Sok minden történt egy hét alatt. Nevezetesen, hogy átléptük a 4 kilót, tegnap szám szerint 4,27et mutatott a mérleg :) Emellett 59 centi a fiatalúr, na nekem ezek után senki ne mondja, hogy 51 centivel született, az lehetetlen!
Ma reggel először hozzámbújt Samu, soha ilyen még nem történt. Reggel sírt, kivettem, tettrekészen a szájába építettem a Cumikát, és felkészültem a szokásos háborúra, ehelyett legnagyobb meglepetésemre a fiam összegömbölyödött, "átölelt", belefúrta a fejét a köntösömbe és elaludt. A meglepetéstől sírni is elfelejtettem, pedig a szívem legmélyéig hatolt a pillanat. Aztán így aludt 7ig kb., míg én olyan dolgot csináltam, amiről azt hittem, már soha az életben nem lesz rá lehetőségem: olvastam! Aztán kimentünk a konyhába, és kis nyűszürke után nekiállt beszélgetni a cicával. Egyre többször van hangja is amúgy, ami szintén meglepett, majd amitől lementem hídba: beszéltem hozzá, vigyorogtam és visszamosolygott!!!! Mondta a védőnő, hogy sokkal fejlettebbnek tűnik szellemileg a koránál, de ez engem is meglepett...
Én jól vagyok, a vérzés már csak barnázgatás, jövőhéten már kérhetek időpontot is 6 hetes kontrollra :) A tejem nagyon lassan, de talán szaporodásnak indult, hálás köszönet ezért Katának! :) Igaz kimerítő, hogy újra szoptatok éjjel is, hogy mindig fejni kell szoptatások után (meg ugye nekünk van még egy tápszeres kör is), de simán megéri!!!
Holnap megyünk hasi és koponya UH-ra, protekcióval egy kicsit nagyon hamarra lett időpontunk :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése