Egybe veszem a kettőt, úgyis összetartoznak...
Szal tegnap megkaptuk a 2. szurit, beadattuk a meningot is, biztos, ami tuti. Enyém gyerek észveszejtően üvöltött már a szuri előtt, mint aki tud valamit, én azt hittem, éhes. Aztán megkapta az oltást, kisbömbike, felvettem, nagy csend, elcsomagoltuk, el is aludt. Így mentünk ki az óóóósanba, persze én még előtte hazaestem kaját csinálni a szörpnek, mert tudtam, hogy délig nem húzza ki egy töltettel (milyen igazam lett).
Aztán itt csak egy fél megjegyzést ejtenék, kis kitérő, igazán, de leszáradhatna a keze az összes paraszt, enyveskezű, degenerált, ingyenélő mocsoknak, aki felbontogatja és ellopja a cuccokat, alig tudtam Samunak MildiBét venni, mert 3 doboz kivételével MIND!!!!!! fel volt bontva, az akciós "3at fizetsz 6ot kapsz" popsitörlők is fel voltak bontva, és ki voltak belőle lopkodva a popsitörlők, alig találtam egy teli dobozt, mindezt úgy, hogy a biztonságiakra néző polcokon voltak a cuccok, a többiről már ne is beszéljünk (cumik, cumisüvegek stb...) és ezúton szeretném üzenni a kedves biztonsági személyzetnek, hogy talán az igazi tolvajokat kéne elkapni és nem a tisztességes vevőket megalázni mondvacsinált marhaságokkal... na mindegy, ez csak kis kitérő volt...
Szal kimentünk az óóóóósanba, aztán még hazasétáltunk, kaja, alvás, na Samu 4kor sírva ébredt, mit sírva, üvöltve, potyogtak a könnyei, először azt sem tudtam, mi baja. Szegény kis prücsök vagy másfél órát ringattam, mire hatott a nurofen, meg mire megnyugodott, utána letettem aludni, mert már neki sem volt kényelmes az ölemben... de talán jobb is így, ha 10kor beadom neki a fájdalomcsillapítót, akkor mire kijött volna a fájdalom, már semmit nem ér...
Emellé megcsinálta a védőnéni a 3 havi státuszt, Mr Díjbirkózó 6570g és 63cm :) 90-100 volt a percentilje, amit nem tudom, mit jelent, de a védőnő azt mondta dióhéjban, hogy azt, hogy jó nagy a gyerek :D
Na és akkor hozzátáplálás: megkérdeztem a védőnőt is, hogy akkor most mi van, mondta, hogy mivel Samu nem anyatejes, így 3 hósan lehet kezdeni a hozzátápit, adhatok neki almát, őszibarackot, körtét, banánt, aztán majd jövő hónaptól főzelékeket. Megkérdeztem a glutént is,biztos, ami tuti, na, megkaptam a nagyjából 15. különböző választ, miszerint a glutént csak anyatejes védelem mellett lehet 4 hós kortól bevezetni, amúgy 7-8 hós kor előtt nem ajánlják, na, most akkor döntsd el, hogy mi van, de mivel gyermek gasztroenterológus doktornő mondta a dolgokat, így hajlamos vagyok elhinni. Akkor legyen úgy, bár nem értem, hogy miért mond mindenki mást, miért nincs egy egységes álláspont a témában??? Szal szintén óóóóóósanban vetten Samunak univer csupajó bébiételeket, mert abban nincs semmi állítólag, se cukor, se tartósítószer, kapott alma-őszit, alma-őszi-banánt és alma-körte-sütőtököt, kipróbálásra, de azért én egyelőre maradok a saját menetrendemnél, már a répalénél tartunk, még megitatnám sütőtök lével, mielőtt teletukmálom almapürével... úgyis mindenki mást mond...
2012. január 31., kedd
2012. január 30., hétfő
Kendőzetlenül
Hát elérkezett a várva várt pillanat, előkerült a szekrény mélyéről a mei tai kendőnk. Rémítő egyszerű megkötni, ha az ember megnéz pár videót (található itt, itt és itt is, de a google tele van vele...), és ugye a gyerekek szeretik a hordozást. Már amelyik olvasta az erről írt tanulmányt (itt szeretném felkészíteni a gyenge idegrendszerű, naiv szülőket, hogy nem minden gyerek tud olvasni...)
Először kipróbáltam, hogy kiveszem a gyerek lábait, majd az alatt átvezetve a hátán keresztbe kötöm a pántokat. Samu fészkelődött, lecsúszott, kivettem. Este újra próbáltuk. Akkor már láttam pár kötési technikát, ami tetszett, apukájával ketten harcoltunk. A kereszteset jobban meghúztam, hogy ne csússzon le a gyerek, eredmény: mély torkú visítás, alig tudtam szegény Samut megvigasztalni.
Hagytam a fiamnak pár napot kipihenni a történteket, majd újra elővettük a kendőt és mivel azt hittem, tudom, mi a hiba, csak lazán átkötöttem Samut, íme:
Így már jobban viseltük, de 10 perc múlva innen is lenyüsszögte magát. Ennyit arról, hogy a gyerekek szeretik a hordozást...
Először kipróbáltam, hogy kiveszem a gyerek lábait, majd az alatt átvezetve a hátán keresztbe kötöm a pántokat. Samu fészkelődött, lecsúszott, kivettem. Este újra próbáltuk. Akkor már láttam pár kötési technikát, ami tetszett, apukájával ketten harcoltunk. A kereszteset jobban meghúztam, hogy ne csússzon le a gyerek, eredmény: mély torkú visítás, alig tudtam szegény Samut megvigasztalni.
Hagytam a fiamnak pár napot kipihenni a történteket, majd újra elővettük a kendőt és mivel azt hittem, tudom, mi a hiba, csak lazán átkötöttem Samut, íme:
Így már jobban viseltük, de 10 perc múlva innen is lenyüsszögte magát. Ennyit arról, hogy a gyerekek szeretik a hordozást...
2012. január 27., péntek
2012. január 25., szerda
Dévényezünk
Igen, igen, tudom. Nekem volt a legnagyobb szám, hogy én nem viszem a gyerekem Dévényre, mert minden rendben vele. Egészen addig azt is hittem, amíg meg nem láttam, hogy "kiflizik". Én nem tudtam, hogy ez gond, csak éreztem, hogy nem ok.
Ugye Zsebbinél már olvastam erről, hogy ő is hordta Natasát, gondoltam is, na, milyen gondos szülő. De én nem akartam vinni Samut, talán azért, mert mindenki viszi. Aztán Eszter barátnőm is elvitte a kisfiát, aki nagyon sokat fejlődött a kezelések alatt, majd az együtt töltött egy napot végigmesélte, milyen jó is a Dévény. Akkor már erősen motoszkált a fejemben, hogy csak meg kéne mutatni a gyereket, nem tetszik nekem, hogy kiflizik... :S ááááááááá, de biztosan nincs baj, majd kinövi. Majd egyre több helyen olvastam, milyen lassan fejlődnek a babák, akiket később vittek ilyen tornára. Na jól van, hát akkor nézessük meg a gyereket!
Elkezdtem utána nézni a dolognak, végül itt kötöttem ki:
http://www.deveny.hu/
Itt azt írták, hogy hívjam a xxxxxxxxxxxxxxx telefonszámot (weblapon fenn van, lusta vagyok kikeresni), és akkor ott tájékoztatnak. Hát, ez annyiból állt, hogy megkérdezték, hol lakom, III. kerültet, oks, akkor adott a néni 2 telefonszámot, hívjam őket. Felhívtam az első nénit, de vele nem sok sikert arattam, megkért, hogy este 8 felé hívjam már vissza, 3 napig próbálkoztam, soha nem vette fel. Akkor Anita megadta a saját gyógytornászuk elérhetőségét, és ámbár ő kinn lakik Pomázon, azért adtam neki egy lehetőséget. Na, ő már felvette, és segített is (első körben legalább kaptam időpontot :) )
Közben, szintén Anita küldte a linket, ahol a következőt találtam:
"Mikor forduljon hozzánk?
Fejlődési eltérések "gyanújelei":
Az alábbi felsorolásnál, ha 2-3, vagy ennél több gyanújelet észlel, forduljon szakorvoshoz, vagy az alapítvány szakembereihez.
0-3 hónap között
• aluszékony, nehezen ébreszthető még etetésekhez is
• nagyon nehezen nyugtatható meg, sokat sír, alig alszik
• nehezen szopik a renyhe szopóreflex miatt
• a baba izmai túl "lazák", fejét a 3. hónapban sem tudja emelni
• hason a fejét úgy emeli, hogy a lábát is mereven emeli hozzá ("kifli" formában)
• nem figyel arcra az első hónap után, nem követi 2 hónaposan a szeme előtt mozgatott tárgyakat
• nem figyel fel a zajokra környezetében
3-6 hónap között
• kezeit nem nézegeti 4-5 hónapos kora után sem
• nem nyúl játék után 5 hónapos kora után sem
• csak pillanatokra néz rá arcra, tárgyakra
• mosoly, kacagás, hangadás kezdetei nem észlelhetők az időszak végére sem
• mozgásfejlődése jelentősen elmarad (hason nem támaszkodik fel, ölben fejét nem tartja)
6-12 hónap között
• nem gőgicsél, nem gagyog vagy csak jelentős késéssel
• egyszerű kis utasításokat, produkciókat ("pá-pá"-t inteni) az időszak végére sem teljesít, nem figyel a beszédre, a nevére, a tiltást nem érti, stb.
• játéka kizárólag a tárgyak eldobálása illetve sztereotip ütögetése
• mozgásfejlődése elmarad (nem fordul, gurul, kúszik, mászik, ül fel, áll fel a szokott időben)
• darabos ételt rendkívül nehezen fogad el, illetve nem is hajlandó a szájához vinni
1-3 év között
• beszéde elakad az 1 éves szinten és 3 éves korig sem nő jelentősen a szókincse (5-10 szókezdeményt használ vagy mutogatva érteti meg magát)
• nem épít játékokból, nem utánoz
• szobatisztasága nappalra a 3 éves korra sem alakul ki
• mozgásai ügyetlenek, darabosak, nem képes kisebb tárgyakkal játszani
• figyelme csak pár percre köthető le, kapkod egyik tevékenységtől a másikig
• fáradhatatlanul sokat mozog, veszélyérzete nincs
3-5 év között
• az előző korszak ismérvei nagyrészt illetve ceruzát nem fog, nem firkál, nem rajzol
• szerepjáték elemei nem jelennek meg játékában (autózás, babázás, boltozás stb.), hanem még mindig csak pakolgat vagy kizárólag egyféle dologgal hajlandó játszani
5-6 év között
• figyelme 5-10 percnél tovább nem köthető le
• kétkezes, kezeit rajzhoz, játékhoz egyaránt felváltva használja, nincs kialakult domináns kézhasználat
erősen beszédhibás, szókincse szegényes
• mozgása darabos, ügyetlen
• irányokat, formákat nehezen ismer fel
• színfelismerés az alapszínekre sem alakult ki"
/Forrás: www.gezenguz.hu/
Hát én ugye csak a kiflizést találtam, de úgy voltam, nézessük meg. Na, eljött a nagy nap, a lelkes apukával HÉVre szálltunk és kicsattogtunk Pomázra. A hölgy nagyon kedves volt, olyan jól bánt Samuval, hogy még az sem zavart, hogy sír kicsit a gyerekem :) Jól átnézte, átforgatta, megvizsgálta, és hát ekkor jött a hideg víz.
A gyereknek minimálisan (tényleg nagyon minimálisan) kötött a bal csípője, viszont ezért az egész gyerek balra húz (láttam én ezt, de azt hittem, hülye vagyok), nem tudja megtartani a fejét, pedig már kéne, mindezt azért, mert nem igazán emeli, inkább feszíti, amikor felkönyököl, ami szintén nem jó, mert neki már nem a könyökére, hanem a tenyerére kéne támaszkodni, valahogy így:
Ebből alakul ki később a mászás (a "repülőzés" sem jó, kötött lapockáról árulkodik, ami a fordulásnál okozhat gondot, mint megtudtam...). Na mindegy, Samu ezt sem tudta megcsinálni, viszont cserébe az utóbbi időben már ölben is homorított... Aztán kiderült, hogy a kötött bal csípője miatt nem sok mindent tudott volna balra csinálni, arra meg sem tudott fordulni, míg jobbra simán ment a dolog. Mondta a hölgy, hogy ez sok minden miatt lehet, a problémás terhesség, a nyakra tekeredett köldökzsinór mind-mind okozHAT ilyen problémát.
Kötelezve nem lettünk, hogy járjunk, mivel ez önkéntes alapon működik és fizetős, így mindenki tegyen saját belátása szerint, de ajánlott a dolog. Így hát most járunk, egészen addig, amíg Smurf helyre nem jön. Ennyit megér a dolog...
Ugye Zsebbinél már olvastam erről, hogy ő is hordta Natasát, gondoltam is, na, milyen gondos szülő. De én nem akartam vinni Samut, talán azért, mert mindenki viszi. Aztán Eszter barátnőm is elvitte a kisfiát, aki nagyon sokat fejlődött a kezelések alatt, majd az együtt töltött egy napot végigmesélte, milyen jó is a Dévény. Akkor már erősen motoszkált a fejemben, hogy csak meg kéne mutatni a gyereket, nem tetszik nekem, hogy kiflizik... :S ááááááááá, de biztosan nincs baj, majd kinövi. Majd egyre több helyen olvastam, milyen lassan fejlődnek a babák, akiket később vittek ilyen tornára. Na jól van, hát akkor nézessük meg a gyereket!
Elkezdtem utána nézni a dolognak, végül itt kötöttem ki:
http://www.deveny.hu/
Itt azt írták, hogy hívjam a xxxxxxxxxxxxxxx telefonszámot (weblapon fenn van, lusta vagyok kikeresni), és akkor ott tájékoztatnak. Hát, ez annyiból állt, hogy megkérdezték, hol lakom, III. kerültet, oks, akkor adott a néni 2 telefonszámot, hívjam őket. Felhívtam az első nénit, de vele nem sok sikert arattam, megkért, hogy este 8 felé hívjam már vissza, 3 napig próbálkoztam, soha nem vette fel. Akkor Anita megadta a saját gyógytornászuk elérhetőségét, és ámbár ő kinn lakik Pomázon, azért adtam neki egy lehetőséget. Na, ő már felvette, és segített is (első körben legalább kaptam időpontot :) )
Közben, szintén Anita küldte a linket, ahol a következőt találtam:
"Mikor forduljon hozzánk?
Fejlődési eltérések "gyanújelei":
Az alábbi felsorolásnál, ha 2-3, vagy ennél több gyanújelet észlel, forduljon szakorvoshoz, vagy az alapítvány szakembereihez.
0-3 hónap között
• aluszékony, nehezen ébreszthető még etetésekhez is
• nagyon nehezen nyugtatható meg, sokat sír, alig alszik
• nehezen szopik a renyhe szopóreflex miatt
• a baba izmai túl "lazák", fejét a 3. hónapban sem tudja emelni
• hason a fejét úgy emeli, hogy a lábát is mereven emeli hozzá ("kifli" formában)
• nem figyel arcra az első hónap után, nem követi 2 hónaposan a szeme előtt mozgatott tárgyakat
• nem figyel fel a zajokra környezetében
3-6 hónap között
• kezeit nem nézegeti 4-5 hónapos kora után sem
• nem nyúl játék után 5 hónapos kora után sem
• csak pillanatokra néz rá arcra, tárgyakra
• mosoly, kacagás, hangadás kezdetei nem észlelhetők az időszak végére sem
• mozgásfejlődése jelentősen elmarad (hason nem támaszkodik fel, ölben fejét nem tartja)
6-12 hónap között
• nem gőgicsél, nem gagyog vagy csak jelentős késéssel
• egyszerű kis utasításokat, produkciókat ("pá-pá"-t inteni) az időszak végére sem teljesít, nem figyel a beszédre, a nevére, a tiltást nem érti, stb.
• játéka kizárólag a tárgyak eldobálása illetve sztereotip ütögetése
• mozgásfejlődése elmarad (nem fordul, gurul, kúszik, mászik, ül fel, áll fel a szokott időben)
• darabos ételt rendkívül nehezen fogad el, illetve nem is hajlandó a szájához vinni
1-3 év között
• beszéde elakad az 1 éves szinten és 3 éves korig sem nő jelentősen a szókincse (5-10 szókezdeményt használ vagy mutogatva érteti meg magát)
• nem épít játékokból, nem utánoz
• szobatisztasága nappalra a 3 éves korra sem alakul ki
• mozgásai ügyetlenek, darabosak, nem képes kisebb tárgyakkal játszani
• figyelme csak pár percre köthető le, kapkod egyik tevékenységtől a másikig
• fáradhatatlanul sokat mozog, veszélyérzete nincs
3-5 év között
• az előző korszak ismérvei nagyrészt illetve ceruzát nem fog, nem firkál, nem rajzol
• szerepjáték elemei nem jelennek meg játékában (autózás, babázás, boltozás stb.), hanem még mindig csak pakolgat vagy kizárólag egyféle dologgal hajlandó játszani
5-6 év között
• figyelme 5-10 percnél tovább nem köthető le
• kétkezes, kezeit rajzhoz, játékhoz egyaránt felváltva használja, nincs kialakult domináns kézhasználat
erősen beszédhibás, szókincse szegényes
• mozgása darabos, ügyetlen
• irányokat, formákat nehezen ismer fel
• színfelismerés az alapszínekre sem alakult ki"
/Forrás: www.gezenguz.hu/
Hát én ugye csak a kiflizést találtam, de úgy voltam, nézessük meg. Na, eljött a nagy nap, a lelkes apukával HÉVre szálltunk és kicsattogtunk Pomázra. A hölgy nagyon kedves volt, olyan jól bánt Samuval, hogy még az sem zavart, hogy sír kicsit a gyerekem :) Jól átnézte, átforgatta, megvizsgálta, és hát ekkor jött a hideg víz.
A gyereknek minimálisan (tényleg nagyon minimálisan) kötött a bal csípője, viszont ezért az egész gyerek balra húz (láttam én ezt, de azt hittem, hülye vagyok), nem tudja megtartani a fejét, pedig már kéne, mindezt azért, mert nem igazán emeli, inkább feszíti, amikor felkönyököl, ami szintén nem jó, mert neki már nem a könyökére, hanem a tenyerére kéne támaszkodni, valahogy így:
Ebből alakul ki később a mászás (a "repülőzés" sem jó, kötött lapockáról árulkodik, ami a fordulásnál okozhat gondot, mint megtudtam...). Na mindegy, Samu ezt sem tudta megcsinálni, viszont cserébe az utóbbi időben már ölben is homorított... Aztán kiderült, hogy a kötött bal csípője miatt nem sok mindent tudott volna balra csinálni, arra meg sem tudott fordulni, míg jobbra simán ment a dolog. Mondta a hölgy, hogy ez sok minden miatt lehet, a problémás terhesség, a nyakra tekeredett köldökzsinór mind-mind okozHAT ilyen problémát.
Kötelezve nem lettünk, hogy járjunk, mivel ez önkéntes alapon működik és fizetős, így mindenki tegyen saját belátása szerint, de ajánlott a dolog. Így hát most járunk, egészen addig, amíg Smurf helyre nem jön. Ennyit megér a dolog...
2012. január 24., kedd
Hozzátáplálás 2, avagy kanállal kínlódunk! :D
Miután teleszalad a hócsukám az almalé kifacsarással, szűrővel szüttyögéssel és más egyébbel, kedves ismerősöm jó tanácsára kirongyoltam a bio piacra szombat hajnalban (ezúton szeretném a BKV kedves édesanyját csókoltatni, de most nem merülnék a részletekbe, ez nem az a bejegyzés).
Na, a hepi ki is ült az arcomra, mert oks, alapvetően nem almaléért mentem, de azt is kaptam, meg répát, meg céklát (mármint levet), meg magozott (!!!!) sütőtököt (végre nem kellett a magokat is kifizetnem), meg akkor már vettem répát is (ma project lesz am...), szal sikeres volt a beszerző körút, de a lényeg, amiért mentem: tartósítószer és CUKOR MENTES!!!! őszibarack lé!!!! Húúúúúúúú, de happy voltam! :)
Na, hazaértem, örültünk egy kört, gyerekemnek ízlett az almalé, yupi :) este úgy gondoltam, akkor próbáljuk ki a barackot. Na igen ám, csak hogy olyan rostos a lé, hogy nem folyt át az 1es cumikán. Mire a 2esig eljutottunk már annyira felhígítottam a cuccot, hogy nem kellett a gyereknek (nem csodálom...), szóval másnap előkére föl! Kanalat elő, és óvatosan elkezdtük a manóba tukmálni a barackot. Ízlett neki, de nem tudott a kanállal mit kezdeni, állandóan kifújta a baracklevet, szal a végére már több volt a homlokán, mint a szájában :D (kár, hogy arról nem készültek képek...) Azóta ügyes, csak türelmetlen, így csak tízóraira és uzsonnára van barack :)
Na, a hepi ki is ült az arcomra, mert oks, alapvetően nem almaléért mentem, de azt is kaptam, meg répát, meg céklát (mármint levet), meg magozott (!!!!) sütőtököt (végre nem kellett a magokat is kifizetnem), meg akkor már vettem répát is (ma project lesz am...), szal sikeres volt a beszerző körút, de a lényeg, amiért mentem: tartósítószer és CUKOR MENTES!!!! őszibarack lé!!!! Húúúúúúúú, de happy voltam! :)
Na, hazaértem, örültünk egy kört, gyerekemnek ízlett az almalé, yupi :) este úgy gondoltam, akkor próbáljuk ki a barackot. Na igen ám, csak hogy olyan rostos a lé, hogy nem folyt át az 1es cumikán. Mire a 2esig eljutottunk már annyira felhígítottam a cuccot, hogy nem kellett a gyereknek (nem csodálom...), szóval másnap előkére föl! Kanalat elő, és óvatosan elkezdtük a manóba tukmálni a barackot. Ízlett neki, de nem tudott a kanállal mit kezdeni, állandóan kifújta a baracklevet, szal a végére már több volt a homlokán, mint a szájában :D (kár, hogy arról nem készültek képek...) Azóta ügyes, csak türelmetlen, így csak tízóraira és uzsonnára van barack :)
2012. január 18., szerda
Hozzátáplálás és egyebek
Elkezdtük. Nehezen szántam rá magam és még nem tudom, hogy megbántam-e. Mindenesetre Samunak ízlik az almalé :) Egyelőre cumisüvegből kapja, csak pár kortyot, lássuk, hogy bírja. Ízlik neki, egyelőre nem okozott gondot. Nekem a nagy félelmem, hogy nehogy a mérgektől baja legyen. Mindenesetre még most semmi nem jött elő. Csak a sav. Tegnap orrán száján folyt, ma már jobb, de azért gyakrabban kér enni, kicsit mintha a közérzete is rosszabb lenne.
Terv: ha lement az alma (talán a héten), jövő héten megpróbálom a barackot, azt már kanállal, aztán a körtét. Ha ez is meg van, 4. hónaptól kipróbáljuk ugyanezt pürével + pár zöldséggel is megpróbálkozunk, mondjuk a krumplival. Javasolják 4. hónaptól a glutént, így talán óvatosan azt is beadagolom, ahogy írták, csapott mokkáskanál liszt a főzelékbe, fél keksz az almába. Majd látjuk, hogy viszonyulunk hozzá. Van 2 féle hozzátápis táblázatom, az egyik már 4. hónaptól engedi a répát, a másik 5. hónapig csak gyümölcsöt javasol. Nehéz... Én így is nagyon tanácstalan vagyok, pl. lövésem nincs, a sütőtökkel mit kell csinálni??? Süssem meg és mehet a fagyóba? (Asszem még lehet kapni...)
A másik "szenzáció": meggyőztek végül, hogy vigyem el szörpit Dévény tornára, csak egyáltalán megnézetni, oks-e minden. Pár hete még "kiflizett", amikor emelte magát, mondjuk most már nem csinálja, de megnézetni semmibe nem kerül. Ortopédián azt mondták, hogy kötött kicsit a bal csípője, tornáztassam minden pelenkázásnál. Igyekszem, de komoly ellenállásba ütközök. Nehéz ez is.
Viszont a fiam magától fog. Ha elé tartom a csörgőt és érdekli, magától madárfogással megfogja!!! :) Persze felvenni még nem tudja. De nekem már ez is elég, ügyesedünk :)
Terv: ha lement az alma (talán a héten), jövő héten megpróbálom a barackot, azt már kanállal, aztán a körtét. Ha ez is meg van, 4. hónaptól kipróbáljuk ugyanezt pürével + pár zöldséggel is megpróbálkozunk, mondjuk a krumplival. Javasolják 4. hónaptól a glutént, így talán óvatosan azt is beadagolom, ahogy írták, csapott mokkáskanál liszt a főzelékbe, fél keksz az almába. Majd látjuk, hogy viszonyulunk hozzá. Van 2 féle hozzátápis táblázatom, az egyik már 4. hónaptól engedi a répát, a másik 5. hónapig csak gyümölcsöt javasol. Nehéz... Én így is nagyon tanácstalan vagyok, pl. lövésem nincs, a sütőtökkel mit kell csinálni??? Süssem meg és mehet a fagyóba? (Asszem még lehet kapni...)
A másik "szenzáció": meggyőztek végül, hogy vigyem el szörpit Dévény tornára, csak egyáltalán megnézetni, oks-e minden. Pár hete még "kiflizett", amikor emelte magát, mondjuk most már nem csinálja, de megnézetni semmibe nem kerül. Ortopédián azt mondták, hogy kötött kicsit a bal csípője, tornáztassam minden pelenkázásnál. Igyekszem, de komoly ellenállásba ütközök. Nehéz ez is.
Viszont a fiam magától fog. Ha elé tartom a csörgőt és érdekli, magától madárfogással megfogja!!! :) Persze felvenni még nem tudja. De nekem már ez is elég, ügyesedünk :)
2012. január 11., szerda
"Nagyfiúvá" válás lépésről lépésre...
Az egész valahol ott kezdődött, amikor karácsony előtt nem sokkal megvettük az első "nagyfiú cumikát". (MAM Night, sötétben világítós, nagyon tuti :D ) A gyereknek persze az volt az első reakciója, mikor karácsonykor megkapta és kifőztem, hogy "pfejj, megint cumi..", de azért mára már jót alszik vele :)
Ezt követte a bölcső hirtelen, drasztikus kinövése, így a szilvesztert Samu már a "nagyfiús kiságyban" töltötte (teljesen mindegy, itt is felpasszírozza magát a rácsokra... bár legalább a lába nem lóg ki.)
Ezután legnagyobb megdöbbenésemre nappalra is 3as pelust kellett használnunk, majd a 62es ruhatárat lassan lecseréltük 68asra. A 62es overált is végigéri már a fiam, és a mózest is, így lassan ki kell majd venni és "aláplédezni" a babakocsit. A 62es harisnyák is kezdenek kicsik lenni.
A kisfiús játékok is kezdenek unalmassá válni, most már érdekesebb, ami csörög, még érdekesebb, amit meg lehet fogni, de a legérdekesebb, ami színes és zörög.
Elkezdett 180at enni tisztán (nem hígítom már), most 6 kiló körül járhat, ma mérjük.
Nem akarom elkiabálni, de már 4. éjszakája nem kellett kelni és etetni!!!! :) *koppkoppkopp*
De az igazán nagy mérföldkő: nem mernék rá mérget venni, de szerintem jön Samum foga, ugyanis mindent rág, és ömlik a nyála, de még nem piros az ínye...
Ezt követte a bölcső hirtelen, drasztikus kinövése, így a szilvesztert Samu már a "nagyfiús kiságyban" töltötte (teljesen mindegy, itt is felpasszírozza magát a rácsokra... bár legalább a lába nem lóg ki.)
Ezután legnagyobb megdöbbenésemre nappalra is 3as pelust kellett használnunk, majd a 62es ruhatárat lassan lecseréltük 68asra. A 62es overált is végigéri már a fiam, és a mózest is, így lassan ki kell majd venni és "aláplédezni" a babakocsit. A 62es harisnyák is kezdenek kicsik lenni.
A kisfiús játékok is kezdenek unalmassá válni, most már érdekesebb, ami csörög, még érdekesebb, amit meg lehet fogni, de a legérdekesebb, ami színes és zörög.
Elkezdett 180at enni tisztán (nem hígítom már), most 6 kiló körül járhat, ma mérjük.
Nem akarom elkiabálni, de már 4. éjszakája nem kellett kelni és etetni!!!! :) *koppkoppkopp*
De az igazán nagy mérföldkő: nem mernék rá mérget venni, de szerintem jön Samum foga, ugyanis mindent rág, és ömlik a nyála, de még nem piros az ínye...
2012. január 4., szerda
Hajdan volt csodás alakom...
Már nem is emlékszem. Tudom, kilenc hó fel, kilenc hó le, így hát várakozok. Fogyózok és igyekszem mozogni, többet nem tehetek. Addig is nézzünk csak egy "leltárat", mi marad, és mi veszett kárba talán örökre.
A fejem: még megvan :D a plusz 15-20 kiló viszont, ami a terhesség majd a szülés óta feljött azon is erősen meglátszik, nem különben a hormonok huncut játéka, ami szerint eléggé carul festek, maradjunk ennyiben... a szám kicserepesedett, de mérföldekkel jobb így is, mint szoptatás alatt volt, amikor is a napi 8-10 liter víz után is cserpes maradt és nem volt olyan ajakbalzsam, amitől elmúltak volna a cserepek.
A melleim: gyanítom, helyrehozhatatlanul tönkrementek. Nem sajnálnám őket, ha legalább szoptatni tudtam volna rendesen. Nem tudtam, ez van. Vigasztal, hogy olvasatom szerint a többi terhesség és szoptatás már nem rombolja tovább...
A hátam: életemben először vastag, redőző zsírpárnák borítják. SOHA ilyen még nem volt, pedig voltam már nagyon kövér. Hogy ez honnan jött, mit keres itt és meddig marad, azt szerintem a legöregebb indián sem tudja.
A hasam: azt hiszem, a terhességem talán itt végezte a legnagyobb pusztítást. A bőr laza, az izmok kinyúltak, nem tartanak. Amerre frdulok éjjel az ágyban, arra megy a hasam is, csak úgy magától. A linea nigra nem múlt el, pedig ígérték, hogy el fog, és újabb striákkal lettem gazdagabb, pont mint egy katona némi harci sérüléssel egy újabb háború után.
A kezem: erről ne is beszéljünk. A kicsi mellett ugye állandóan kezek kell mossak, a tenyerem kérges, akár az ősi platánok törzse, a kézfejem csupa sebhely, ahogyan magától kinyílik rajta a bőr. Krémmel hiába kenem, körberöhög...
Csípőtájék, derék, fenék: hagyjuk is. A szülésre felkészülvén kitágult a keresztcsontom és még nem ment vissza. Legyen elég annyi, hogy egyre kevesebb nadrág jön rám.
Combok: azok is nagyobbak lettek pár számmal. DE!!!! Legalább azokon ép maradt a bőr :)
Lábfej: szintén olvasatom szerint a terhességem alatt nőtt egy számot a lábam... nekem nem tűnt fel...
Marha idegesítő, hogy azt hittem, szülés után visszakapom önmagam, de csak valami sokkal rosszabbat kaptam... de tudom, 9 hónap fel, 9 hónap le...
A fejem: még megvan :D a plusz 15-20 kiló viszont, ami a terhesség majd a szülés óta feljött azon is erősen meglátszik, nem különben a hormonok huncut játéka, ami szerint eléggé carul festek, maradjunk ennyiben... a szám kicserepesedett, de mérföldekkel jobb így is, mint szoptatás alatt volt, amikor is a napi 8-10 liter víz után is cserpes maradt és nem volt olyan ajakbalzsam, amitől elmúltak volna a cserepek.
A melleim: gyanítom, helyrehozhatatlanul tönkrementek. Nem sajnálnám őket, ha legalább szoptatni tudtam volna rendesen. Nem tudtam, ez van. Vigasztal, hogy olvasatom szerint a többi terhesség és szoptatás már nem rombolja tovább...
A hátam: életemben először vastag, redőző zsírpárnák borítják. SOHA ilyen még nem volt, pedig voltam már nagyon kövér. Hogy ez honnan jött, mit keres itt és meddig marad, azt szerintem a legöregebb indián sem tudja.
A hasam: azt hiszem, a terhességem talán itt végezte a legnagyobb pusztítást. A bőr laza, az izmok kinyúltak, nem tartanak. Amerre frdulok éjjel az ágyban, arra megy a hasam is, csak úgy magától. A linea nigra nem múlt el, pedig ígérték, hogy el fog, és újabb striákkal lettem gazdagabb, pont mint egy katona némi harci sérüléssel egy újabb háború után.
A kezem: erről ne is beszéljünk. A kicsi mellett ugye állandóan kezek kell mossak, a tenyerem kérges, akár az ősi platánok törzse, a kézfejem csupa sebhely, ahogyan magától kinyílik rajta a bőr. Krémmel hiába kenem, körberöhög...
Csípőtájék, derék, fenék: hagyjuk is. A szülésre felkészülvén kitágult a keresztcsontom és még nem ment vissza. Legyen elég annyi, hogy egyre kevesebb nadrág jön rám.
Combok: azok is nagyobbak lettek pár számmal. DE!!!! Legalább azokon ép maradt a bőr :)
Lábfej: szintén olvasatom szerint a terhességem alatt nőtt egy számot a lábam... nekem nem tűnt fel...
Marha idegesítő, hogy azt hittem, szülés után visszakapom önmagam, de csak valami sokkal rosszabbat kaptam... de tudom, 9 hónap fel, 9 hónap le...
2012. január 3., kedd
Oltás, orrszívás, oltári ordítás...
Az egész story valamikor dec. 30-án kezdődött egy szép napos délelőttön, amikoris mókuslesre indultunk a Margit-szigetre. Samu kb. a 10. percben kezdett bömbölni, miután leszálltunk a buszról, csak úgy amúgy tüntetőleg, majd, hogy emelkedjen a nap fénye, a Nap is eltűnt, dermesztő hideget hagyva maga után. Mikor hazaértünk, már folyt az orrom... Este köhögés rázta a gyereket.
Dec. 31. Lencse ázik, én vérzek, az orromból folyó híg váladék csöpög a padlóra. Gyerek szörcsög, köhög, még jobban szörcsög. Amúgy jó a kedve. Ez rólam nem mondható el. Az egyéb orrváladékaim lassan utat törnek maguknak az arcüregeimbe és a homlokomba, este 7kor már hasogat a fejem. A vérzésem erősödik, a hasam görcsöl, csillagokat látok. Samu 7kor lefektetve, 11ig kínlódik, mi játszanánk az apjával, de nehéz úgy stratégiai társasozni, hogy 10 percenként kell a kicsit vígasztalni. Éjfélkor fekszünk...
Jan. 1-én, eléggé kótyagosan, eléggé fáradtan kerestem valami jóféle teát, még mindig csöpögő orral, amikor is megakadt a szemem a Meghűlés tünetetit enyhítő teakeveréken. A fenébe, miért nem láttam ezt meg hamarabb!!!! Na mindegy, betörpögtem 3 csésze ilyen szuper teát aznap, meg is gyógyultam. Gyerek még mindig szörcsög. Biztos jó ötlet oltásra vinni?
Január 2. Nem nagyon akaródzik elindulni. Samu szörcsög, lehet be sem oltják. De beoltják. Igyekeztem megúszni, hogy a közelében legyek, nem lehetett. "Anyuka, legyen már kedves fogni a kezét!" Fain. A gyerek könyörögve néz rám, majd sírva fakad, amikor a tűt a lábába szúrják. Én is sírok. A fiam 2 hetes kora óta először. Szerencsére amikor felvehettem, kiszúrta a Mickey egeret az ablakon, az lekötötte. Azt hittem, ennyivel megúsztuk.
Délelőtt még vásároltunk, ettünk, Samu elaludt. Hangos lá-lával ébredt, odaadtam neki a meghagyott 60at, máskor elég, most nem volt az. Még 60-at majd még 60at megevett és csak sírt, csak sírt. Mi a fene lehet a baj? Felhívtam anyumat, mondta, hogy fáj a lába. Mondtam, hogy borogatni nem hagyja, még jobban sír. Vegyem fel, vigasztaljam. Fogtam, vigasztaltam, ő szorította az ujjam, sírtunk. Felhívtam a védőnőt, mit lehet csinálni, azt mondta borogassam, mondtam, hogy nem állja. Akkor adjak neki kis nurofent, vagy fél germicidet, jó fájdalomcsillapítók. Hívtam Badeszt, nem ér rá, letettem. Azt hittem, felrobbanok, Samu sivalkodott az ölemben, én meg ilyen tehetetlennek még soha nem éreztem magam. Bandesz visszahívott, mondta, hogy jön időben, kértem, hogy hozzon már nurofent a kicsinek, de kérdezzen rá, hogy nincs még a gyerek 3 hónapos, de majdnem 6 kiló. Samu elaludt. Bandesz jött időben, hozott nurofent. A kilók győztek, adható a gyereknek.
6 óra, Samu kelt, keservesen sír. Fürdessük? Nem kéne. Próbálom megetetni, nem kell neki. Mérjünk már lázat, leteszem a pelenkázóra, keservesen zokog, keres valamit, amibe kapaszkodhat. Lázmérőt elhajintottam, gyereket ölbevettem, így vártuk az apját, aki fogta a kezét aztán. Lázmérő popóba bedug, 38.3, abból 0,5 fokot az még csak hőemelkedés. Samu nagyon sír, így letojtam, hogy nincs "igazi" láza, nurofent kimértük, beadagoltuk. Még némi tápszert bele tudtam rimánkodni, amikor elkezdett hatni a cucc, lefektettem.
1/2 2, Samu ébred, megetettem, lázat mértünk. 37.0, ebből fél fokot, az pont jó. Samu mosolyog, én is örülök. Ekkor előkerült a porszívó, mert a doki mondta, hogy a gyerek szörcsög, szívjuk az orrát. Orrszívó összeszerel, porszívó bekapcsol, gyerek sivalkodik. Csak nagyjáztuk, reggel egyedül szívtam ki rendesen. Nem árulok el nagy titkot, hogy a fiam nem díjazta, de rá kellett jönnöm, hogy ez olyan dolog, hogy kell, mert muszáj...
Dec. 31. Lencse ázik, én vérzek, az orromból folyó híg váladék csöpög a padlóra. Gyerek szörcsög, köhög, még jobban szörcsög. Amúgy jó a kedve. Ez rólam nem mondható el. Az egyéb orrváladékaim lassan utat törnek maguknak az arcüregeimbe és a homlokomba, este 7kor már hasogat a fejem. A vérzésem erősödik, a hasam görcsöl, csillagokat látok. Samu 7kor lefektetve, 11ig kínlódik, mi játszanánk az apjával, de nehéz úgy stratégiai társasozni, hogy 10 percenként kell a kicsit vígasztalni. Éjfélkor fekszünk...
Jan. 1-én, eléggé kótyagosan, eléggé fáradtan kerestem valami jóféle teát, még mindig csöpögő orral, amikor is megakadt a szemem a Meghűlés tünetetit enyhítő teakeveréken. A fenébe, miért nem láttam ezt meg hamarabb!!!! Na mindegy, betörpögtem 3 csésze ilyen szuper teát aznap, meg is gyógyultam. Gyerek még mindig szörcsög. Biztos jó ötlet oltásra vinni?
Január 2. Nem nagyon akaródzik elindulni. Samu szörcsög, lehet be sem oltják. De beoltják. Igyekeztem megúszni, hogy a közelében legyek, nem lehetett. "Anyuka, legyen már kedves fogni a kezét!" Fain. A gyerek könyörögve néz rám, majd sírva fakad, amikor a tűt a lábába szúrják. Én is sírok. A fiam 2 hetes kora óta először. Szerencsére amikor felvehettem, kiszúrta a Mickey egeret az ablakon, az lekötötte. Azt hittem, ennyivel megúsztuk.
Délelőtt még vásároltunk, ettünk, Samu elaludt. Hangos lá-lával ébredt, odaadtam neki a meghagyott 60at, máskor elég, most nem volt az. Még 60-at majd még 60at megevett és csak sírt, csak sírt. Mi a fene lehet a baj? Felhívtam anyumat, mondta, hogy fáj a lába. Mondtam, hogy borogatni nem hagyja, még jobban sír. Vegyem fel, vigasztaljam. Fogtam, vigasztaltam, ő szorította az ujjam, sírtunk. Felhívtam a védőnőt, mit lehet csinálni, azt mondta borogassam, mondtam, hogy nem állja. Akkor adjak neki kis nurofent, vagy fél germicidet, jó fájdalomcsillapítók. Hívtam Badeszt, nem ér rá, letettem. Azt hittem, felrobbanok, Samu sivalkodott az ölemben, én meg ilyen tehetetlennek még soha nem éreztem magam. Bandesz visszahívott, mondta, hogy jön időben, kértem, hogy hozzon már nurofent a kicsinek, de kérdezzen rá, hogy nincs még a gyerek 3 hónapos, de majdnem 6 kiló. Samu elaludt. Bandesz jött időben, hozott nurofent. A kilók győztek, adható a gyereknek.
6 óra, Samu kelt, keservesen sír. Fürdessük? Nem kéne. Próbálom megetetni, nem kell neki. Mérjünk már lázat, leteszem a pelenkázóra, keservesen zokog, keres valamit, amibe kapaszkodhat. Lázmérőt elhajintottam, gyereket ölbevettem, így vártuk az apját, aki fogta a kezét aztán. Lázmérő popóba bedug, 38.3, abból 0,5 fokot az még csak hőemelkedés. Samu nagyon sír, így letojtam, hogy nincs "igazi" láza, nurofent kimértük, beadagoltuk. Még némi tápszert bele tudtam rimánkodni, amikor elkezdett hatni a cucc, lefektettem.
1/2 2, Samu ébred, megetettem, lázat mértünk. 37.0, ebből fél fokot, az pont jó. Samu mosolyog, én is örülök. Ekkor előkerült a porszívó, mert a doki mondta, hogy a gyerek szörcsög, szívjuk az orrát. Orrszívó összeszerel, porszívó bekapcsol, gyerek sivalkodik. Csak nagyjáztuk, reggel egyedül szívtam ki rendesen. Nem árulok el nagy titkot, hogy a fiam nem díjazta, de rá kellett jönnöm, hogy ez olyan dolog, hogy kell, mert muszáj...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)