40+1

Terhesség a 40. hétben

A szülésről nagyon nehéz általánosságban beszélni, mert minden nő másként éli meg. A lényeg, hogy ne izguljon, nincs forgatókönyv rá, hogyan kell jól szülni. Bízzon az ösztöneiben, figyelje teste és babája jelzéseit és próbálja követni bábája és orvosa tanácsait. 

Kismama
A szülést három szakaszra bontják, ezek a vajúdás, a kitolási szak és a placenta megszületése. Első szülő nőknél a vajúdás hosszú lehet, akár 12-18 órás is. Ennek a szakasznak a végén a gyermek feje befordul a méhcsatornába, de akár még egy órába is beletelhet, mire a csatorna annyira kitágul, hogy a kicsi valóban elindulhat benne előrefelé. A kitolási szak lehet félórás, de akár 2 órán át is tarthat. A placenta megszületése már gyorsan megy, és csak kis kellemetlenséggel jár, ám erre a legtöbb anya már nem figyel, hisz csak a kicsire koncentrálnak, akit végre magukhoz ölelhetnek.

Baba
A babát a magzatmáz védi a magzatvíz szövetpuhító hatásától. A testét borító piheszőrzet, többnyire már eltűnt, a súlya eléri a 3400 grammot, a testhossza 50 -56 cm. Teljesen életképes, készen áll a születésre.

Szakember/orvos tanácsa
Ha a has megkeményedése rendszeres időközönként, egyre sűrűbben és egyre erősebb fájdalommal jelentkezik, biztosak lehet, hogy a baba úgy döntött, itt az ideje kibújnia az eddig biztonságot nyújtó anyaméhből. Többször szült nőknél gyakorta előfordul, hogy a kezdeti, enyhe fájások hirtelen váltanak erősebbre, így nekik hamarabb javasolt kórházba indulni. Első szülő nőknél azonban még az esetek nagy többségében hosszú órák választják el a vajúdó anyát az erőteljesebb fájásoktól, így ha nem tapasztal semmilyen aggasztó kísérő tünetet, érdemes megvárnia a 10 perces, rendszeres, erős fájásokat.

Nálunk se gyenge, se erős fájás nincs, a kiírt időpontra minden méhtevékenység megszűnt, Sámuel fiam köszöni, nagyon jól van odabenn. Tegnap a gesztációs diabétesz miatt megkezdődött a napi CTG vizsgálat és a két naponta zajló amnioszkópia, ami kellemetlen nagyon, de nem fáj (ennek őszintén örülök, mert nagyon traskeltam tőle :D ). A CTG-n a fájásgörbém negatívba csapott át, 0 és 10 között ingázott végig, egyszer ment fel 20ig, azt sem értem, ez a csoda hogy történhetett. De éreztem is, hogy 0-val egyenlő a méhtevékenységem, szóval nem lepődtem meg. Gondoltam, majd este, de semmi nem történt, és azóta sem, egyszerűen még csak egy kósza keményedés sincs. Ki érti??? Szóval a keddi szülésindításról is letettem, egyszerűen nincs, ami tágítson, de még mindig csak 1 ujjnyi vagyok, ami édes kevés. Eléggé el vagyok keseredve, úgy voltam vele már a végén, hogy már azt is lecarom, hogy nem indul, jók a jóslók is, legalább szépen tágítanak, hiszen kedden még csak elkezdtem kinyílni, vasárnapra már egy ujjnyira nyitva voltam. Erre tessék, minden elmúlt. Nem igazán értem, hogy miért. Mindegy is, már nem is agyalok rajta, mert beleőrülök. A visszaszámlálómat is átírtam 31-re, megnyugtatóbb látni, hogy még van egy hetünk, és utólag azon agyaltam, hogy jó nagy marha voltam, hogy nem eleve ahhoz írtam a dátumot, kevésbé lettem volna idegbeteg.

Pár szót az amnioszkópiáról, azoknak, akikre esetleg még vár ilyen, és talán ugyanúgy félnek tőle, mint én féltem. Nem a saját orvosom csinálta, hanem az ügyeletes, de ismerem már régebbről őt is, jó fej doki. Azt mondta, megnézi, meg lehet-e csinálni már a vizsgálatot, majd közölte a szülésznővel, hogy vékony csővel már nyerők lehetnek. Ezt követően némi csípő érzés következett odabenn, nem tudtam volna megmondani, hogy a vizsgálat vagy a fertőtlenítő miatt (olyasmi érzés, mint amikor alkohol éri a sebet vagy ilyesmi... csípő égető érzés, túlélhető szerintem), aztán láttam egy fényfelvillanást (igyekeztem nem odanézni), ezt követően mondta a doki, hogy rózsaszínes váladékozás és vérzés normális, olyasmi, mint ezen itt, és megmutatta az üreges, két végén lyukas kúpot, amit belőlem húzott ki. Na akkor egy pillanatra azt hittem, hogy elájulok, de nekem amúgy is gyenge az idegrendszerem. Ezt követően kaptam alvázra egy köteg papírtörlőt, nem értettem először, hogy minek, aztán amikor lekászálódtam és elvettem magamtól a papírokat rájöttem, gyorsan vissza is nyomtam, mivel eléggé erősen véreztem. De ez ugye normális, szóval ettől sem kell sokkot kapni. Mire hazaértünk már csak barnás maszatokat találtam a betétemen (azóta is erősen barnázom, nem értem, miért), amire azt mondta a doki, hogy a barnázást általában szülés követi, mivel azonban én még mindig egyben vagyok, és még csak jele sincs annak, hogy valaha ebben az életben megszülök, így most már gyanítom rutinosan pályázhatok az orvosi szakkönyvek hasábjaira, mint a nő, akire semilyen szabály nem érvényes... :D