2012. január 3., kedd

Oltás, orrszívás, oltári ordítás...

Az egész story valamikor dec. 30-án kezdődött egy szép napos délelőttön, amikoris mókuslesre indultunk a Margit-szigetre. Samu kb. a 10. percben kezdett bömbölni, miután leszálltunk a buszról, csak úgy amúgy tüntetőleg, majd, hogy emelkedjen a nap fénye, a Nap is eltűnt, dermesztő hideget hagyva maga után. Mikor hazaértünk, már folyt az orrom... Este köhögés rázta a gyereket.

Dec. 31. Lencse ázik, én vérzek, az orromból folyó híg váladék csöpög a padlóra. Gyerek szörcsög, köhög, még jobban szörcsög. Amúgy jó a kedve. Ez rólam nem mondható el. Az egyéb orrváladékaim lassan utat törnek maguknak az arcüregeimbe és a homlokomba, este 7kor már hasogat a fejem. A vérzésem erősödik, a hasam görcsöl, csillagokat látok. Samu 7kor lefektetve, 11ig kínlódik, mi játszanánk az apjával, de nehéz úgy stratégiai társasozni, hogy 10 percenként kell a kicsit vígasztalni. Éjfélkor fekszünk...

Jan. 1-én, eléggé kótyagosan, eléggé fáradtan kerestem valami jóféle teát, még mindig csöpögő orral, amikor is megakadt a szemem a Meghűlés tünetetit enyhítő teakeveréken. A fenébe, miért nem láttam ezt meg hamarabb!!!! Na mindegy, betörpögtem 3 csésze ilyen szuper teát aznap, meg is gyógyultam. Gyerek még mindig szörcsög. Biztos jó ötlet oltásra vinni?

Január 2. Nem nagyon akaródzik elindulni. Samu szörcsög, lehet be sem oltják. De beoltják. Igyekeztem megúszni, hogy a közelében legyek, nem lehetett. "Anyuka, legyen már kedves fogni a kezét!" Fain. A gyerek könyörögve néz rám, majd sírva fakad, amikor a tűt a lábába szúrják. Én is sírok. A fiam 2 hetes kora óta először. Szerencsére amikor felvehettem, kiszúrta a Mickey egeret az ablakon, az lekötötte. Azt hittem, ennyivel megúsztuk.

Délelőtt még vásároltunk, ettünk, Samu elaludt. Hangos lá-lával ébredt, odaadtam neki a meghagyott 60at, máskor elég, most nem volt az. Még 60-at majd még 60at megevett és csak sírt, csak sírt. Mi a fene lehet a baj? Felhívtam anyumat, mondta, hogy fáj a lába. Mondtam, hogy borogatni nem hagyja, még jobban sír. Vegyem fel, vigasztaljam. Fogtam, vigasztaltam, ő szorította az ujjam, sírtunk. Felhívtam a védőnőt, mit lehet csinálni, azt mondta borogassam, mondtam, hogy nem állja. Akkor adjak neki kis nurofent, vagy fél germicidet, jó fájdalomcsillapítók. Hívtam Badeszt, nem ér rá, letettem. Azt hittem, felrobbanok, Samu sivalkodott az ölemben, én meg ilyen tehetetlennek még soha nem éreztem magam. Bandesz visszahívott, mondta, hogy jön időben, kértem, hogy hozzon már nurofent a kicsinek, de kérdezzen rá, hogy nincs még a gyerek 3 hónapos, de majdnem 6 kiló. Samu elaludt. Bandesz jött időben, hozott nurofent. A kilók győztek, adható a gyereknek.

6 óra, Samu kelt, keservesen sír. Fürdessük? Nem kéne. Próbálom megetetni, nem kell neki. Mérjünk már lázat, leteszem a pelenkázóra, keservesen zokog, keres valamit, amibe kapaszkodhat. Lázmérőt elhajintottam, gyereket ölbevettem, így vártuk az apját, aki fogta a kezét aztán. Lázmérő popóba bedug, 38.3, abból 0,5 fokot az még csak hőemelkedés. Samu nagyon sír, így letojtam, hogy nincs "igazi" láza, nurofent kimértük, beadagoltuk. Még némi tápszert bele tudtam rimánkodni, amikor elkezdett hatni a cucc, lefektettem.

1/2 2, Samu ébred, megetettem, lázat mértünk. 37.0, ebből fél fokot, az pont jó. Samu mosolyog, én is örülök. Ekkor előkerült a porszívó, mert a doki mondta, hogy a gyerek szörcsög, szívjuk az orrát. Orrszívó összeszerel, porszívó bekapcsol, gyerek sivalkodik. Csak nagyjáztuk, reggel egyedül szívtam ki rendesen. Nem árulok el nagy titkot, hogy a fiam nem díjazta, de rá kellett jönnöm, hogy ez olyan dolog, hogy kell, mert muszáj...

4 megjegyzés:

  1. dettó...
    ha éberen van a nagyasszony, 10 percenként dugom rá az orrszívót.... nem komálja igazából, de sajnos ez most nem szerelem kérdése...
    szívjad csak az orrát, ha csak kicsit gyanús, akkor is, nehogy az arcüregébe menjen! ki fogja bírni, még ha sivalkodik is kicsit közben. neki lesz jó, ezt szépen mondd el neki, meg fogja érteni!
    (gyakorlat..... sajnos)

    gyógyuljatok mindketten! puszi

    VálaszTörlés
  2. Szegénykéim... jobbulást!
    Az oltáshoz van egy tippem, ami nekünk nagyon bevált... remélem hasznát tudod venni. Mindig vittem magammal 1 textil zsebkendőt és egy lábfejétől megfosztott apazokniját.(értelem szerűen, ha 2 oltást kap akkor 2-2 db-ot) Rögtön az oltás után amikor öltöztettem a zsepit benedvesítve a combjára tettem és a zokniszárat ráhúztam. Az így megtartja. Arra jött a harisnya és a többi ruha. Hazaéréskor pedig azonnal fájdalomcsillapító, akár lázas, akár nem. (ha nekünk fáj valami akkor mi is csillapítjuk alapon) Ha mégis belázasodna később még kaphat. Aznap semmit nem csináltunk, csak összebújva pihengettünk. Zozival ezt könnyű volt megvalósítani, Marcival már nehezebb. Este pedig az oltás napján soha nem fürdettem, csak áttöröltem.

    Orrfolyásra pedig tényleg orrszívás... Nem jó, de nem is fájdalmas csak hangos...(kipróbáltam magamon tényleg nem fáj) de hatásos.
    Gyógyulgassatok!!

    VálaszTörlés
  3. jobbulást nektek!!! sajnálom a megfázást!!!! Nini

    VálaszTörlés
  4. Köszi csajok a tippeket!!! :)

    Brigi, nektek is jobbulást!

    VálaszTörlés