2011. szeptember 27., kedd

Első CTG

Hát ezen is túlestünk, egy élmény volt :D

Azzal kezdődött, hogy majdnem "elkéstem" (fél 8ra terveztem odaérni, de nem sikerült, akkor indultam), mondjuk ez a késés is relatív, mert kiírás szerint 10től van CTG, de nem baj, mivel lassan a terhesgondozóban élem az életemet, így tudom, hogy aki odamegy hamarabb, annak megcsinálják hamarabb... elvben vérvétel is 10ig van, de ha egy kismama beesik 1/2 10kor terhelésre, azt is megcsinálják, ahogy a leletet is kiadják reggel 7kor is akár... na mindegy, szóval az adatok csak tájékoztató jellegűek.

Simán meg voltam győződve, hogy elszámoltam magam, amikor bedobtam a kiskönyvem és még 10 perccel később sem történt semmi (csak sok volt a vérvételes.) Na mindegy, kisvártatva beszólítottak, néni első kérdése: "Vizeletet hozott?" Első reakcióm egy buta arc, aztán: "Kellett volna?" Néni nagyot sóhajt: "Legközelebb hozzon..." Így ezt a vizeletet most a védőnéni kapja meg majd pénteken... Amúgy ezt sem értettem, másnak meg mondták, hogy adjon vizeletet, adnak neki poharat... Áááááááááááá, mindegy. Majd jövőhéten viszek, úgyis cukorkontroll, most egy üveggel több vagy kevesebb,  nem mindegy?

Aztán jött a legkínosabb rész: a mérleg. Legnagyobb megrökönyödésemre egy kilót fogytam. Pedig épp kezdtem megbarátkozni a parenyicával meg a császárszalonna lighttal... hát nem baj, ennek ugye örülni kell :) legalább jövőhéten nem tudnak majd mibe belekötni (főleg, hogy holnaptól újra tornázni fogok, hogy legyen némi erőm szülni :) ), ja meg mértek egy vérnyomást is, szokás szerint a béka valaga alatt volt 2-3 számmal, de nem is baj :) nekem ez a normális :)

Na mindegy, aztán rákötöttek a gépre, és otthagytak. Az első méternyi papír után már sejtettem, hogy valami nem kóser, de mindegy, hát ők tudják. Közben kismamák jöttek, mentek, intézték a dolgaikat, vérvétel, kombinált, terhelés, cukrosvíz bekavarás (hihetetlen, hogy a kismamák mennyit tudnak nyirvogni egy cseszett pohár cukros víznek, a végén már az én vérnyomásom is fenn volt... pedig nekem gáz a cukrom, én nem szörtyölgettem anno a lötyit, hanem leküldtem, még jól is esett, aztán majdnem elájultam, de ez egy másik történet lesz :D ), vietnámi kismama terelgetés, szóval úgy voltam vele, hogy majd jönnek. A második méter papír környékén nekiálltam tízóraizni, mert érzésem szerint idő volt, addigra Samu is szépen bealudt. A 3. méter magasságában elkezdtem keményedni, akkor már izgi volt, néha már 30as "fájást" is mutatott a gép, meg megjelent pár játékgörbe, erre jött a néni, és sűrű bocsánatkérések közöpette, hogy fennfelejtett a gépen, lecsatolta rólam a cuccost... pedig lehet, hogy még egy méter papír és megszülök :D


Na, ezzel a csodatekerccsel felrobogtam a szülészetre, mivel most nincs az orvosom, vadászni valakit, aki leláttamozza a papíromat. Ahogy beestem, egy szülésznőnek tűnő tünemény egyből megszólított: "CTG-re?" (ezek szerint tényleg akkora a pocakom, mintha túlhordásos lennék :D ) Mondom, azon már túl vagyok, alá szeretném íratni a papíromat. Jó, üljek le. Hát, legalább egy kellemes negyed órát ültem ott, minden doki jött ment rohant, meg ugye én azt az utasítást kaptam, hogy majd a szülésznő szerez nekem dokit, hát akkor kivárom. Ezalatt a negyedóra alatt volt ott minden, dráma, öröm, szeretet, sírás, mosolygás, körmét rágó kispapa, szülésfelvételre jelentkező kismama, kisbabáját kereső friss apuka, szóval minden :D
Aztán megérkezett egy csaj, kis táskát maga után húzva, úgy láttam, biztosra ment (én még mindig nem pakoltam össze a cuccaimat...), ő is leült és várt. Majd amikor jött egy dokinő, betámadta, hogy írja már alá a CTG papírját, mert ő a S. doktor úrhoz tartozik, de ő most szabin van. A doktornő készségesen megtette, amit kért, erre felpattantam én is, mint akit megégettek farban, hogy akor aláíratom a papírom. Dokinő azzal kezdte, hogy kiröhögte a 3 méternyi papíromat, aztán aláírta, végül is volt magzatmozgás, amíg Sammer el nem unta magát. Kérdezte a másik szülésznő mögötte, hogy mozog-e eleget a baba, mire én okos visszakérdeztem, hogy mit tesz az, hogy eleget? Erre a nő: "Jó, akkor mától lesz szíves magzatmozgást számolni, minden nap ugyanakkor, étkezés után. Egy órán belül 10 mozgásnak meg kell lennie, ha nincs meg, jöjjön be." Na mondom, királyos... (ma, ebéd után 37 mozgást számoltam össze... szerintem mozog eleget a gyerek :D ) 

Így hát nem nagyon megokosodva, sőt elég hülyén tértem haza, azzal a biztos tudattal a zsebemben: sosem szülünk meg...

3 megjegyzés:

  1. Hát igen, ez a méhtevékenység még valószínűleg erősödni fog. Magnézium? Én már csak napi egyet szedek, hogy szombatig kihúzzam (októberig ugye). Érdekes, hogy nálatok mindenhez pisilni kell :):):)
    Sotén terheléses cukrot csak és kizárólag 7-8.10-ig vesznek le (első köröst), mert utána megváltozik a gyomor kémiája (ezt most hallottam egy dokinőtől hétfőn, mikor laborban voltam, és kilencre esett be egy csajszi), ki is van írva, csak indoklás nincs.
    Nálam zenére nagyon beindul a gyerek, mozdulni sem merek-bírok, próbáld ki :)

    VálaszTörlés
  2. Samu erre a carra is, de gondold el, egy órát ültünk a gépen, vagy több, mint egy órát :D persze, hogy elunta :D

    Hát, nem tudom én, hogy van ez, Vácon én is erre a rendre voltam szoktatva, ott nem azért volt így vérvétel, mert bármi is megváltozik, hanem mert 9kor bezár a bazár és a 2 órának le kell telnie. Így csak 6:30-7:00ig van terhelés, pont :D

    Én már nem szedek magnéziumot, a homeobigyókat szedem helyette, de látod, nincs min aggódnom :D az az igazság, hogy 28. héten nagyon beparáltatott a doki, de mivel semmit nem rövidültem 32. hétig, úgy voltam vele, hogy akkor ennyi. Aztán amikor 33. héten volt a téves riasztás, jól megijedtem, hogy na marha, ügyes voltál, aztán amikor a doki azt mondta, hogy C3000 az értékem, akkor azt mondtam, hogy oks, hát mostanában nem szülünk :D ahogy a papír mutatja, tényleg nem :D

    VálaszTörlés
  3. Jeanner, láttad az én papíromat, majdnem egy egyenes vonal... alig van méhtevékenységem, egyszerűen felháborítóóóó! Neked meg mennek a drukkok, hisz nekem mondhatni "mindegy" vannak-e fájásaim, te viszont indulsz a sima szülésért! Egy óra nst-t én is eluntam volna :D

    VálaszTörlés