mozgást számoltam össze... szerintem mozog eleget a gyerek :D ) 

Így hát nem nagyon megokosodva, sőt elég hülyén tértem haza, azzal a biztos tudattal a zsebemben: sosem szülünk meg...

2011. szeptember 26., hétfő

36+1

Terhesség a 36. hétben

Az utolsó heteket kicsit nehezebbnek érezheti és talán az is megfordul a fejében, hogy már szívesen túl lenne az egészen. Ettől ne érezze kellemetlenül magát, más kismamák is ugyan így gondolják…

Kismama
Légzési nehézségeit az okozhatja, hogy a méhboltozat most épp a szegycsont alatt van, ami bordatáji szúró fájdalommal járhat. Jó hír, hogy a következő hetekben bármikor bekövetkezhet a méh leszállása, ami azt jelenti, hogy a baba feje lesüllyed és rögzül a medencében, ennek köszönhetően az ön légzése és emésztése is könnyebbé válik majd. A méhösszehúzódások egyre gyakrabban jelentkezhetnek, de ezek nem rendszeresek, mint a szülés előtti fájások.

Baba
A kilencedik hónap végére a kicsi hossza eléri a 40-45 cm-t és súlya meghaladja a 2000 grammot. Haja már fél centi hosszú.

Vizsgálatok
Ismét egy sor vizsgálaton vesz részt. A CTG szűrés jelentősége igen nagy a terhesség utolsó heteiben, amikor a magzati szívműködés CTG- görbéjének jellegzetességeiből következtetni lehet a méhlepény működésének, vagy a köldökzsinór vérkeringésének esetleges zavarára. A CTG mellett újabb vérvételre és nőgyógyászati vizsgálatra is sor kerül majd.

Szakember/orvos tanácsa
A szülő-légzés rendszeres gyakorlásával sokat tehet a sikeres felkészülésért. A nagy pillanatra már berögződik ez a légvételi technika, ami sokat segíthet abban, hogy figyelmét ne az esetleges fájdalom kösse le.

Életmód
Pihenjen, sétáljon, nézzen olyan filmeket, melyek jó kedvre derítik, találkozzon a barátaival, csupa olyan dologgal töltse a napjait, amik pihentetik, kikapcsolják, és érzelmileg feltöltik.

Itt az utolsó hetek valahogy nem igazán úgy alakultak, ahogy terveztem, a boldog babavárás helyét átvette a feszült idegesség. Nekem sem tesz jót és apának sem. A probléma összetett és nem is idevaló. MAjd egyszer, talán írok róla.
A CTG vizsgálatok sora nekem a holnapi nappal kezdődik majd, addig ma még elmegyek szépen a patikába, elhozom a phytolaccát és a staphysagriát, amit rendeltem, meg veszek végre mullapot, vagy valami ilyesmit, majd cak adnak valamit :) akartam még valamit, azt tudom, de hogy mit, azt már sajna elfelejtettem.
A mai napra terveztem azt is, hogy kimosom újra az 50-56os babaruhákat, átmosom a cumikat, cumisüvegeket, meg talán a kórházi csomagomat is összerakom végre. Remélem. A hétvégére terveztem a dolgot, de nem úgy jött össze. Nem baj, ha a mostani megérzéseimre hallgatok, akkor sosem szülünk :D
Elkezdtem inni a málnalevél teát, ma reggel azzal nyitottam a pompás magánszámot, hogy 1/4 órával később ki is hánytam az egészet, elhiszem, hogy ezek a teák éhgyomorra jobban hatnak, de sajna van, akinek az éhgyomra nem bírja... :D szedem a homeós bogyókat is tegnap óta, vagyis tegnap már vettem be caulophillumot, ma a cicamica (cimicifuga) a soros, aztán így váltakozva péntekig, szombaton meg arnica. Nem tudom, mi csodát várhatok tőlük, de azért én bizakodok. Elvileg csak akkor hatnak, amikor már amúgy is beindulna a szülés, erre nekünk okt. 25ig van lehetőségünk, bár méretek alapján okt. 19-től esélyes a dolog :D
Emellett zöld utat kapott a szexuális életünk is újra, csak hát elég gáz, hogy maradt 2-3 póz és a 90%-ukban már nem kapok levegőt... plusz megkezdtük a gátmasszázst is (tulajdonképpen újra), de már ehhez is hülye pozíciókat kell felvennem, ha nem akarok megfulladni. Ellenben (és ezt nem nagyon értem) ma éjjel pl. 2x is  a hátamon ébredtem, minden különösebb gond nélkül, és amikor az oldalamra fordultam az "úristen, vajon él még a gyerek???" gondolattal, a kisfiam lelkesen kidugta a tappancsát az oldalamon, jelezvén, hogy még megvan :) Valamikor hajnalban meg arra ébredtem, hogy csuklott, kicsit fel is bosszantott, hogy ahelyett, hogy aludna, csuklik, aztán rájöttem, hogy de legalább még csendben van! :D
Apuka is ki van már teljesen, most már ugye minden hetesek lettünk (ezt én találtam ki, amíg valaki bele nem köt), aztán egyre többet foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon hogy fog beindulni a szülés? (engem jobban foglalkoztat, hogy vajon be fog-e indulni, mert ahhoz képest, hogy az orvosi utasításokat magasról letojva éltem a boldog kis Zsani-életemet, semmi nem történt...) Milyen lesz a szülés? Milyen lesz az egész szitu? Milyen lesz Samu? (erre én már most tudom a választ, tündéri, elbűvölő, bájos, babaillatú :) ) Milyen lesz, ha már tényleg hárman leszünk? (kimerítő, gondolom én :D ) És a legfontosabb kérdés: mi lesz, ha nem ér oda a szülésre???? (nézheti még itthon a kicsit eleget... :) ) Szóval a szülés előtti depresszió mindenkit kiütött...
Én már nem vagyok képes szinte semmire, csak sírni, már néha én szégyellem saját magam, mert ennyit egyszerűen nem lehet bőgni. A minap, vagyis miéjjel azon kezdtem el áriázni, hogy milyen anya vagyok én, hogy még a kincsem kis takarócskáját sem voltam képes megkötni????? (Nem, van a gyereknek vagy 800 takarója, ebből kb. 795-öt én csináltam neki, de ehheza takaróhoz még valamikor 18. héten vettem a fonalat, egy vagyon volt, és azóta tervezgetem, hogy majd megcsinálom... csak hát a csaj 4es tűt javasolt [lehet jobban jártam volna, de már mindegy], de azon apa sálja van, amihez nem hogy nem fogy a fonal, de még szaporodik is :D ) Szóval eléggé abszurd dolgokon tudok kiakadni (persze a takaró azóta majdnem kész, asszem ma fogm befejezni :) ). Sajna valamiért elég sokat szédülök is, de gyanítom szintén az idegkimerültség a ludas, igyekszem már nap közben is annyit aludni, amennyit csak lehet, attól általában jobb. (Vérnyomásom, vércukrom teljesen rendben van!!!)
Vérvétel és strepto szűrés nekem csak jövőhéten lesz, cukorkontroll címszó alatt (milyen jó is a gesztációs diab :D ), UH pedig majd csak 38. héten, de ott is már csak azt nézik, hogy koponyavégű-e Samu (persze, hogy az :D ), meg hogy jó-e a köldökzsinór áramlás :) Nekem fura, hogy protokoll szerinte sokkal sűrűbben kellene UHra és CTG-re is járnom cukrosként, és 40. héten mindenképpen indítani kéne, de a dokim nem kérte, így hát nem szükséges a dolog. Annyira nem örülök, nyugodtabb lettem volna, ha tudom, hogy minden oksa, de az orvosom azért orvos (idős is ráadásul, gondolom pár szülést már látott), hogy tudja, mit miért csinál :)

Most egyelőre ennyi van velünk, majd még írok a héten, remélem, mert lenne miről :D