2011. október 30., vasárnap

Megszületett!!!!

2011. 10. 27-én 2óra 50 perckor megszületett Samu baba, a doki szerint nagyon nehezen, szerintem eléggé könnyen :) Ilyen szülést kívánok mindenkinek, a legfájdalmasabb részre is szívlelengetően, boldogan emlékszem vissza, csodálatos volt!


2011. október 25., kedd

Pár szó a túlhordásról, azaz élet a Terminus után... (40+2)

Az ember ilyenkor már ugye naponta jár vizsgálatokra, van, akinél UH-t is csinálnak, másoknál csak CTG-t, általában kishazánkban még protokoll az amnioszkópia (nekem a mai fájt, de csak azért, mert láttam az eszközöket, és rágörcsöltem, hogy fájni fog. Mondta a dokim, hogy lazítsak, mert nem akar tágítani, de nem ment annál jobban, amennyire sikerült, így nem volt jó érzés a vizsgálat, sőt, de mindegy, ez van... a tanulság: eszközökre nem néz, vidám dolgokra gondol, mélyeket lélegez)

A másik jellemző dolog, amit az ember ilyenkor már naponta csinál: felveszi a telefont és közli a kedves érdeklődőkkel, hogy nem, még nem szült meg, nincsenek fájásai, jól alszik éjjel, és igen, maximálisan tisztában van vele, hogy a baba majd tudja, mikor kell jönnie. Ez talán még sokkal nehezebb, mint hülye vizsgálatokra járni, mert ott az ember csak szimplán beletörődik, hogy sosem szül meg magától, de ezek a telefonok és érdeklődő e-mail-ek csak még mélyebbre tolják a lelki nyomorba. Persze az ismerősök csak jót akarnak, ezt érdemes tudatosítani, de ilyenkor garantálom, minden kismama megfogadja: legközelebb 2-3 későbbi időpontot mond. Először csak a távoli ismerősök tartoznak ebbe a körbe, később szent fogadalmat tesz szerintem minden kismama, hogy még a saját édesanyjának is a későbbi dátumot fogja bediktálni.

Aztán a terminus utáni időszak jellemzője a folyamatos, fokozott stressz és a túl nagy jelentőség tulajdonítása mindennek. Ilyenkor már az orvos is feszült, hiszen szentül meg van győződve, hogy amit ő kiszámolt, az úgy is van, bár azt mellőzi, hogy mellőzte megkérdezni a kismamát pl. arról: szabályos-e a ciklusa? Hány napos? Aztán jön az aggódás és a kérdés: "Maga még nem akar szülni???" Nem, a ****t nem, mintha ez rajtam múlna akár csak egy pillanatig is. Ilyenkor visszakanyarodunk rendszerint a kettes pontban olvasható nagyszerű vigasztaló momentumokhoz, miszerint a baba tudja, mikor kell jönnie, higyje el, majd csak beindul a dolog, ne aggódjon, jó helye van még benn a kicsinek stb., amitől a kismama újfent csak a plafonra tudna mászni.

Végül végső elkeseredésében már minden eszébe jut a túlhordós kismamának, hogy ő egy selejt, hiszen szülni mindenki tud, hogy nem lesz jó anya, hogy kellett ez a gyerek a fenének, már most is csak a baj van vele, ellenséget lát az egész világban, szerinte mindenki ellene esküdött össze, és röhögnek rajta a háta mögött, hogy milyen szánalmas, stb stb... nem feltétlenül mindenkinek ez jut eszébe, van, akinek ezek kombinációi, vannak leleményesek, akik más dolgokat is hozzákreálnak. (Nekem pl. soha meg sem fordult a fejemben, vagy ha mégis, akkor csak átsuhant, hogy sz*r anya lennék azért, mert esetleg indítani kéne... vagy császározni...)

Ilyenkor jönnek a hasznos jótanácsok lelki oldásokról (nem lehet amúgy hülyeség a dolog), a türelemről, meg még sorolhatnám. Ahogy az egyik kedves barátnőm mondta: a szülés majdnem olyan, mint a karácsony. Mindenki lelkesen várja, csak ennek sajnos nincs olyan fix dátuma.

Olvastam valahol, hogy a terhesség 280 nap, szabályos 28 napos ciklus esetén, de ha valakinek nem annyi a ciklusa, akkor a fogamzás időpontjához (ha ismert), adjon hozzá 266 napot, az a 40+0. Nálunk ez holnap fog eljönni (tudom, mikor fogant a gyerekem), de sajnos ez sem támpont, ha a gyerek feje nem tud beilleszkedni a szülőcsatornába, túl keskeny a medence a beforduláshoz stb... Mit is lehet ilyenkor tenni??? Hát persze, egy nagyon egyszerű dolgot: várni, várni és várni...

2011. október 24., hétfő

40+1

Terhesség a 40. hétben

A szülésről nagyon nehéz általánosságban beszélni, mert minden nő másként éli meg. A lényeg, hogy ne izguljon, nincs forgatókönyv rá, hogyan kell jól szülni. Bízzon az ösztöneiben, figyelje teste és babája jelzéseit és próbálja követni bábája és orvosa tanácsait. 

Kismama
A szülést három szakaszra bontják, ezek a vajúdás, a kitolási szak és a placenta megszületése. Első szülő nőknél a vajúdás hosszú lehet, akár 12-18 órás is. Ennek a szakasznak a végén a gyermek feje befordul a méhcsatornába, de akár még egy órába is beletelhet, mire a csatorna annyira kitágul, hogy a kicsi valóban elindulhat benne előrefelé. A kitolási szak lehet félórás, de akár 2 órán át is tarthat. A placenta megszületése már gyorsan megy, és csak kis kellemetlenséggel jár, ám erre a legtöbb anya már nem figyel, hisz csak a kicsire koncentrálnak, akit végre magukhoz ölelhetnek.

Baba
A babát a magzatmáz védi a magzatvíz szövetpuhító hatásától. A testét borító piheszőrzet, többnyire már eltűnt, a súlya eléri a 3400 grammot, a testhossza 50 -56 cm. Teljesen életképes, készen áll a születésre.

Szakember/orvos tanácsa
Ha a has megkeményedése rendszeres időközönként, egyre sűrűbben és egyre erősebb fájdalommal jelentkezik, biztosak lehet, hogy a baba úgy döntött, itt az ideje kibújnia az eddig biztonságot nyújtó anyaméhből. Többször szült nőknél gyakorta előfordul, hogy a kezdeti, enyhe fájások hirtelen váltanak erősebbre, így nekik hamarabb javasolt kórházba indulni. Első szülő nőknél azonban még az esetek nagy többségében hosszú órák választják el a vajúdó anyát az erőteljesebb fájásoktól, így ha nem tapasztal semmilyen aggasztó kísérő tünetet, érdemes megvárnia a 10 perces, rendszeres, erős fájásokat.

Nálunk se gyenge, se erős fájás nincs, a kiírt időpontra minden méhtevékenység megszűnt, Sámuel fiam köszöni, nagyon jól van odabenn. Tegnap a gesztációs diabétesz miatt megkezdődött a napi CTG vizsgálat és a két naponta zajló amnioszkópia, ami kellemetlen nagyon, de nem fáj (ennek őszintén örülök, mert nagyon traskeltam tőle :D ). A CTG-n a fájásgörbém negatívba csapott át, 0 és 10 között ingázott végig, egyszer ment fel 20ig, azt sem értem, ez a csoda hogy történhetett. De éreztem is, hogy 0-val egyenlő a méhtevékenységem, szóval nem lepődtem meg. Gondoltam, majd este, de semmi nem történt, és azóta sem, egyszerűen még csak egy kósza keményedés sincs. Ki érti??? Szóval a keddi szülésindításról is letettem, egyszerűen nincs, ami tágítson, de még mindig csak 1 ujjnyi vagyok, ami édes kevés. Eléggé el vagyok keseredve, úgy voltam vele már a végén, hogy már azt is lecarom, hogy nem indul, jók a jóslók is, legalább szépen tágítanak, hiszen kedden még csak elkezdtem kinyílni, vasárnapra már egy ujjnyira nyitva voltam. Erre tessék, minden elmúlt. Nem igazán értem, hogy miért. Mindegy is, már nem is agyalok rajta, mert beleőrülök. A visszaszámlálómat is átírtam 31-re, megnyugtatóbb látni, hogy még van egy hetünk, és utólag azon agyaltam, hogy jó nagy marha voltam, hogy nem eleve ahhoz írtam a dátumot, kevésbé lettem volna idegbeteg.
Pár szót az amnioszkópiáról, azoknak, akikre esetleg még vár ilyen, és talán ugyanúgy félnek tőle, mint én féltem. Nem a saját orvosom csinálta, hanem az ügyeletes, de ismerem már régebbről őt is, jó fej doki. Azt mondta, megnézi, meg lehet-e csinálni már a vizsgálatot, majd közölte a szülésznővel, hogy vékony csővel már nyerők lehetnek. Ezt követően némi csípő érzés következett odabenn, nem tudtam volna megmondani, hogy a vizsgálat vagy a fertőtlenítő miatt (olyasmi érzés, mint amikor alkohol éri a sebet vagy ilyesmi... csípő égető érzés, túlélhető szerintem), aztán láttam egy fényfelvillanást (igyekeztem nem odanézni), ezt követően mondta a doki, hogy rózsaszínes váladékozás és vérzés normális, olyasmi, mint ezen itt, és megmutatta az üreges, két végén lyukas kúpot, amit belőlem húzott ki. Na akkor egy pillanatra azt hittem, hogy elájulok, de nekem amúgy is gyenge az idegrendszerem. Ezt követően kaptam alvázra egy köteg papírtörlőt, nem értettem először, hogy minek, aztán amikor lekászálódtam és elvettem magamtól a papírokat rájöttem, gyorsan vissza is nyomtam, mivel eléggé erősen véreztem. De ez ugye normális, szóval ettől sem kell sokkot kapni. Mire hazaértünk már csak barnás maszatokat találtam a betétemen (azóta is erősen barnázom, nem értem, miért), amire azt mondta a doki, hogy a barnázást általában szülés követi, mivel azonban én még mindig egyben vagyok, és még csak jele sincs annak, hogy valaha ebben az életben megszülök, így most már gyanítom rutinosan pályázhatok az orvosi szakkönyvek hasábjaira, mint a nő, akire semilyen szabály nem érvényes... :D

2011. október 22., szombat

Egy szösszenet a majdnem-szülésről...

Pedig ez már tényleg olyan volt, mint az igazi. Görcsökkel, derékszaggatással, könnyekkel... De valami mégsem volt jó.

A történet ott kezdődött, hogy kihasználván utolsó pár kettesben eltölthető napunkat gyermekem általam hőn imádott apjával, kicsit összébb melegedtünk, elsődlegesen szerelmünk táplálta vágyaink kielégítése végett, másodsorban ártani nem árthat alapon. Eredményt szülés téren nem hozott a dolog, vagyis azt hittem. 9 óra felé 10 percesnek tűnő "fájásokkal" nyitottam az éjszakát, na mondom, annyira ez nem veszélyes, vagy elmúlik, vagy erősödik, valami lesz. A férjem kitalálta, segítsünk rá, hátha, így hát rásegítettünk. A "hátha" nem maradt el, stabil 5 perces, tényleges és valódi fájások lettek az eredménye a ténykedésnek. 10 óra körül tartottunk.

Menjünk, vagy ne menjünk? Kiindulva a múltkoriból azt mondtam, próbáljunk pihenni, és ha erősödik a dolog, vagy csak simán megmarad, akkor 4-5 óra felé majd bemegyünk. Aki már szült tudja, mennyire lehet pihenni stabil 5 perces fájásokkal, de azért az ember küzd. Főleg ha már szeretnél is szülni, jön hozzá egy nagy adag izgalom, tervezgeted, kinek fogsz írni a szülőszobáról először, mit írsz ki majd facebookra, te leszel a nap hőse, aki végül tényleg, indítás nélkül, 1 nappal a kiírt időpont előtt életet adott a kisfiának.

Hajnal 1kor felkeltem, akkor már nagyon fájt, ráültem az itthon fittlabdára és fájásokat mértem, de ettől csak még rosszabb lett, mert ahogy hideg volt már a lakásban nagyon, összehúzódtak az izmaim és a fájások csak még jobban fájtak. Visszafeküdtem, és ott mértem az időt. 5 percenként 1 perces fájások, már 4. órája. Jó jel, biztosan szépen tágulok is. Lassan felkelek majd, bepakolom a cuccomat a táskámba (ami még kinn van, fogkrém, töltő, ilyesmi), aztán indulhatunk. 1/2 2kor felkeltem inni egy citromfű teát, hogy legalább a fájások között tudjak már kicsit pihenni, addigra két fájás között már nyílt volna rá lehetőség.

Közben lefőztem a kávét is, mértem az időt, amíg kihűl a teám, 5 percenként 1 perc hosszú fájások. Még nem tusolok, még hátha kell majd WC-re is mennem, úgy hallottam, ilyenkor előfordul, majd 4 óra felé. Megittam a teámat és visszafeküdtem, hátha tudok pihenni.

3 óra, már nincs sok, már mindjárt kelhetünk és indulhatunk. Valamiért már nem voltak intenzívek a fájások, már csak az alhasam fájt (az nagyon), de se a derekam, se semmi más. Mindegy, hát nem vagyunk egyformák, ennek biztosan így kell lennie. 4kor arra ébredtem, hogy elaludtam. Kezemben a telefonnal gondoltam mérem, sűrűsödtek-e a fájások. Csalódottan és szomorúan konstatáltam: nincsenek fájások. Gyenge keményedések vannak, de azok is múlófélben. Hát ennyit arról, hogy mindenki tudja, mikor kell a kórházba indulni :(

3 óra alvás után nyűgösen, vizesen, fájó izületekkel ébredtem, abban a biztos tudatban: tényleg én leszek az első, aki soha nem szül meg :(

2011. október 18., kedd

Negyedik CTG

Igen, igen, végre elérkeztünk az utolsó "hetes" CTG-hez, és végre, történt némi izgalom is :)


Az első izgalom az volt, hogy a néni rosszul rakta fel a tappancsokat, így a "gyerekem" szíve nagyjából 90et vert (az amúgy az én ütőerem volt), a fájásmérős tappancs meg annyira laza volt, hogy ahogy ültem is állandóan lecsúszott, nem is mért fájást, megint 0 és 5 között ingázott a csík. Ez persze feltűnt a másik néninek, aki 20 perc uután áttappancsolt, így Samu egyből 140-150es szívverést produkált, persze addigra már felébresztettem, így eléggé reaktív lett a görbe, és hát a fájásaim is stabilizálódtak 40-50-nél, néha felszaladva 80-90ig, esetenként egész 140-150ig :) (ezt azért már stabilan éreztem). Szóval sok minden történt egy hét alatt, gyanítom, akkor csak nyákdugómmal találkozhattam múlt kedd reggel :) Persze ez a 20 perc is soknak tűnt, emellett irigykedve néztem a mellettem ülő hölgyet, akinek ha csak 40es is, de csodaszép, szabályos görbéi voltak... na mindegy, ma estétől szedem a pulsatillát is, hátha segít :)


Ezzel a görbével robogtam át a kórházba, de hát ugye a front miatt tele volt a szülőszoba, így jó egy órát kellett várnom. Nem baj, kivártam, a szülészem aláírta a papíromat, aztán mondta, hogy megvizsgálna, ha nem bánom, mondtam, hogy isten mentsen :D A hasamat szép feszesnek titulálta, és mondta, hogy szépen kezdtem nyílni is, egy ujjnyira saccolta, de gondolom még nem végig, mert aztán, amikor öltöztem, mondta, hogy ha nem szülnék vasárnapig, akkor már vasárnap menjek CTG-re és valószínűleg még nem csinálnak amnioszkópiát, mert annyira még nem vagyok nyitva. De okosabb persze most nem lettem... hát majd meglátjuk, mindenki be lett egyből sózva, csak én várakozok az esélytelenek nyugalmával, sajnos túl sok mindent láttam már :D

2011. október 17., hétfő

Az a csodálatos 9 hónap! - első trimeszter

Sajnos sok minden kimaradt, erre jöttem rá, amikor elkezdtem visszaolvasni a régebbi bejegyzéseimet, így ráncba szedem a dolgokat, amíg még emlékszem :)

2011. 01. 16 - minden várakozásommal ellentétben megjött. pedig annyira, de annyira biztos voltam benne, hogy terhes vagyok. Nem tudtam nem elkeseredni. Felhagytam mindennel, nem mértem a hőmet, elegem lett.

2011. 01. 28. - elkeserítően érint, hogy még mindig barnázok, biztos vagyok benne, hogy felborult a hormonháztartásomban minden, és én SOHA nem lehetek terhes újra. Ráadásul a férjemmel is hadilábon álltunk, nem értünk egymáshoz már majdnem 2 hete...

2011. 01. 29 - barnázásra kaptam egy nagyszerű tippet: szex. 2 hét önmegtartóztatás után az ember amúgy is engedékenyebb, és végül is közeleg a hétvége, ki tudja... (aztán békülés lett a dolog vége).. a hétvége idillikus hangvételű volt, hétfőn még rásegítettünk, kedden (feb. 01.) nőgyógyász, utána megint semmi. Ezzel egyidőben elkezdtem újra mérni a hőmet, hátha kiderül, miért barnázok.

2011. 02. 01 - nőgyógyászati vizsgálat, a dokinőtől zöld utat kaptunk baba ügyben, még viccesen meg is jegyezte, milyen jó is lenne, ha terhes lennék, nem kéne a vizsgálatokat megcsináltatni. A hőm jelentősen felugrott reggel.

2011. 02. 07 - olyan görcseim voltak a munkahelyen, hogy még nem volt mensim, ami alatt ilyen rosszul lettem volna. Vérzés nem jelentkezett, nem nagyon értettem a dolgot.

2011. 02. 08 - a reggeli hőm tovább emelkedett, emellé kínzó szomjúság tört rám. Itt kezdtem el sejteni, valószínűleg sikerült, babát várok.

2011. 02. 11. - megbeszéltük, hogy csak úgy poénból veszünk egy tesztet (én), és megcsináljuk hétfőn, úgyis Valentin nap, micsoda ajándék lenne, ha + lenne a teszt :) addigra már napi 6-10 liter víznél tartottam (annyit ittam).

2011. 02. 13. - a szomjúságom elmúlt, a hőm leesett, egyetlen biztató jel volt csupán, hogy nem volt jele a közelgő vérzésnek. Attól mondjuk én még eléggé letörtem.

2011. 02. 14. - eljött a nagy nap. Reggel 5 tized fokos emelkedést mértem, ami bíztató volt, de akkor már úgy voltam, hogy tesztelni kell, nincs visszaút. Férjem is kelt velem, remegő kézzel bontottuk ki a csíkocskát, azt hittem, sosem ázik fel, ééééééééééééééééééééés! NEGATÍV :( teljesen összeomlottam, pedig annyira beleéltem magam, hogy babát várok. Kiöntöttem a mintát, elmostam a poharat, fogtam a tesztet, ki akartam dobni, és akkor láttam, hogy ott a halvány második csíkocska... azt hiszem, mindketten sírtunk :)

2011. 02. 19 - teljes boldogságban úsztam, egészen eddig. Mivel semmi bajom nem volt (tényleg semmi), így beletették a bogarat a fülembe: görcsölnöd kéne, hánynod kéne, nekem ilyenkor már fájt a mellem, az én vetélésem is így kezdődött stb. Kialakult az a pánikbetegségem, ami legalább a 12. hétig eltartott. Se levegőt nem kaptam sokszor rendesen, sem aludni nem tudtam, rettegtem, nem is a baba elvesztésétől, hanem sokkal inkább az újabb műtéttől.

2011. 03. 01 - első UH. Korunk akkori számításaim szerint 6+0, doki szerint 6+3. Igazából be se akartam menni a vizsgálatra, annyira féltem, hogy megint azt mondják, nincs baba. De ott volt. Viszont nem vert a szíve. Kétségbeestem. Nem lehet igaz, megint mehetek műtétre!!!! De várjunk csak, pulzál! A papíromra már az került, hogy tojás nagyságú uterusban petezsák, abban pedig egy szikhólyag és egy élő embrió látható. Megnyugodtam, de csak átmenetileg. Kiírt dátum: 2011. 10. 20

2011. 03. 04 - bekövetkezett, amitől a legjobban féltem. Reggel barnás maszatot találtam a bugyimon. Sírás, idegeskedés, megint sírás, tanácstalanság. Reggel energetika helyett a szakrendelőben kezdtem, onnan átküldtek a Margitba. Kész voltam, innen nincs menekvés, ha kaparni kell... Nagy nehezen megvizsgáltak, a doki első kérdése az volt: "Megállapították magánál a terhességet???" Mondom, persze... "Élt a magzat?" Mondom, élt. "Mert hogy én itt csak egy üres petezsákot látok..." Levert a víz, sírni tudtam volna, hát ilyen nincs. Felkönyököltem kicsit, hogy én is lássam a képet, és akkor megpillantottam. Első alkalommal én nem láttam a pulzálást, ott viszont tisztán és kivehetően vert a pici szíve. "Ott van a baba!"- böktem a monitorra. "Aham" - mondta a doki és levette a kezem a kapaszkodóról, amin felhúztam magam, majd a pulzusomat nézte és az UH fejet forgatta a hüvelyemben. Idegtépő 10 perc volt. "Igen, igen, az tényleg a baba lesz, gyorsabban ver a szíve, mint a maga pulzusa, de ez nincs 6 hetes, ez még maximum csak 5 hetes lehet! Jöjjön vissza hétfőn!" Igen félénken megkérdeztem, nem lenne-e jobb, ha 8. héten jönnék, talán akkor többet látnánk. Hát akkor jöjjek akkor, mit bánja ő. Kiírt táppénzre, feküdnöm nem kellett, de az influenza szezon miatt nem mehettem dolgozni.

2011. 03. 05 - a férjem elutazott egy hétre Genovába, én anyuéknál töltöttem ezt a nagyszerű hetet, de legalább nem voltam egyedül, sokat görcsöltem, de volt kihez fordulnom. Újabb vérzés nem volt.

2011. 03. 08 - elintéztem a labort. A háziorvosom szokás szerint egy paraszt volt, nem kért egy csomó vizsgálatot, mert hogy a nőgyógyászom nem írta, így biztosan senkit nem érdekel... pfffffff... apu vitt fel kocsival, 6kor kelt csak ezért, a szabadnapján. Vittünk kaját is, mert ekkor már tombolt a hányingerem.

2011. 03. 11-15 - hazaért párom, elutaztunk Egerbe hosszúhétvégézni. Remek volt, csodálatos, sokat sétáltunk, kirándultunk, csodálatos volt az idő, de azért görcsök rombolták a hangulatot, főleg reggelente...

2011. 03. 16 - 8. heti UH. A tenyerem izzadt, féltem, émelygés megvolt, de ettől függetlenül nagyon féltem. A baba viszont jól volt, szépen fejlődött, még mindig nagyobb volt a koránál, szíve csodálatosan zakatolt. Talán kicsit megnyugodtam. (Ugyanis csak olyan dolgokat olvastam, hogy 8. hét után a vetélés valószínűsége csupán 2%) :)

2011. 03. 18. - összeszedtem minden bátorságomat, és elmentem a védőnőhöz. Kaptam kiskönyvet, lerendeztük a formaságokat. Boldog voltam és elégedett :) Előző vetélésemet viszont elfelejtettem mondani, ez anyumnak tűnt fel pár héttel később. Na mindegy (ennek később lesz jelentősége).

2011. 03. 19 - elintéztem a belgyógyászatot.

2011. 03. 28 - 10. heti UH. Minden rendben, baba szépen fejlődik, még mindig nagyobb 4 nappal a koránál. Nem mozog, de biztosan csak pont alszik. Én persze jól megrémültem, hiszen ilyenkor mindenkinek ficánkolt már a babája, ezen persze sokan vérszemet is kaptak és jöttek a rémmesék a 11.-12., esetleg 13. héten elhalt babákról, akik addig tök egészségesek voltak. Újabb gyomoridegben eltöltött 3 hét következett...

2011. 04. 18 - túlestünk a kisgenetikán is. Előző héten már éreztem Samut mozogni, viszont addigra abbahagyta. A gondolataimat nem szeretném szavakba önteni, mindenkinek a fantáziájára bízom... szerencsére minden rendben volt, kisbabánk teljesen egészséges :) most már világgá mertem kürtölni :) (eddigre utólérte magát, vagy nem is tudom... szóval október 25-i dátumnak felel meg méret alapján)

2011. 04. 21 - bejelentkeztem a szülészemhez. Kedves ember, megbízható, szerintem ez nagyon fontos.

Itt véget ért az első trimeszter. Majd írok a másik kettőről is, remélem, hamarabb meglesz, mint ez :D (2 hete kezdtem)

2011. október 16., vasárnap

39+0

Terhesség a 39. hétben

Most biztos nem hiszi el, de fel fogja ismerni, ha megindul a szülés. Próbáljon éjszaka aludni és ne azon járjon az agya, mi van, ha épp most jött el az idő. Higgye el, tudni fogja, ha indulnia kell!

Kismama
A súlygyarapodás megállt, esetleg némi fogyást is tapasztalhat. Ha mégis többet mutat a mérleg, az a valószínűleg csak a vízvisszatartás következménye.

Baba
A kicsi most 48-50 centis, a súlya elérte a 3 kilót. Egyre gyakrabban fordul a fény felé, kezeivel próbál fogni.

Szakember/orvos tanácsa
Sok kismamánál ezen a héten távozik a nyákdugó. Ez a barnás váladékszerű anyag, a méhszájat zárja el a külvilágtól, védve a babát a fertőzésektől. A nyákdugó távozása nem feltétlenül jelenti a szülés beindulását, de jelzi a méhszáj tágulásának kezdetét. Ezek után már inkább csak a zuhanyzást javasoljuk a fürdés helyett.

Életmód
Ellenőrizze még egyszer, mindent beszereztek-e, amire a következő hetekben szükségük lehet. Mossa ki a kisruhákat, vasalja át azokat, engedjen fészekrakó ösztönének.

Nálunk, mióta találkoztam az ismeretlen eredetű barnás váladékkal, a feje tetejére állt a világ. Igen erős jóslóim vannak, és egyre erősödnek, mindig azt hiszem, hogy na majd most, de sajnos aztán abbamaradnak. A pocakom kézzel érezhetően (szemmel szerintem nem láthatóan) lement, ha Samu is úgy akarja, most már tényleg csak napok választanak el minket egymástól. (Én kb. 18. hét óta ezt a mai napot kérem tőle, hogy ma szülessen, de majd meglátjuk, lesz-e kedve :) )
Mára beterveztem az utolsó bölcsőgarnitúra megvarrását, aztán este mindent szépen kimosok. Bezacskózom a mindenképpen kell holmikat is (kis harisnya, zoknik, sapik, takaró), amiket apa még jó lenne, ha majd behozna és szerintem ma, vagy holnap kitöltöm a kriós kérdőívet is :) 
Az előző bejegyzés írt az áramütésszerű érzésről, sajna egyre többet találkozom vele én is, Samu pont egy olyan idegen fekszik, ami a jobb farpofámban található másik idegben folytatódik, és ha mocorog, az nekem a poklok pokla. Most már borzasztóan kíváncsi vagyok, mekkora lesz a kismanóm :)
Emellett így a legvégén próbálok felkészülni valamelyest lelkileg is az előttem álló ismeretlenre (mert talán emiatt olyan para ez az egész), eddig asszem elég jól megy, de azért néha elfog a félsz. Vajon mennyire fog fájni? Meddig fog tartani? Ki fogom bírni? Honnan fogom tudni, hogy ez már az? Azt hiszem, ez a bizonytalanság a legidegőrlőbb...

2011. október 13., csütörtök

Harmadik CTG + UH

Na, túl vagyunk a harmadik CTG-n is, a fájásegyenesem már elértea 40et is! :D yeeee :D szóval még mindig nem nagyon szülünk, bár ettől még bármi lehet. Nagyon elszomorít, hogy senki nem tud semmit mondani, talán a bizonytalanság a legrosszabb, a legbosszantóbb. Ezért is kapaszkodok lelkesen a 31-be, az a garantált, a fix :)

Amúgy ez a CTG is nehezen indult, de akkor kezdjük az elejéről a dolgokat. :)

Hétfőn voltunk UH-n, apa is jött, amúgy is szabin volt, mert aznap délután utazott. Jó nagy köteg várakozás után (még jó, hogy volt időpontunk) behívtak minket, baba csodálatosan rendben van, minden szerve ép, a buksi nem nőtt 33. hét óta, ennek örültem, akkor már valszeg nem is fog, így is 3630g-nak saccolták, itthon a babahossz meghatározó progival kiszámoltuk, hogy most kb. 49-50cm, mivel már nem fog nőni, így nem lesz egy óriás bébi :) bár a programok sem tévedhetetlenek.

Aztán apa elutazott, Samu bepörgött, mint a ringlispíl, sosem csinált még ilyet, meg is ijedtem kicsit, hogy mi baja lehet... végül 10kor beájult, de olyan szinten, hogy semmire nem reagált. Hát nem baj, biztosan jól van, csak kiütötte magát,  majd reggel mocog. Na, reggel nem mocogott. Meg is ijedtem rendesen, mi baja lehet a gyereknek??? Akármit is csináltam, nem reagált, de nem akartam piszkálni, hát úgyis megyünk CTG-re, majd mondanak valamit, egy kórházban idegeskedni végül is jobb, mint itthon.

Persze eltököltem az időt, így elkéstem (magamhoz képest, mert amúgy nem lehet elkésni), szóval eléggé sokat kellett várnom, hogy bejussak. Odabenn mérleg, vérnyomás, fogytam egy kilót, a vérnyomásom az egekben (130/70, tudom, hogy nem sok, de nekem, akinek 100/60 az alap, rengeteg...), felcsatol a nő a jobbik CTG-re, leülök, hát nincs a gyereknek szívhangja. Akkor már éreztem, hogy kezd gombóc gyűlni a torkomban, a néni keresi a gyereket, sehol nincs szívhang. Akkor már az ájulás kerülget, amikor is felpittyen a gép és elkezdni a 135-140es szívfrekvenciát a papírra karcolni. Samu előkerült.

Már 10 perce küzdök lelkesen alvó gyermekemmel, amikor bejön a másik néni: "Jó lenne ébresztgetni a babát ám!" Hát banyek, maga szerint mit csinálok, amikor rázom a hasam, mint egy hülye??? Még 10 perc, Samuba nem tudok életet lehelni. Közben elégedetten konstatálom, hogy a fájásegyenesem stabilan 25 és 30 között ingadozik. Fájás amúgy nincs, de már legalább valami van, a 25-30 mégsem -2...

Aztán felvettem a Samu-nagyon-utálja pózt, azaz felültem egyenes háttal, na ez meghozta a várva várt eredményt: a kisfiam lelkes tiltakozásba kezdett. 5-6 dühödt rúgás után le is kapcsoltak a gépről, mondván, hogy sokan várnak kinn. Mondjuk ennek ellenére fészkelődésestől mindenestől 36 mozgást számoltam :)


Ezzel a papírral felrobogtam a dokimhoz, aki leláttamozta a csíkomat, örült a negatív sztreptónak, megnézte az UH leletet, aztán feltette a szokásos kérdést: "Kérdés vagy panasz?" Elsírtam a nagyon sötét sárga folyásomat, nem csíp, nem éget, nem büdös, nem túrós, csak nekem nem tetszik a színe.. Megnézett, hát hüvelygyulladás. Kaptam rá tablettát (ez megérne egy külön posztot, de inkább nem fecsérelek rá szót, rémes, maradjunk ennyiben...), aztán rákérdeztem a reggeli barnázásra (ugyanis arra ébredtem, hogy tele van barna foltokkal a tisztaságim), erre azt a választ kaptam, hogy a gyulladás miatt is vérezhettem (nem néztük meg, hogy nyitva vagyok-e), de még ha a nyákdugó is lett volna, az se jelent semmit. Sajna tudom, hogy igaza van :(

Szóval ennyi történt, jövő kedden újra találkozunk.

2011. október 9., vasárnap

38+0

A terhesség 38. hete

Ott legyen-e az apuka a szülőszobában? Ez a kérdés biztosan felmerült már Önöknél is. Az apa jelenléte nagyon sokat segíthet, de nem árt tisztázni előtte egy-két dolgot. Mindenki másként éli meg a vajúdás alatti fájdalmakat, van akinél simán megy minden, míg más kiabál, megfogadja, hogy többé nem szül gyereket és a férjét is elátkozza. Kedves leendő apuka! Ezeket nem kell komolyan vennie, kedvese nem Önre haragszik. Egy megváltozott tudati állapotba vannak ilyenkor a nők, ami néha dührohamhoz hasonló kitörésekkel is járhat. Próbáljon türelmes és megértő lenni, szerencsére a szülés sem tart örökké.

Kismama
Bizonyára nagyon izgatott, ami teljesen érthető. Visszafelé számolja a napokat, tele van kérdésekkel, elképzeli, hogy milyen lesz a szülés, mennyire fog fájni, vajon milyen a pofija babájának, rendben lesz-e minden, és még sorolhatnánk azt a sok-sok kavargó gondolatot, amik szinte teljesen kitöltik napjait. Próbáljon lazítani, menjen el moziba vagy sétáljon egyet, találkozzon barátnőjével, csináljon olyasmit, amivel egy kicsit eltereli figyelmét saját magáról.

Baba
A baba belei tele vannak magzat szurokkal, ami az emésztőszervek által kiválasztott zöldes – fekete anyag. Ez a szülést követő egy-két napon belül, de néha a szülés pillanatában távozik, első székletként.

Szakember/orvos tanácsa
Ha néha éles, áramütés szerű fájdalmat érez a medencéje környékén, annak oka, hogy a baba mozgás közben megnyomott egy ideget. Nem kell rosszra gondolnia!

Életmód
Nem lehet csodálkozni, ha az utóbbi hónapok hatására most már rettentően fáradékonynak érzi magát. Most lehetőleg minden pillanatot pihenéssel töltsön, ha nem is fekvéssel, de relaxálással.

Ez a relaxálás dolog nem hülyeség, minden este úgy fekszem le, hogy csak ma éjjel ne szüljünk, mert annyira fáradt vagyok, hogy képtelen lennék világra hozni a kisfiam... Nem azért, mert túlpörgetem magam, semmi extrémet nem csinálok, ez a legszomorúbb, talán inkább az, hogy az éjszakáink a legjobb indulattal sem nevezhetők pihentetőnek. Samu fészkelődik, én pisilni járok, vagy csak várom, hogy befejezze a helyezkedést, ami a drágámnak sokszor egy fél éjszaka. Persze, főleg hétköznaponként, mire a kismanó megtalálja a neki legkényelmesebb pozíciót, vagy szól az ébresztő, vagy úgy begörcsölök, hogy akkor meg attól nem tudok aludni. Napközben menne, de ki tud úgy pihenni, hogy enni kell, mérni kell, enni kell, mérni kell... ma reggel pl. már fel sem keltem mérni, a múltkor a pótvacsora maradt ki, de basszus, nem bírom, ennyi volt, hulla vagyok...
A babaszoba azt hiszem, teljesen kész, kistakaró megkötve, még egy garnitúra bölcső ágynemű meg egy pelenkázó táska van (meg egy baldachin, de ez nem égető), aztán nem tudom, mit fogok csinálni... lehet tényleg pihenek egyet :D
Samunak mostanra semmi helye nincs már szinte, talán a sarkával meg a fenekével szoktam néha találkozni... :) ez persze egyikőnknek sem kényelmes, de sajna ez van, egyelőre nem érzem, hogy ki akarna jönni, bár láttam én már karón varjút :)
Holnap UH, holnapután CTG, akkor lesz meg a sztrepto eredménye is, eléggé kíváncsi vagyok, hogy vajon találtak-e vagy nem (érzésem szerint igen...)

Aztán ha már eljutottunk eddig, mindig is irigyeltem, aki indíthatott tippelős játékot, miszerint mikor szülünk, hát most én is szeretnék egy ilyet :)

Szóval lehet tippelni, mikor szülök? :)

2011. október 7., péntek

9 hónap képekben :)

3 hetente készült fotó, sajna csak a 10. héttől (pedig mekkora buli lett volna 4. héttől csinálni, akkor is pont kijön :) )


A kérdés már csak az: vajon meglesz-e a 40. heti? :) (már csak az hiányzik a sorozatból :P )

2011. október 5., szerda

Cukor kontroll (round 3)

Hát meg volt tegnap az utolsó cukorkontrollom is. Eleve későn értem oda, ráadásul még pluszban későn is hívtak be, szóval 1/2 9 volt, mire enni tudtam. Persze érthető, hiszen mindenki végzett 1/4 óra alatt, nekem 1/2 óra volt az egész cécó, ugye ki kellett kérni a sztrepto kérő lapom, a vércsoport ellenőrzést kérő lapom, levett Gizi néni vagy 5 liter véremet, volt egy kis nézeteltérés az anti D miatt (ugyanis a kiskönyvemben nincs benne az októberi vetélésem, pedig az anti D miatt fontos lett volna...), kaptam egy elboocsájtó felvilágosítást, miszerint szülésig szigorúan diéta, utána óvatosba vissza lehet/kell vezetni a cukrot és okosban el kell hagyni a diétát, hogy aztán a 6 hetes kontrollon jó legyen a terhelés. Mesélt a következő terhesség alatt tartandó diétáról is, miszerint nagyon hasznos, csak 15. hét elején hagyjam abba, nehogy a 16. heti terhelésem emiatt legyen rossz (ugyanis akkor már a 16. héten kell terhelésre mennem...)

Aztán felkötődtem CTG-re, de persze voltak gondok, a szívhangos tappancs nem nagyon akart működni, így azt végül nekem kellett tartanom, hogy mutasson valamit... ilyen lett a görbém:


A pecsétek egy étterem tisztának tűnő asztaláról kerültek rá... szóval eszerint még mindig nem szülünk meg, bár már legalább volt olyan, hogy 40ig felment a görbém. :)

Aztán leszúrtam magam, majd irány a szülészet, aláíratni a CTG papíromat. Visszajött az orvosom szabiról, azért látszott rajta, hogy kipihente magát :) Felvilágosított a szülésről, aláírta a görbémet, levette a sztreptot, megvizsgált, mondta, hogy rövidülgetek szépen, de még végig zárt vagyok (mondom én, hogy sosem szülök meg :D ) Beszéltünk a mentőről, mondta, hogy nem javasolja, mert sokára hoz be, akkor már inkább taxi. Szóval majd tartani kell itthon elfekvőben taxipénzt. Azt is megbeszéltük, hogy hogyha nem indul be magától a szülés, akkor 40. héttől naponta kell járni CTG-re, aztán 2 naponta amnioszkópia + méhszáj vizsgálat, ha kinyíltam 2 ujjnyira, akkor indítanak, ha nem, akkor október 31-én (41+1) valahogy kirobbantják Samut. Én nagyon kíváncsi vagyok, melyik variáció fog fennállni...

Na mindegy, a vizsgálat után le a másoodikra, leadtam a mintát a laborban, aztán spuri vissza, onnan már csak a szokásos dolgok voltak, ettem, cukrot néztünk, ennyi. Annyira jók lettek a cukoreredményeim, hogy nem is kell ma telefonálnom, mert úgyis minden oksa lesz, ráérek jövő kedden felvenni a leleteket :)

2011. október 3., hétfő

37+1

Terhesség a 37. hétben

Ettől a héttől kezdve gyermeke bármikor megszülethet. Az ikerterhességek átlagos időtartama 37 hét, és a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a kismamák, akik már szültek gyakran szintén a kiírt időpont előtt hozzák világra gyermeküket. Csak a nők 4%-a szül pontosan a kiírás dátumakor.

Kismama
Itt az idő megterveznie, ki viszi majd be a kórházba, ha megindul a szülés. Valaki mindig álljon készenlétben, akit hívhat, ha szükség van rá. A kórházi csomag összekészítésével se várjon tovább.

Baba
Már a kicsi is készülődik, próbál lélegezni, így sok magzatvizet nyel, és egyre többet csuklik.

Vizsgálatok
Ezen a héten ismét megnézheti babáját, most esedékes a 4. szűrő ultrahang.

Szakember/orvos tanácsa
Ezek azok a hetek, amikor a kismama egyik nap úgy kel fel, hogy most azonnal szülni szeretne, más napokon viszont legszívesebben elhalasztaná az egészet. Lehetőleg kerülje el mások „élménybeszámolóit”, ne hagyja, hogy riogassák.

Életmód
Párjával rendszeresen végigsimogathatják a pocakját, beszéljenek a babához. A meleg vizes fürdő is kiválóan alkalmas a kapcsolat felvételre, hiszen ilyenkor Ön is ugyanolyan közegben lazulhat el, mint a kicsi.

Hát, a 4. szűrő UH nálunk csak a jövőhéten aktuális, de mindegy is :) ma már lassan tényleg összepakolok, időszerű lesz, azt hiszem. Bár egyelőre jelét sem érzem, hogy bármi is készülődne, talán néha görcsölök éjjel, de az is olyan félálmos ámokfutás, ki tudja, lehet csak álmodom :) Szóval ilyen jól még sosem voltam, telve energiával, meg minden :)
Ma meglátogatom a gyerekorvost, bemutatkozok, megbeszéljük a részleteket és elhozom a recepteket. Vettem tegnap az óóósanban nagymama bugyit, azt is kimosom, kifertőtlenítem, aztán mehet a kórházi pakkba. Bár bízom benne, hogy nem fog kelleni.
Babarucik 56-62es garnitúra újramosva, kivasalva sorakozik a komódban lelkesen várva a kis tulajdonosát, a tetrapelusok is szépen élre vasalva lapulnak a fiókban, és a zsebes tárolót is befejeztem végre. Nagyon praktikus lett, szó se róla :)
Holnap cukor kontroll és CTG, a dokim leveszi a sztreptot, Gizi néni a 36. heti nagy vérképhez a vért (tudom, hogy az már a 37. hét lesz, de ez most így jött ki :D ). Utána már csak egy UH, ahogy írtam kicsit fentebb, és tényleg ennyi volt, nincs több vizsgálat (csak a CTG). Mondhatnám úgy is, hogy lezárult egy korszak. Sajnálom, ez a 9 hónap már most nagyon hiányzik, egyelőre azt mondom, bármennyire problémás is volt, de bármikor simán bevállalnám újra :) Annyi vigasztal csak, hogy tudom, a legszebb része még csak most következik :)