1000km 5hó távlatából...

Ebben a bejegyzésben szeretném megörökíteni Samu utazását, ami szerintem nem mindennapi kaland volt neki (nekünk sem...)

27-én reggel indultunk, 7körül. Nehezen vergődtünk ki a városból, törpi nehezen viselte. 10 körül megálltunk, evett, majd aludt, nézelődött. 2kor evett újra, ekkor mát Németországban voltunk, majd 5kor. 6kor feladta, meg kellett állni pihenni, vigasztalhatatlanul sírt szegénykém.

A hotelben hamar magára talált, gyors fürdés, öltözés, kis mosoly, majd irány az ágy, azonnal el is aludt, ez volt 7 körül, reggel 7ig mukkját sem hallottuk.

1/2 1 körül érkeztünk meg Aalenben, de Unterkochen határában meg kellett állni,  mert már annyira sírt szegénykém, kivettem, elaludt az ölemben. Na most mi legyen, menni kéne, de gyerekkel a karomban nem üldögélhetek csak úgy hátul, hát visszatettem, szerencsére aludt. Amikor kiértünk Waldhausenbe, gyorsan felszaladtam a törppel és lefektettem, kialudta az összes szemét szerintem :D

Másnap randink volt a férjem kollégájával, nem volt valami szimpi a srác, persze rendes tőle, hogy segíteni akart, de az, hogy a kicsit és engem is végigrángatott a fél városon, nekem annyira nem tetszett. Samu persze kész volt a végére, mindig pont akkor értünk oda valahová, amikor ő elaludt, és akkor kellett újra visszaülni a kocsiba, amikor megint aludt volna, enni nem volt hajlandó, mert teljesen kimerült, a szívem szakadt meg érte, de cserébe hamar visszajöttünk a hotelbe, és egész délutá aludt a szörpém. Este bedörmögött egy üveg banános almát, kanállal (!!!), aztán boldogan aludt reggelig, mint akit lecsaptak :D 7ig mukkja sem volt :)

A péntek már valamelyest nyugodtabb volt, csak egy alvás maradt ki, az étvágya is jobb volt a törpömnek, tegnap már krumplis répát evett :)

Hoztam egy képet, ezt a kis takarót tegnap kapta, mert hideg volt és elfelejtettünk takarót hozni :)

Első komoly betegségünk

Hát ez is eljött... Meg akartam várni a hétfőt, amikor azt mondja a doki, hogy gyógyult, utána meg költöztünk, ezért is a késlekedés...

Pénteken kezdődött, még anyuéknál voltunk. Várható volt, hiszen nem sokkal előtte nagyon beteg voltam, sejtettem, hogy elkapja. Szombaton már csúnyán köhögött, vasárnap már rémesen! Egyértelmű volt, hogy hétfőn doki.

Na, reggel azzal nyitott a fiatal ember, hogy elkezdte húzni a fülét, hát a fülészeten nyitottunk, persze a telefont nem akarták felvenni, csak 11kor, amikor már amúgy is indultunk, azt mondta a dokinő, hogy menjünk, szívesen megnézi, várnunk kell. Nem kellett olyan sokat, a dokin meg végtelenül kedves és aranyos volt. Samu fülének semmi baja, hála égnek. Na innen irány a háziorvos.

A doki azzal nyitott, hogy hát igen, csúnyán szörcsög a kicsi. Mondom, nem mondja :D Meghallgatta, hát ne ijedjek meg, de olyan aszmatikus a légzése. Nem ijedtem, ááááááááááá... Ha esetleg befulladna éjjel, vigyem ki a hidegbe, ha láza lenne 38 fokig ne csillapítsam, írt fel hörgőtágítós köptetős cuccot, ha bármi van, ügyelet 8 után, előtte hívjam őt bátran...

Na, mi otthon kiokoskodtuk, hogy vírusos nátha nincs is (én voltam a fő elkövető), és biztosan kruppos a gyerek. Aznak éjjel nyitott ablaknál aludtunk, rémes volt, de Samuért mindent! Aludtunk? Persze... Apa fázott, én idegeskedtem... lélegzik még? Nem? Mi van? Szörnyű volt, senkinek nem kívánom...

Persze aztán kiderült, hogy a gyerek marhára nem volt kruppos, na mindegy... de legalább hamarabb gyógyult :DDDD szerdán, amikor mentünk kontrollra, már szinte kutya baja sem volt, a hétfői oltáson meg már végképp. Bár az aszmatikus légzés sajna valószínűleg végig fog kísérni minket, de ez van...

Ja, és nagyon jó orrszívási praktikákat is sikerült kifejlesztenem, mikre nem jó egy megfázás :DDDD

Új díj :)

Újabb díjat kaptunk Nesrecáéktól, amit illik ugye tovább is adni :) Úgy szól a szabály, hogy 2 olyan embernek, akiknél szívesen kommentelek és 2 olyannál, akit nem olvasok, de ennek az utolsónak én sem látom értelmét... szóval a díj:

Akiknek pedig tovább adnám:
-Brigi és Zsófi baba, mert nagyon szeretem a blogját olvasni és jó ötleteket lopok belőle :) (meg hát elég jó barátnőmnek is érzem, de ez nem részrehajlás :D )
-Ferilka, akinek szintén sokat tanulok a blogjából!!! :)
-Hanniék, őket is szeretem olvasgatni
-Meg Dóri, akinek a blogján keresztül kicsit újra átélem a terhességem :)

Nehéz volt a döntés, az összes blogot imádom, akiket olvasok, és mindig izgatottan várom a folytatást :)

Hajajajjjj....

Ez egy nagyon jó cím. Ugyanis az enyém gyerek fogyott!!! Jó, csak 4 dekát, de akkor is. Jó, van neki miből, de akkor is!

Alapvetően nem esnék kétségbe, de ilyenkor mindig eszembe jutnak az okosok intő szavai: "az ilyen gyerekek szoktak fél éves korukra infúzióra kerülni!!!"

Tudom amúgy, mi a fogyás oka. A gyümölcs. Ugyanis sajna több megy mellé, mint a gyerekbe. Nem szereti, nem tudok vele mit csinálni. Próbáltam én már mindent, de nem. Na de most akkor mit csináljak? A védőnőnk szerint már régen ki kellett volna váltsak legalább 2 étkezést, de hogyan??? Beletöltöm a gyerekbe a pépet és azzal a lendülettel jön is vissza. Ha kilöki a nyelvével, olvasatom szerint az azt jelenti, hogy nem ízlik neki.

Persze most evidens, és teljesen kézenfekvő, hogy akkor hagyjuk a fenébe az egészet, és majd hat hónapos korában újra megpróbáljuk. Persze. Csak hát 3 hósan is ez volt, most 4-5 hósan is ez van. Mi a garancia, hogy 6 hósan nem ez lesz??? Szinte látom a lelki szemeim előtt, hogy az egy éves fiamnak még mindig a tízórai kivezetése a legfőbb elfoglaltsága, ugyanis nem eszik mást, csak tápszert...

Na nem. Annak sincs sok értelme. Egyelőre nincs még ötletem, a fennforgó problémát pontosan hogyan is fogom megoldani, de valahogyan biztosan... Reményeim szerint sikeresen...

Kínlódások és kompromisszumok

Mostanság kész kompromisszum az egész életünk...

Az első probléma a fürdetés. Ugyanis újonnan Mr. Manó menetrendszerűen bealszik uzsi után. De nem csak úgy bealszik, ahogy a babák be szoktak aludni, hanem általában reggel 6ig fel sem ébred. Még arra sem, hogy átöltöztetem, tisztába teszem, megetetem, lefektetem. Persze, tisztában vagyok vele, hogy mégy egyelőre Magyarországon élünk, ahol naponta szokás fürdetni a babákat (Németországban heti 1x fürdetik a gyerekeket), de én sem jó kedvemben nem fürdetek. Egyszerűen nincs szívem felébreszteni (lehet mondjuk, hogy nem is tudnám...)

Kompromisszum: uzsi után fürdetés (úgyis 5kor van az uzsi), nagyágyban pizsiben szunya, aztán 8kor vacsi és átimportálás a kiságyba. Sok harc árán kiküzdöttem ezt a megoldást, járhatóbb, mint a ne fürdessük a gyereket...

Második probléma, a változatosság kedvéért a kaja. Reggel ugye betoljuk a 150 lá-t (ennek már szerintem a tápi korszak végéig ez lesz a neve :D ),  ezzel elvan a szörp általában egy olyan 2 órán keresztül (ma kivételesen 2,5 órája bírja már, de ennek meg éktelen üvöltés lesz a vége, ezt garantálom...), aztán tízórai most már 90 lá + 90 gyümi, ebéd 150 lá, uzsi 120 lá + 30 tejpép, vacsi 150 lá 210re hígítva. Az eredmény folyamatos ordítás volt, mert valahogy ez a tápszer már nem áll a gyerekben olyan keményen... akkor elkezdtem 5 kanál tápi helyett 3 kanál tápszert + 1,5 kanál tejpépet adni 180 ml vízhez, ez jó lett volna, de megfogta pocot a tejpép... :S

Kompromisszum: reggelire megy a 150 lá, akkor kel Samu szépen tízóraihoz, ott is marad a 90+90, de annyit trükközök, hogy a gyümibe keverek egy csapott kanál tejpépet, így tovább tart, és amikor 10kor elviszik a nagyiék, nem üvöltve hozzák vissza a farkas éhes fiam, vagy ha mégis, akkor meg az éhségtől üvölt. Ebédre 150, uzsira 150, vacsira meg marad a 120+1 kanál tejpép 210re hígítva (muszáj nagyon hígítani, mert nagyon kiszárítja a gyereket a tejpép, nagyon sokat iszik rá amúgy is...)

A séták is problémásak lettek, ugye a nagyszülők most végképp ki szeretnének használni minden időt, vagyis én ezt tapasztaltam. Viszont én is szeretnék néha kimozdulni, ami, ha ők viszik délután a szörpét sétálni, eléggé nehézkes...

Kompromisszum: délelőttönként a nagyszülőké a szörpe, aztán ha szalonképes állapotban van a fiam, délután én is elviszem egy körre. Ha nincs, akkor sem érzem magam rosszul, mert volt már kinn sétálni végül is...

Tudom, hogy ez nem tűnik valami nagy dolognak, de eléggé nagy cucc, asszem... legalábbis kiötölni a megoldásokat mindenképpen. :)

Pikler Emmi szerint a világ...

Anyum tanácsára megvettem. Anyák könyve, '85-ös kiadás. Nem bántam meg.

Kicsit elavult néhány nézete, bár a nagy többség még mindig helytáll. Nagyon jókat ír a mozgásfejlődésről, rajzokkal illusztrálva, miből mi hogyan alakul ki, és hát az is nyilvánvalóvá vált, miért van ennyi "lemaradott" baba: igen káros a hordozd-mindig-magadra-kötve elv, mert a baba nem tud szabadon kapálózni, így erősödni, ügyesedni sem. Persze, hogy nem tud félévesen megfordulni, nincs hozzá izma (itt a speciális, tényleg segítségre szoruló babákról persze nincs szó, de nekem meggyőződésem, hogy nem lennének olyan nagy számban ők sem, ha a szülők egy kicsit hagynák ténykedni a gyerkőcöt).

Nagyon jól leírja az elválasztást is, hogy kell átcsoportosítani, hogyan kell elválasztani, mikortól, az ételeket hogyan adjuk, leírja, mit hogyan kell elkészíteni, megfőzni, áttörni.. Hogyan itassuk a kicsit pohárból, hogyan etessük kanállal (pl. elveti, hogy pihenőszékbe kötve tanuljon enni, mert úgy nem aktív résztvevője a dolognak, és tényleg, mióta Samu ölben eszik, azóta jobban élvezi a kanalazást, szívesebben fogadja az ételt, van olyan is, hogy 4 hós létére kiveszi a kanalat a kezemből és ő maga tolja a szájába, míg pihenőszékben ez fel sem merült. Reményeim szerint mire felül és etetőszékbe tudom ültetni, már egyedül eszik majd.)

Sok szó esik a szoptatásról, a babák súlyfejlődéséről, egészségről, betegségről, higiéniáról. Leírja, hogy a babák dolgait fél éves korig ki kell főzni, mindent,  mert még nem képes a szervezetük a kórokozóknak ellenállni, hogy az a normális, ha a baba 500-800g-ot hízik egy hónapban, de persze lehetnek eltérések, hogy az anyatejes babáknál nem baj, ha nem kezdenek azonnal hízni, van olyan is, hogy 25 nap is kell, hogy visszaszedjék a születési súlyukat, nem kell kétségbe esni. Hogyan szoptassunk, hogyan tegyük a rosszul szopó babát jól szopóvá.

Sokat ír a levegőztetésről, hasznos tanácsokkal ellátva, az öltöztetésről, a mentál higiénéről. Hogyan óvjuk a babát a káros ingerektől, hogy nem szabad hagyni, hogy idegenek a rikácsolásukkal megijesszék, hogy meg kell vigasztalni ha sír, de nem szabad felkapatni, azaz amikor megnyugszik le kell tenni (ezt sok helyen olvastam). Hogy nem szabad úgy az ágyba szoktatni, hogy hagyjuk sírni, sőt egyáltalán nem szabad sírni hagyni, hanem meg kell keresni a sírása okát és meg kell szüntetni (nem azzal, hogy mellett dugunk a szájába vagy hogy fogjuk a hátsóját)

Egész két-három éves korig lát el hasznos jó tanácsokkal arra vonatkozóan, hogyan neveljünk önálló, ügyes gyereket, aki 1 évesen már nincs minden tekintetben ránk szorulva. Az általa bemutatott gyerekek 1,5 évesen már önállóan fürdenek, önállóan esznek isznak, ügyesen, egyedül játszanak.

És mindez csupán 300Ft-ért lett az enyém :)