2011. szeptember 30., péntek

Védőnéni látogatás (VII., egyben utolsó felvonás)

Ma voltam utoljára védőnőnél. Kicsit hiányozni fog ez a havi program, szerettem hozzá járni, mindig hasznos jótanácsokkal látott el, de nem baj, majd megyünk csimbikével :)

Jövő hétfőre leegyeztettünk egy randit a gyerekorvossal, végül a Varga doktor mellett döntöttünk (én), végül is ő a körzetink. :)

Beszélgettünk az anyatej bizniszről, mármint, ha szükség lenne rá, hogyan lehet igényelni, vagy ha úgy alakulna, hogy lehet leadni, végül meggyőztem magam, hogy egyiket sem szeretném, köszönöm szépen. Anyatejből hiány van, emellett pasztőrizált, szóval nincs semmi értelme, és hát egy csomó betegségre be van vizsgálva, de alkoholra, nikotinra meg gyógyszerekre senki nem nézi meg.. Leadni meg még nehézkesebb, szóval már nem is érdekel a dolog :D Mondta a védőnéni, hogy mellszívót mindenképpen vigyünk be, teljesen mindegy, mit mond a kórház, mert sok kismamája jön úgy haza, hogy be van gyulladva a melle, tejlázas stb., mert nem hagyják fejni a kismamákat. Na mindegy, akkor lesterilizálom és elrakom, max. nem veszem majd elő, de legyen ott, az a biztos :)

Meghallgattuk Sammert, szépen dobogott a picike szíve, most bezzeg mozog, mintha muszáj lenne neki :D Mondtam, hogy számolom a magzatmozgást, mondta a védőnéni, hogy számoljam, de azért ne essek kétségbe, ha adott időszakban nem mozog "eleget", vagy számoljam máskor újra, vagy elégedjek meg annyival, hogy legalább mozgott. A keményedésekről is beszéltünk, hogy ez már valószínűleg tényleg korai méhtevékenység és nem csak én álmodom, kedden voltam CTG-n, ez a méhműködés meg szerdán kezdődött, tipikus Murphi... :/

10 kiló plusznál tartok így a 37. hét küszöbén, azt hiszem, megérdemlem a szóbeli vállveregetést, ezt kérte a doktor is. Jó, még lehet, hogy kósza 1-2 kiló felkúszik, de nem sok esélyt látok rá. A vérnyomásom is jó, a vizeletem is negatív.

Kaptam tájékoztatót az igényelhető szociális támogatásokról, mármint az igénylés mikéntjéről és helyéről, hasznos kis paksaméta,  majd átolvasom :)

Aztán azt hiszem, ennyi volt, érzékeny búcsút vettünk és hazajöttem :)

2011. szeptember 27., kedd

Első CTG

Hát ezen is túlestünk, egy élmény volt :D

Azzal kezdődött, hogy majdnem "elkéstem" (fél 8ra terveztem odaérni, de nem sikerült, akkor indultam), mondjuk ez a késés is relatív, mert kiírás szerint 10től van CTG, de nem baj, mivel lassan a terhesgondozóban élem az életemet, így tudom, hogy aki odamegy hamarabb, annak megcsinálják hamarabb... elvben vérvétel is 10ig van, de ha egy kismama beesik 1/2 10kor terhelésre, azt is megcsinálják, ahogy a leletet is kiadják reggel 7kor is akár... na mindegy, szóval az adatok csak tájékoztató jellegűek.

Simán meg voltam győződve, hogy elszámoltam magam, amikor bedobtam a kiskönyvem és még 10 perccel később sem történt semmi (csak sok volt a vérvételes.) Na mindegy, kisvártatva beszólítottak, néni első kérdése: "Vizeletet hozott?" Első reakcióm egy buta arc, aztán: "Kellett volna?" Néni nagyot sóhajt: "Legközelebb hozzon..." Így ezt a vizeletet most a védőnéni kapja meg majd pénteken... Amúgy ezt sem értettem, másnak meg mondták, hogy adjon vizeletet, adnak neki poharat... Áááááááááááá, mindegy. Majd jövőhéten viszek, úgyis cukorkontroll, most egy üveggel több vagy kevesebb,  nem mindegy?

Aztán jött a legkínosabb rész: a mérleg. Legnagyobb megrökönyödésemre egy kilót fogytam. Pedig épp kezdtem megbarátkozni a parenyicával meg a császárszalonna lighttal... hát nem baj, ennek ugye örülni kell :) legalább jövőhéten nem tudnak majd mibe belekötni (főleg, hogy holnaptól újra tornázni fogok, hogy legyen némi erőm szülni :) ), ja meg mértek egy vérnyomást is, szokás szerint a béka valaga alatt volt 2-3 számmal, de nem is baj :) nekem ez a normális :)

Na mindegy, aztán rákötöttek a gépre, és otthagytak. Az első méternyi papír után már sejtettem, hogy valami nem kóser, de mindegy, hát ők tudják. Közben kismamák jöttek, mentek, intézték a dolgaikat, vérvétel, kombinált, terhelés, cukrosvíz bekavarás (hihetetlen, hogy a kismamák mennyit tudnak nyirvogni egy cseszett pohár cukros víznek, a végén már az én vérnyomásom is fenn volt... pedig nekem gáz a cukrom, én nem szörtyölgettem anno a lötyit, hanem leküldtem, még jól is esett, aztán majdnem elájultam, de ez egy másik történet lesz :D ), vietnámi kismama terelgetés, szóval úgy voltam vele, hogy majd jönnek. A második méter papír környékén nekiálltam tízóraizni, mert érzésem szerint idő volt, addigra Samu is szépen bealudt. A 3. méter magasságában elkezdtem keményedni, akkor már izgi volt, néha már 30as "fájást" is mutatott a gép, meg megjelent pár játékgörbe, erre jött a néni, és sűrű bocsánatkérések közöpette, hogy fennfelejtett a gépen, lecsatolta rólam a cuccost... pedig lehet, hogy még egy méter papír és megszülök :D


Na, ezzel a csodatekerccsel felrobogtam a szülészetre, mivel most nincs az orvosom, vadászni valakit, aki leláttamozza a papíromat. Ahogy beestem, egy szülésznőnek tűnő tünemény egyből megszólított: "CTG-re?" (ezek szerint tényleg akkora a pocakom, mintha túlhordásos lennék :D ) Mondom, azon már túl vagyok, alá szeretném íratni a papíromat. Jó, üljek le. Hát, legalább egy kellemes negyed órát ültem ott, minden doki jött ment rohant, meg ugye én azt az utasítást kaptam, hogy majd a szülésznő szerez nekem dokit, hát akkor kivárom. Ezalatt a negyedóra alatt volt ott minden, dráma, öröm, szeretet, sírás, mosolygás, körmét rágó kispapa, szülésfelvételre jelentkező kismama, kisbabáját kereső friss apuka, szóval minden :D
Aztán megérkezett egy csaj, kis táskát maga után húzva, úgy láttam, biztosra ment (én még mindig nem pakoltam össze a cuccaimat...), ő is leült és várt. Majd amikor jött egy dokinő, betámadta, hogy írja már alá a CTG papírját, mert ő a S. doktor úrhoz tartozik, de ő most szabin van. A doktornő készségesen megtette, amit kért, erre felpattantam én is, mint akit megégettek farban, hogy akor aláíratom a papírom. Dokinő azzal kezdte, hogy kiröhögte a 3 méternyi papíromat, aztán aláírta, végül is volt magzatmozgás, amíg Sammer el nem unta magát. Kérdezte a másik szülésznő mögötte, hogy mozog-e eleget a baba, mire én okos visszakérdeztem, hogy mit tesz az, hogy eleget? Erre a nő: "Jó, akkor mától lesz szíves magzatmozgást számolni, minden nap ugyanakkor, étkezés után. Egy órán belül 10 mozgásnak meg kell lennie, ha nincs meg, jöjjön be." Na mondom, királyos... (ma, ebéd után 37 mozgást számoltam össze... szerintem mozog eleget a gyerek :D ) 

Így hát nem nagyon megokosodva, sőt elég hülyén tértem haza, azzal a biztos tudattal a zsebemben: sosem szülünk meg...

2011. szeptember 26., hétfő

36+1

Terhesség a 36. hétben

Az utolsó heteket kicsit nehezebbnek érezheti és talán az is megfordul a fejében, hogy már szívesen túl lenne az egészen. Ettől ne érezze kellemetlenül magát, más kismamák is ugyan így gondolják…

Kismama
Légzési nehézségeit az okozhatja, hogy a méhboltozat most épp a szegycsont alatt van, ami bordatáji szúró fájdalommal járhat. Jó hír, hogy a következő hetekben bármikor bekövetkezhet a méh leszállása, ami azt jelenti, hogy a baba feje lesüllyed és rögzül a medencében, ennek köszönhetően az ön légzése és emésztése is könnyebbé válik majd. A méhösszehúzódások egyre gyakrabban jelentkezhetnek, de ezek nem rendszeresek, mint a szülés előtti fájások.

Baba
A kilencedik hónap végére a kicsi hossza eléri a 40-45 cm-t és súlya meghaladja a 2000 grammot. Haja már fél centi hosszú.

Vizsgálatok
Ismét egy sor vizsgálaton vesz részt. A CTG szűrés jelentősége igen nagy a terhesség utolsó heteiben, amikor a magzati szívműködés CTG- görbéjének jellegzetességeiből következtetni lehet a méhlepény működésének, vagy a köldökzsinór vérkeringésének esetleges zavarára. A CTG mellett újabb vérvételre és nőgyógyászati vizsgálatra is sor kerül majd.

Szakember/orvos tanácsa
A szülő-légzés rendszeres gyakorlásával sokat tehet a sikeres felkészülésért. A nagy pillanatra már berögződik ez a légvételi technika, ami sokat segíthet abban, hogy figyelmét ne az esetleges fájdalom kösse le.

Életmód
Pihenjen, sétáljon, nézzen olyan filmeket, melyek jó kedvre derítik, találkozzon a barátaival, csupa olyan dologgal töltse a napjait, amik pihentetik, kikapcsolják, és érzelmileg feltöltik.

Itt az utolsó hetek valahogy nem igazán úgy alakultak, ahogy terveztem, a boldog babavárás helyét átvette a feszült idegesség. Nekem sem tesz jót és apának sem. A probléma összetett és nem is idevaló. MAjd egyszer, talán írok róla.
A CTG vizsgálatok sora nekem a holnapi nappal kezdődik majd, addig ma még elmegyek szépen a patikába, elhozom a phytolaccát és a staphysagriát, amit rendeltem, meg veszek végre mullapot, vagy valami ilyesmit, majd cak adnak valamit :) akartam még valamit, azt tudom, de hogy mit, azt már sajna elfelejtettem.
A mai napra terveztem azt is, hogy kimosom újra az 50-56os babaruhákat, átmosom a cumikat, cumisüvegeket, meg talán a kórházi csomagomat is összerakom végre. Remélem. A hétvégére terveztem a dolgot, de nem úgy jött össze. Nem baj, ha a mostani megérzéseimre hallgatok, akkor sosem szülünk :D
Elkezdtem inni a málnalevél teát, ma reggel azzal nyitottam a pompás magánszámot, hogy 1/4 órával később ki is hánytam az egészet, elhiszem, hogy ezek a teák éhgyomorra jobban hatnak, de sajna van, akinek az éhgyomra nem bírja... :D szedem a homeós bogyókat is tegnap óta, vagyis tegnap már vettem be caulophillumot, ma a cicamica (cimicifuga) a soros, aztán így váltakozva péntekig, szombaton meg arnica. Nem tudom, mi csodát várhatok tőlük, de azért én bizakodok. Elvileg csak akkor hatnak, amikor már amúgy is beindulna a szülés, erre nekünk okt. 25ig van lehetőségünk, bár méretek alapján okt. 19-től esélyes a dolog :D
Emellett zöld utat kapott a szexuális életünk is újra, csak hát elég gáz, hogy maradt 2-3 póz és a 90%-ukban már nem kapok levegőt... plusz megkezdtük a gátmasszázst is (tulajdonképpen újra), de már ehhez is hülye pozíciókat kell felvennem, ha nem akarok megfulladni. Ellenben (és ezt nem nagyon értem) ma éjjel pl. 2x is  a hátamon ébredtem, minden különösebb gond nélkül, és amikor az oldalamra fordultam az "úristen, vajon él még a gyerek???" gondolattal, a kisfiam lelkesen kidugta a tappancsát az oldalamon, jelezvén, hogy még megvan :) Valamikor hajnalban meg arra ébredtem, hogy csuklott, kicsit fel is bosszantott, hogy ahelyett, hogy aludna, csuklik, aztán rájöttem, hogy de legalább még csendben van! :D
Apuka is ki van már teljesen, most már ugye minden hetesek lettünk (ezt én találtam ki, amíg valaki bele nem köt), aztán egyre többet foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon hogy fog beindulni a szülés? (engem jobban foglalkoztat, hogy vajon be fog-e indulni, mert ahhoz képest, hogy az orvosi utasításokat magasról letojva éltem a boldog kis Zsani-életemet, semmi nem történt...) Milyen lesz a szülés? Milyen lesz az egész szitu? Milyen lesz Samu? (erre én már most tudom a választ, tündéri, elbűvölő, bájos, babaillatú :) ) Milyen lesz, ha már tényleg hárman leszünk? (kimerítő, gondolom én :D ) És a legfontosabb kérdés: mi lesz, ha nem ér oda a szülésre???? (nézheti még itthon a kicsit eleget... :) ) Szóval a szülés előtti depresszió mindenkit kiütött...
Én már nem vagyok képes szinte semmire, csak sírni, már néha én szégyellem saját magam, mert ennyit egyszerűen nem lehet bőgni. A minap, vagyis miéjjel azon kezdtem el áriázni, hogy milyen anya vagyok én, hogy még a kincsem kis takarócskáját sem voltam képes megkötni????? (Nem, van a gyereknek vagy 800 takarója, ebből kb. 795-öt én csináltam neki, de ehheza takaróhoz még valamikor 18. héten vettem a fonalat, egy vagyon volt, és azóta tervezgetem, hogy majd megcsinálom... csak hát a csaj 4es tűt javasolt [lehet jobban jártam volna, de már mindegy], de azon apa sálja van, amihez nem hogy nem fogy a fonal, de még szaporodik is :D ) Szóval eléggé abszurd dolgokon tudok kiakadni (persze a takaró azóta majdnem kész, asszem ma fogm befejezni :) ). Sajna valamiért elég sokat szédülök is, de gyanítom szintén az idegkimerültség a ludas, igyekszem már nap közben is annyit aludni, amennyit csak lehet, attól általában jobb. (Vérnyomásom, vércukrom teljesen rendben van!!!)
Vérvétel és strepto szűrés nekem csak jövőhéten lesz, cukorkontroll címszó alatt (milyen jó is a gesztációs diab :D ), UH pedig majd csak 38. héten, de ott is már csak azt nézik, hogy koponyavégű-e Samu (persze, hogy az :D ), meg hogy jó-e a köldökzsinór áramlás :) Nekem fura, hogy protokoll szerinte sokkal sűrűbben kellene UHra és CTG-re is járnom cukrosként, és 40. héten mindenképpen indítani kéne, de a dokim nem kérte, így hát nem szükséges a dolog. Annyira nem örülök, nyugodtabb lettem volna, ha tudom, hogy minden oksa, de az orvosom azért orvos (idős is ráadásul, gondolom pár szülést már látott), hogy tudja, mit miért csinál :)

Most egyelőre ennyi van velünk, majd még írok a héten, remélem, mert lenne miről :D

2011. szeptember 18., vasárnap

35+0

Terhesség a 35. hétben

Mostanra már babája számára is kezd egyre kényelmetlenebbé válni a méh biztonságos közege, az ő szervezete is felkészült az önálló életre. Türelem, már csak alig több mint egy hónap van hátra, és egymásra mosolyoghatnak.

Kismama
Teste még mindig állandó változásban van, ami leginkább terebélyesedést jelent. Sok kismama éli át a „bálna” effektust. Ezt a súlygyarapodás mellett a nehézzé vált mozgás, a lábak vizesedése okozza. Ha eddig odafigyelt a táplálkozásra és nem feledkezett meg a szükséges testmozgásról nincs oka az aggodalomra. A felszedett kilóktól hamar megszabadul majd.

Baba
Babája készülődik a szülésre. Gyakorolja eddig megszerzett képességeit, rúgkapál. Naponta három liter magzatvizet iszik. A bőre alá lerakódott zsírréteg segíti, hogy képes legyen kiegyenlíteni a szülés utáni hőmérsékletváltozást.

Vizsgálatok
Ha nincs semmilyen panasza, ezen a héten nem kell vizsgálatokon részt vennie

Szakember/orvos tanácsa
Az optimális testsúlygyarapodás a várandóság teljes ideje alatt 7-9 kiló, ezért az utolsó hetekben is figyeljen oda testsúlyára. Hallgasson orvosára és ne lépje át az általa megengedett súlygyarapodást!

Életmód
A mozgás továbbra is megengedett, sőt ajánlott. Kivétel persze, ha valami miatt orvosa nem engedélyezi. Olyan mozgásformát válasszon, mely nem jár nagy oxigén felhasználással. Sétáljon nagyokat, járjon tornára, jógára és amikor csak teheti végezzen légzőgyakorlatokat.

Hát, a 7-9 kilón mi már túl vagyunk, 10-11 kilónál tartunk, ettől függetlenül nem érzem magam kövérnek, nem is tűnök annak. Samu 99,9%, hogy visszafordult fejvégűbe, nem hiába csalt könnyeket a szemembe a drágám, csak átügyeskedte magát :) most már jelentősen meg is nyugodott, remélhetőleg marad ebben a pózban, így valszeg jövő keddtől megkezdjük a gátmasszázst. Egyszer már hozzáálláttunk, de aztán a dolog úgy maradt, mindig elfelejtődött. Tudom, hogy most már "késő", de szerintem meg sosem késő, így a mai nappal nekiállok intimtornázni is, eddig is próbálkoztam, de a Kriston Andrea féle gyakorlat sor nekem nem jött be. Sokat szenvedtem vele, próbálkoztam, stb., de sosem éreztem azt, amit kellett volna, még csak annyit sem, hogy legalább elfáradtam volna "odalenn" vagy akármi, gyanítom, rosszul csináltam. Most a Kegel félének akarok nekikezdeni, jobb mint a semmi, és attól tényleg minden bajom volt (már egyszer kipróbáltam), annál a fajtánál éreztem, hogy dolgoznak odalenn a dolgok és miegymások :D
Hétfőn elsétálok a patikába és megveszem a maradék homeós bogyót, az Arnicát, Staphisagriát meg a többit. Asszem, most már időszerű lesz a steril mullapra is rákérdezni. Furcsa amúgy belegondolni, hogy pl. a magnéziumot is már csak a jövőhéten szedem majd. Utána kezdhetem a szervezetemet is felkészíteni a szülésre :) Izgatottan várom, vajon milyen lesz, bár hazudnék, ha azt mondanám, cseppet sem félek. Nem is igazán a fájdalomtól, inkább az ismeretlentől, milyen lesz, hogy lesz utána, hogy fogom tudni ellátni azt a csöpp emberkét (biztosan ügyesen, csak ez most még olyan távolinak tűnik...) meg hasonló gondolatok keringenek a fejemben. Eddig az volt bennem, hogy milyen csodálatos lenne a 37-38. héten szülni, mert már olyan kíváncsi vagyok, de egyre inkább az van bennem, ahogy telnek a hetek, hogy ráérünk még, sőt tegnap, úton a Margit szigetre már válságtervet is dolgoztunk ki a túlhordás esetére (ugye mi eléggé cink szituációban vagyunk, mert a hivatalos szülésindítás pont ünnepre esik, ráadásul 4 naposra, és bevallom, 42. hétig viszont nem szeretném túlhordani a csöppet, nem csak azért, mert nehezebb megszülni, hanem mert ott már sok baj van, és ha be sem fektetnek, akkor hogy tudják monitorozni, hogy mindenk okés-e???), de bízom annyira az orvosomban, hogy tudja, mit csinál. Mivel túlhordásnál ugye már úgyis mindegy, mindenképpen érett a baba, gondolom egy ilyen helyzetben nem várjuk ki a 40+6-ot, hanem indítják egy kicsit hamarabb, vagy a fene tudja... mindegy, ezen sem terveztem egyelőre agyalni :)
Tegnap meghallgattuk Samu pici szívét, éppen aludt, 3-4 ujjnyira a köldököm alatt találtuk meg, nagyon boldoggá tett minket a felfedezés (fent már írtam, miért :D ). 

Kincsem szívecskéje :) nem értem, miért ilyen hosszú, amikor apja megcsinálta, de mindegy...

Mano2 by sereszsani

A héten mindenképpen át akarom mosni a babakocsit (ez éppen egy mai terv), az autós ülést, mivel lett vendégpapucsunk, így az egész lakást újra és újra (kicsit tisztaság mániás lettem), meg ilyen apróságok :D

Ja és a legfontosabb, megint egész éjjel a mosdót járjuk, hiába nem iszok, azt hiszem, ez már tényleg a vége :D

2011. szeptember 14., szerda

Gondolatok a 34. hét közepén...

Tegnap lefekvés előtt úgy aludtam el (majdnem), hogy már csak max. 6 hét. A következő gondolat: 6 hét???? És akkor valahogy tudatosult bennem, hogy nincs visszaút. Vége a kényelemnek, az átaludt éjszakáknak, a boldog TV-zéseknek, az édes semmittevésnek. Vége a szépen rendben tartott háznak, ezt mind mind felváltják a kakás pelusok, a lebüfizett pólók, a végigsírt éjszakák, az okos jótanácsok, amiktől az ember a falat vakarja, a trendek, amik 2 naponta változnak és még sorolhatnám.

Isten a tanúm, megrémültem. Dehát nem ezt akartam??? Dehogynem... Nem gondoltam végig vajon, mindez mivel jár? De... de akkor most mi a baj? Talán a felelősség. Mit is fogok én kezdeni azzal a bömbölő kis csomaggal? Persze, mindenki megoldja, de mi van, ha nekem nem megy? Hiszen már arra sem tartom magam alkalmasnak, hogy kihordjam ezt a babát (mi másért félnék attól, hogy baja lesz és várnám ennyire, hogy megszülessen...), akkor hogy tarthatnám magam alkalmasnak arra, hogy neveljem??? De már nem lehet visszacsinálni, nem lehet azt mondani, hogy csak még 2 hónapot hagy kapjak, nem lehet valakinek odaadni ezt a gyereket, mert ez az ÉN gyerekem lesz... rendesen betojtam.

Persze reggelre rendet raktam magamban, a hisztérikus állapot lecsengett és végre megnyugodtam, de azért még mindig ott motoszkál a fejemben: vajon milyen anya leszek majd?

2011. szeptember 13., kedd

Cukor kontroll (round 2)

Megtörtént a 2. kontroll. Ez már izgalmasabb volt, nem kis gyomorideggel. Indulás előtt összevesztem apával, olyan idegesen mentem be, hogy szinte remegtem. Rásdásul nagyjából 7re értem be :S De végül is nem vesztettem semmit, 1 óra helyett csak 10 percet kellett várnom :D Ráadásul csak 3an voltunk, maga volt a tökély :)

Az eljárás a szokásos volt, leadtam a gyűjtött vizeleteket, Gizi néni megint megemelte a szemüvegét, amikor közöltem, hogy a nappali gyűjtött 4,2 liter, az éjjeli 2,4. Mesélte, hogy a múltkor volt egy kismamája, aki közel 4 liter gyűjtötett hozott, mármint nappalit, meg 3 liter éjszakait és a központi laborban nem akartak neki hinni, mondtam, hogy valszeg az is én voltam :D Kitárgyaltuk, hogy lehet ennyit inni (baj volt a vesémmel, így sokat kellett innom, és megszoktam, meg hát terhesen aggdótam is a koraszülés miatt, így inkább csak ittam és ittam :D ) Aztán súly mérés következett, egy másik mérleggel, az +1,5 kilót mutatott, amúgy egy kilót fogytam, de mindegy is... szal le lettem cseszve, hogy egy kilót lett volna szabad híznom, én mondtam, hogy fogytam is, de senkit nem érdekelt... na mindegy is :D levette Gizi néni a vérem és kiültem reggelizni.

Közben szóba elegyedtünk egymással a csajokkal, nagyon jól elbeszélgettünk, vicces volt, de legalább eltelt az idő :) A reggeli utáni mért cukrom 8,3 volt, rosszul lett mindenki, aztán le lettem csapolva megint.

Közben megjött a dietetikus, most a Krisztina volt, jót mosolyogtam, amikor mondta, hogy rám emlékszik :D maradandó élményt nyújtottam elsőre :D Abban egyeztünk vele, hogy kettészedem a pótvacsorát, egyszer eszek 8kor 10 grammot meg egyszer 10-11 felé szintén 10 grammmot, ha így jó, akkor örülünk, ha nem, akkor levesszük a reggelimet is 20 grammra, a tízóraimat meg feltuningoljuk 40re. Ugyanis reggelre leesik a cukrom, így a kenyerek megdobják, de sajna tízóraira megint leesik, ami azt eredményezi, hogy az ebéd megdobja, és így eléggé durva hullámvölgyek jellemzik a diétámat... :(

Aztán tízórai, majd mérés, én 6,5öt mértem, utána csapolás. Megbeszéltük Gizi nénivel, hogy másnapra (mára) kitalálja, akkor hogy is legyen a diéta majd laboreredménytől függően, következőleg ugye 37. héten kell mennem, így eleve keddre hívtak be, hogy el tudjjam intézni az NST-t, meg akkor levesszük a szülés előtti nagylabort, és akkor így frankón el tudom intézni a sztrepto kenetet is a másfél órás szünetben :D mondtam is Gizi néninek, hogy sokan panaszkodnak a diabétesz miatt, pedig milyen hasznos, az ember egy köteg dolgot el tud intézni egy csapásra! :D

Ma betelefonáltam, eléggé izgultam, éjjel is ezzel álmodtam, szal jól be voltam tojva, mit mondanak majd. Minden rendben, minden eredményem gyönyörű, az éjjeli gyűjtésben volt némi acetonocska, de elhanyagolható. A reggeli cukor, ami nekem 8,3 lett a labor szerint csak 6,6 volt, de azért vegyük a reggelit 20ra, próbáljuk meg. Hát legyen :) Nagyon megörültem :)

2011. szeptember 11., vasárnap

34+0

Terhesség a 34. hétben

Készen áll már a gyerekszoba? Kiságy, babakocsi, mózes kosár? Már csak hetek kérdése és itt az apróság, aki mindezt birtokba veszi. Ha valami még hiányzik, ne várjon tovább a vásárlással.

Kismama
Egyre gyakrabban érezheti, hogy hasa megkeményedik, ez a méhösszehúzódások következménye. Tévesen jósló fájásnak is szokták nevezni, valójában mindennek nincs köze az idő előtt meginduló, szülést megelőző fájásokhoz. Ezek az összehúzódások a terhesség utolsó heteiben figyelhetőek meg. Fájdalommal nem járnak inkább csak kellemetlenek.

Baba
Csontjai erősödéséhez kiemelten sok kalciumra van szüksége. Körmei teljesen kinőttek, sőt születésekor már kifejezetten hosszúak is lesznek.

Vizsgálatok
Javasolt vizsgálatra nem kell jönnie. Ezen a héten szülésfelkészítő programunk keretében csecsemős nővérünkkel találkozhat, akitől megtudhatja, hogy kell majd fürdetni, tisztába rakni gyermekét. Ez a találkozó párja számára is hasznos lehet, hiszen nyilván ő is szeretné majd kivenni a részét a pici körüli teendőkből.

Szakember/orvos tanácsa
Mielőtt elkezdené a csecsemőápoláshoz, fürdetéshez használatos termékek, eszközök beszerzését, egyeztessen csecsemős nővérünkkel! Ne vegyen felesleges, vagy rossz minőségű termékeket!

Életmód
Az előző hetekhez képest nem kell semmilyen nagy változtatást végrehajtani a mindennapi teendőiben. Továbbra is figyelje teste jelzéseit, ha fáradt pihenjen, de ha energikusnak érzi magát, mindent csináljon úgy, mint máskor.

Hát, nálunk is volt rövid csecsemős tanácsadás a szülésfelkészítőn, én viszont amondó vagyok, hogy amennyire láttam, mindenkinek más vált be, szóval a sok jótanács (jahhh, mert van ám carásig) az egyik fülemen be, a másikon ki... Majd kikísérletezzük, nekünk mi a jó, attól hogy X.Y.-nak a bepanthen vált be (csak egy példa), attól még könnyedén megeshet, hogy nekünk pont a neogranormon a jó (csak mert mindenki úgy nyit, hogy ezt vagy azt ne vegyél, mert semmire nem jó!!!! Erre remek példa két barátnőm. Az egyik: sudokrémet vegyél, drága, de megéri, mert alig kell belőle és istenien frankó!!! Másik barátnőm: na kipróbáltuk a sudokrémet, semmit nem ér, most a *** márkájú patikai popsikrémet használjuk, 800Ft körül van, csak szólok, hogy arra sz*rra ne dobd ki a pénzed!!! Hát ennyi :D ) Én amúgy azt hiszem, nem is vettem semmi flancosat, jó a patikai. Nem azért, mert olcsó, hanem mert garantáltan (félgarantáltan) nem lesz tőle baja a kisfiamnak, aki ha az apjára hasonlít majd tényleg, még a patikaitól is kiütéses vagy ekcémás lesz :S ezt már most borítékolhatom... egyedül púdert vettem johnson&johnson levendulásat, attól anno tesómnak sem volt baja, hátha nekünk sem lesz. Ha mégis, hát majd mi elhasználjuk. Pelenka ügyben is egyre több okosítást kaptam, csak azzal is az a baj, hogy mindenki mást mond: "A liberónál nincs jobb és tudod, milyen hamar elfoy a 48 darab?" "Áááá, ne dobd ki a pénzed, a babylove nekünk tök jól bevált!" "Szerintem ne vegyél gagyit, mi is kipróbáltunk mindent, de csak a Pampers volt jó..." Hát basszus!!! Mindegy. Most vettünk Huggiest a kórházba, minimanó pakkot, aztán ha beválik, akkor jó, ha nem, akkor apa hoz be mást. Mert én amondó vagyok, hogy itthon pár baleset, hát üsse kavics, szal ráérek kísérletezni, de a kórházban szerintem eléggé gáz... :S Bár még így is folyhat. A másik dolog, ami nagy vihart kavart a biliben a cumisüveg kérdés, mindenki megszólt ugye, hogy én képes vagyok bevinni zokszó nélkül a cumisüveget, ahelyett, hogy tojnék a csecsemősökre, vagy gyorsan kórházat váltanék, hát milyen anya vagyok én??? Ezek szerint szar, de én amondó vagyok, hogy a neonatológusnak azért van diplomája, hogy értse a dolgát, emellett napjában több 10 csecsemővel foglalkozik, szal némi tapasztalata azért akad, míg én most várom ezt az elsőt, és baromira nem tudom, hogy működik a pici baba. Ha a cukros víz kell ahhoz, hogy ne sárguljon be a gyerek és ne ugráljon a cukra, a tápszer meg ahhoz, hogy visszatérjen az a súlya, amivel hazaengedik, akkor amondó vagyok, hogy hajrá. A '90es években pl. meg sem kérdezték az anyukákat, anyum mindig arról panaszkodott, hogy nem tudja a húgomat szoptatni,  mert teleetetik tápszerrel közvetlenül szoptatás előtt. Ha nekiálltak volna pampogni, lehet ki is rakják őket.. kicsit szabad mostanában ez a világ, én asszem, túl okosak az anyukák és túl sok beleszólásuk van már mindenbe... (nem az alternatív szüléssel és a szoptatással van bajom, félre ne értse senki, hanem hogy pl a kismamának sok kórházban joga van vészhelyzetben is megtagadni a császárt, elutasítani a tápszert, még akkor is, ha szükséges lenne stb stb... ) Na mindegy. Amúgy az itthoni szuperanyukák is azt felejtik el, hogy az istenített LaLeche Liga is egy amerikai találmány, amitől már az orvosoknak is áll a hátán a szőr, de ott még meg is lehet érteni a dolgot, mert sok anyuka azért nem szoptat, mert "idegenkedik tőle" vagy "tönkremegy, megereszkedik a melle". Az okos magyarral az a baj, hogy csak féleszméket vesz át, és itthon már az is köcsög, aki ilyen, olyan vagy amolyan indokból nem tud szoptatni. Mert bevallom, sok tápszeres babát ismerek, de egy olyat sem, akinem azt mondta volna az anyja: "Hülye vagy??? Szoptatni??? Hogy néznék már ki utána???" Na, ennyi... ugyanez a véleményem a császárról is, a múltkor volt rről egy érdekes vita, valaki beírta az egyik fórumra, hogy a kismama ismerőse "szülte" az ikerit, aztán a következőt már megszülhette, na ezen a császárosok kiakadtak, hogy mi az, hogy a császármetszés nem szülés. Egyet értek, így, hogy én is az árnyékába kerültem a dolognak, imádkozok, hogy visszaforduljon a fiam és még így is 1000 dolog történhet, ami miatt meghiúsulhat a tervem a hüvelyi szülést illetően. Ja meg a "ááááááááááá, a könnyebb utat választod..." ahogy én a császárosokat hallgattam, pedig mióta Samu visszafordult sokkal beszéltem, mert érdeklődtem azért, nagyjából mind azt mondta, akit vajúdni is hagytak, hogy inkább vajúdtak volna még 5-6 órát, mint amit az utána következő 3-4 napban szenvedtek a vágással... na mindegy, nem is bosszankodok ezen... 
A babaszoba kész, bár tegnap édesanyám kiszúrta, hogy ferde a kiságy, kimértük és tényleg, szal azt még ki kell majd vízszintezni, de kb. ennyi. Kicsit lejt a szoba, ez sajna ilyen :D Még a baldachint kéne kiigazítanom a bölcsőre és aztán szépen minden jó is lenne :) na, amjd rágyúrok :)
Asszem kb. ennyi a történés így a 34. héten, itt már sok izgi nincs az idegtépő várakozáson túl, nem véletlen szerintem az sem, hogy a "Hétről-hétre" bejegyzései is fogytán...

Ja, és a képek :D

Babasarok:


Babaszekrény:


Minták közelebbről (világítanak a sötétben)


Alsó ajtó:


Asztal alatti kisfiók (remélem, a csillagok később se összefirkálva, se letépve nem lesznek...)


Komód (köszi Zsebbi a dekorgumis tippeket!!!! :)


Ez meg egy csillag közelről :) technokol marhagyors kicsit megfolyt, de azt mondták, nem feltűnő...)


És a bölcső:


2011. szeptember 10., szombat

Első téves riasztás

Tegnap ezen is sikeresen túlestünk. Főpróbának végül is nem volt rossz, legalább az kiderült, semmiképpen nem szülünk majd itthon :)

A történet a következő képpen alakult:

Lefeküdtem olyan 10 körül, nem voltam igazán álmos, mint inkább kissé zaklatott, barátnő ügy, már lassan egy fél éve "szakítottunk", de azért vannak dolgai, amik még felkavarnak. Na mindegy, a lényeg, hogy lefeküdtem aludni, sok forgolódás után meg is érkezett az álommanó, yupééé. Egyszer csak arra ébredek, hogy őrült módon száguld el a ház előtt egy busz (az egyik BKV csoda itt jár a házunk előtt), hmmmm - gondoltam - már negyed 5 van? Tiniket is hallottam a közeli suliudvaron randalírozni, valahogy nem állt össze a kép... hajnal 1/4 5kor a tinik már otthon alszanak. Addig agyaltam ezen, hogy elment még egy busz (azaz eltelt kb. 20 perc), de Bandeszom ébresztője sem szólt, meg a Nap sem tervezett felkelni. A telefonom a mesében sem, hát a Nap helyett felkeltem én, kicsoszogtam a konyhába és elszörnyedtem, hogy még csak 1/2 12 van. Gyorsan vissza is feküdtem, mert nekem aludnom kell. Csak ugye nem ment. Agyaltam, agyaltam, vajon mi baja lett a barátnőmnek anno, mi baja van a férjemnek (ő is beszólt tusolásnál), mi lesz velem, ha inzulinos leszek (ettől jól betojtam, hiába nagy a pofám, hogy a gyerekért mindent! ), majd amikor már teljesen behergeltem magam, felkeltem, hogy igyak egy citromfű teát, mert világossá vált a számomra, hogy ebből így nem lesz alvás. Ekkor volt éjfél.

Kicsoszogtam a konyhába, forraltam vizet, megcsináltam a teát, közben nekiláttam az előző nap elhanyagolt üvegmatricáknak, amiket az ajtókeretre szánok, mondván, addig sem agyalok. Az idő ment, a matricák haladtak, a tea hűlt. Nagyjából 3/4 1kor megittam a löttyöm, aztán abban a boldog hitben, hogy na majd ettől alszom, visszafeküdtem. Aludni viszont csak nem tudtam.

Egy óra magasságában enyhe görcsöket kezdtem érezni, de nem törődtem vele, annyiszor volt már ilyen, majd elmúlik. Amíg bárkinek a fejében meg nem fordul: nem a teától volt, mindig iszok lefekvés előtt, mert különben nem tudok nyugodtan aludni, se előtte, se azóta nem csinált gondot!! Na szal enyhe görcsök. A baj ott kezdődött, hogy nem akartak múlni, egyre erősödtek, 1/2 2 magasságában pedig szagatottá váltak, és egy görcshöz elkezdett egy keményedés is tartozni. Felkeltem, vettem be 2 szem magne b6-ot (más nem nagyon volt itthon), na, ez majd jól elmulasztja minden gondom, majd visszafeküdtem, hátha el tudok aludni. Nem ment.

3/4 2 felé már hasított egy egy görcsnél a derekam, végig a gerincem, és az egész kismedence szakasz, de annyira, hogy a meszet tudtam volna kaparni a falról. A keményedések annyira erősek lettek, hogy egybefüggő betonként állt össze a hasam minden összehúzódásra. Ennek a fele sem tréfa, ideje időt mérni.

4 perc, 6 perc, 5 perc, 3 perc, 7 perc... megnyugodtam, ez teljesen rendszertelen, következő fázis, kivánszorogni a fürdőbe és venni egy jóóóóóóóóóóóóó meleg tust. Beálltam a tus alá, jól esett, és bár a hasam továbbra is betonkemény lett időnként, de legalább a görcsök elmúltak. Kivánszorogtam a víz alól, de az örömöm nem tartott soká... mire megtörölköztem, a következő keményedés már újra éktelenül fájt. Közben felkelt apa is, agyaltunk, hogy mi legyen. Én nem nagyon akartam bemenni az ügyeletre, áááááááááááá, ezek csak jóslók, teljesen rendszertelenek, majd elmúlnak.

1/2 3kor már a konyhában tanakodtunk, menjünk, nem menjünk. Közben ittam még egy magnézium sandozt, hátha, de semmi nem történt. 3/4 3 felé tűnt fel, hogy az egyre erősödő fájásaim beálltak stabil 5 percesekké... Itt mondtam azt, hogy meggondoltam magam, menjünk be! Gyorsan összedobáltam a cuccaimat a hátizsákomba, felöltöztünk, ittunk egy kis kávét (mert azért egyikőnk sem aludt túl sokat és én igyekeztem felkészülni a legrosszabbra is), aztán indultunk. Volna. A kocsi nem indult. Ekkor már fél 4 volt, az 5 perces fájások megvoltak, de enyhült a fájdalom. Akkor viszont már nem mertem azt mondani, hogy akkor hagyjuk, maradjunk mégis, párom így is dög ideg volt.

Nagy nehézségek árán csak utólérte a szüleit, az édesapja egyből jött a másik autóval, mi pedig mentünk. 4 óra felé értünk be a kórházba. Akkor már csak keményedtem, me egybefüggően görcsölt a hasam, de annyira már nem volt veszélyes. De akkor már mindegy volt, itt vagyunk, nézessük meg inkább magunkat, az a biztos.

Kalandos volt bejutni a kórházba is, jobban őrzik, mint az Alcatrazt, de végül nagy nehezen megoldottuk. A szülészeten egy nagyon aranyos szülésznő nyitott nekünk ajtót, gyorsan átbeszéltük, mi történt, mondta, hogy vetkőzzek le, mindjárt hívja a doktor urat. Ekkor jött némi pánik: na vajon ki az ügyeletes??? A Margit az a kórház, ahol ez a csekélységnek tűnő kérdés még véletlenül sem az. mire végeztem a vetkőzéssel mosolyogva visszatért a szülésznő: hát mégsem kellett volna vetkőzni, először csinálunk egy CTG-t. Kaptam egy takarót a derekam köré és rám kötötték a gépet. Samu szíve viszonylag egyenletesen és eléggé megnyugtatóan dobogott, egészen a következő keményedésig, amikor felment 178ig, majd kiakadt a gép. Minden bevörösödött rajta és istentelenül sípolt. Borzasztóan megrémültem, nem különben dedem apja is, ő már szaladt is volna valakiért, hogy baj van, amikor abbahagyta a kütyü a sípolást és tovább zakatolt egy nagyjából stabil 164-155-ös frekvencián. Ettől függetlenül azt a fél percet senkinek nem kívánom!

Visszatért a szülésznő, megnézte a görbémet, szerinte teljesen rendben van, nem mutat fájástevékenységet. Ekkor megjelent az ügyeletes orvos. Egy egész Himalája esett le a szívemről, amikor megláttam, hogy a Magyar doktor az. Annyira nem ismertem, de vannak orvosok, akiknél még látatlanban is garantáltan jobb. Nem okozott csalódást.

Megnézte az CTG papíromat, megkért, hogy feküdjek fel a vizsgálóra, páromat kitessékelték. Szólt a doki, hogy ha jön egy ilyen keményedés, szóljak, de az bizony már nem jött több. Vártam, vártam, aztán átjött a doki, "na mi van, elmúlt?" Hát mondom, úgy fest... Megvizsgált, mondta, hogy szerencsére végig zárt vagyok, C3000-et írt a papíromra is, aztán lemásztam az aszztalról és a hasam újra olyan kemény lett, hogy lépni sem tudtam tőle. Feküdjek vissza, de persze mire visszaküzdöttem magam, megint elmúlt. Akkor már nem foglalkoztatott, zárt vagyok, Samu jól van, más nem számít. Felöltözhettem.

Magyar doktor megírta a zárómat, mondta, hogy ő nem vett észre bajt, de persze nyugodtan maradjak bent pár napra. Megkérdezte, merre lakom, sok idő-e beérni, aztán újfent felajánlotta, hogy befekhetek, ha attól nyugodtabbnak érzem magam, ha félek attól, hogy otthon mégis beindulna a szülés. Mondtam neki, hogy ha nem lenne muszáj, én nem feküdnék be, ha nincs baj, akkor megnyugodtam, csak nem tudtam, mi van, gondoltam inkább 2x feleslegesen, mint 1x ne, amikor kéne. Ebben egyet értettünk, hiszen kinek hiányzik egy koraszülés??? Megkérdezte, mit csináltam otthon, amivel enyhíteni próbáltam a tüneteket, elmondtam a forró zuhanyt, a magneb6-ot, a magnézium sandozt, említettem, hogy amíg magnerotot szedtem, sosem volt ilyen baj, csak az elfogyott, aztán a magneb6-ot még Burik doktor írta anno, gondoltam, akkor biztosan jó. Hát nem jó, szedjem a magnerotot, napi 3x2-t. Megígértem, hogy így lesz.

El lettem engedve, majd mégsem. A dokinak eszébe jutott, hogy UH-n csak meg kéne nézni, hogy minden rendben van-e, mert hátha mégis valami baj van, így bementünk a női ambulancia vizsgálójába és a "szokol" típusú UH géppel körbenéztük a manót. Ekkor jött a hideg víz a nyakamba. "A fekvése faros, eddig is ilyen volt?" Nem akartam hinni a fülemnek! Persze így visszaemlékezve már tudom azt is, mikor fordult vissza, de egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy az én okosbuksim visszafordult. Hát ez nem lehet igaz... Mondtam, hogy 30. heti UH-n még koponyavégű volt. "Akkor biztosan ez volt a baj, most fordult vissza." Eszem ágában nem volt vitába bonyolódni, legyen, akkor már hatott a sandoz, már egészen jól voltam. Akkor már mindegy volt.

A doki végigméregette a manót, és!!!! Életünkben először kaptunk egy UH képet, igaz csak a combikájáról, mivel, a doktor szavaival élve "nem túl fotogén a gyermek", de én akkor is meglepődtem, sosem szoktak képet adni, nem hogy még szabadkozzanak is, hogy miért csak egy lemért combcsontról kapunk fotót... :S Szóval itt vált teljesen bizonyossá, kinél fog a kistesó megszületni :) Feltéve persze, ha elvállal minket, de ez még a jövő zenéje, még Samu is bent van...


Megbeszéltük, hogy hogyha a gyerek így marad, akkor az sajnos császár mindeképpen, de ne aggódjak, még megfordulhat (azóta minden délután meg a nyégykézlábazás és egyéb babafordító trükkök, estébe nyúló lelkizés és sorolhatnám, nem tudom, ér-e majd valamit...). Kaptunk az UH-ról is egy zárót és el lettünk engedve. Szorgos bocsánatkérések közepette búcsúztunk, de a doki biztosított minket affelől, hogy semmi gond, és hogy ő ezért van benn, és hogy nagyon jól tettük, hogy bejöttünk.

Bevallom, nekem szent meggyőződésem volt, hogy szülünk, hiszen minden klappolt. Meglepődtem ugyan, hogy egyből 5 perces fájásokkal kezdtünk, de láttam én már hasonló érdekességeket, így ezen sem lepődtem meg különösebben... Kicsit szégyelltem magam hazafelé, hogy mindenkire a frászt hoztam a semmivel, és az sem nyugtatott meg, hogy de hát még sosem szültem, honnan kellett volna tudnom, az sem különösebben, hogy jobb volt inkább bemenni és a többi ilyen jellegű gondolat sem... Eléggé gányul éreztem magam. De a legfontosabb, hogy Sámuel fiamnak semmi baja nem lett, a többi miatt meg már főjjön az én fejem :D

2011. szeptember 4., vasárnap

33+0

Terhesség a 33. hétben

Gondolatai nagy része a pocakjában növekvő baba köré csoportosulnak. Beszéljen hozzá, simogassa, meséljen neki!

Kismama
Tapasztalhatja, hogy babája reagál az ismerős, sokat hallott hangokra, érintésekre. Az étkezések előtt is aktívabb, érzi amikor Ön éhes. A derékfájás és a nehézlégzés erősödhet, de ezek a panaszok enyhülnek majd, amikor leereszkedik a méhe.

Baba
A pici már teljesen készen áll a születésre, csak némi plusz súlyt kell magára szednie. Súlya lassan eléri a 2 kilót, hossza pedig a 40 centit. Jelenleg 37 fokos vízben lubickol - ez legalább 15 fokkal több, mint a kinti környezet. A bőre alatt gyarapodó zsírréteg funkciója lesz majd áthidalni ezt a különbséget..

Szakember/orvos tanácsa
Tapasztalhatja, hogy bizonyos időközönként begörcsöl lába, vádlija. Ez ellen magnézium és kalcium szedésével védekezhet. Tabletta vagy pezsgőtabletta formájában könnyen juthat kalciumhoz, de a zöld levelű zöldségfélék, a búzacsíra, a szója, a szilva, a mazsola, a narancs és a tejtermékek is gazdagok kalciumban. Konzultáljon orvosával, milyen készítmény szedését javasolja!

Életmód
A szükséges dokumentumok begyűjtése után kezdje el összeállítani kórházi csomagját.
A szoptatás miatt gyakori a tejcsorgás, ezért otthonra javasolt melltartóbetét beszereznie. Kényelmes, lehetőleg elöl gombolós pizsamát vagy hálóinget vigyen magával. 

Most már nem is tudom, mit várok jobban, hogy leszálljon a méhem vagy hogy szüljünk. A vége már tényleg terhes, nem is kicsit. Éjjelente egyre gyakrabban vannak jósló fájásaim, tegnap este már majdnem a szülészeten kötöttem ki, ugyanis elég rövid ideig tartottak a fájások, és bár nem mértem az időt, de eléggé rendszeresnek tűntek.. magnézium (vagy a pohár víz, ez passz) segített, így aztán maradtam a popómon. Éjjel viszont többször ébredtem derékba nyilaló fájdalomra és rendszertelen keményedeskre... tudom, ez már csak ilyen lesz. Tovább ehezíti az éjszakáinkat, hogy a jobbomon most már végképp nem tudok aludni, kegyetlenül fáj az oldalam, ahányszor erre az oldalamra fordulok, és a háromszög fekvés sem megy már, nem kapok levegőt, így viszont 10 órát végigfeküdni a balomon... hát elég gáz. Reggel nem éreztem a bal lábamat, mert elzsibbadt, ahogy elfeküdtem és sajgott minden más egyéb porcikám is. Ezért is szoktam megkérni mindenkit, aki még tud forogni, de panaszkodik, hogy próbálja ki, hogy egész éjjel csak egy oldalán alszik. Aztán nem lesz sírhatnékja. A pocakom rohamtempóban nő, a vakbélműtétem hege már teljesen körbeszakadt, remélem a seb nem nyílik ki... végül is 10 éve műtöttek, ezzel nyugtatom magam. Most 113 centinél tartunk. A súlyom továbbra is változatlan, csak onnan tudom, hogy fogyok, hogy már újra nem ér össze a belső combom. Apropó forgás, erről jut eszembe, ha mégis szükség lenne az éjszakai átfordulásra, öntudatlan állapotban most már garantáltan nem tudom megcsinálni, ugyanis legalább egy 2 perces procedúra, mire átharcolom magam az egyik oldalról a másikra. A séta a másik dolog, mi egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Sokáig nincs vele gond, de ha Samu felébred, és úgy dönt, hogy neki ez nem tetszik, akkor kész, vége mindennek. Elkezdi kitolni magát, lefelé feszíti a buksit, szóval tiltakozik minden irányból. Így már az olyan apróságok is nehézségeket okoznak sokszor, hogy kisétáljak a sarki közértbe egy litert tejért. Amit még észrevettem, hogy a vad rúgkapálást átvette egy másfajta mozgás, most már inkább csak a térdát húzza, tolja, meg a fejét forgatja, esetleg a hátát húzza arrébb néha, de nem nagyon van már bent hely. A mozgalmassága attól függ, milyen kint az idő, mennyit aludtunk éjjel, itthon van-e apa, vagy nincs :) A kórházi csomagot még mindig nem raktam össze... talán majd jövő utáni héten...

2011. szeptember 2., péntek

Kirándulások Svédországban

Már ha úgyis így reklámozzák :D Szal voltunk IKEÁban, és megvettünk mindent, ami még hiányzott :)

Egy édes kis éjjeli fényt:






















Nem nagyon tudok betelni vele, állandóan kapcsolgatom, bizgetem, nézegetem :) nagyon jó kis fénye van, nem túl erős, de mondjuk szoptatáshoz pont jó :) és egy kapcsolásra színváltós, hátha a törpét is leköti majd :)

Egy lámpát a kiságyhoz:






















Ez am kiwizöld, jól megy a hálóba a narancssárga színhez és bogár lévén a gyerekszobában is jól fog majd kinézni a fa alakú falmatrica mellett :) ami bosszantó, hogy egy deka csavart nem adtak hozzá, még azt sem, amivel a tartócsapokat ki lehetett volna rögzíteni... na mindegy.

Műanyag tányért anyának a kórházba:























A zöldet vettük meg, 4db volt 500Ft (495,-).

Vettünk függönynek való anyagot is, 795,- volt métere, érdekes fehér (nem az a vakító, de direkt nem olyat vettünk), meg állítható függönyvasat és csipeszeket hozzá:






















Egy a tervezőjük, egy a készlet is :)

Vettünk még törölközőket, két 70x140eset meg egy 50x30asat, bordót és feketét:



























Szóval most már tényleg mindenünk megvan :) (még steril mull lap kell, azt lehet, hogy most veszek is... :) )