2011. november 10., csütörtök

Születésünk története

Végre van időm, mert ez ugye mindenképpen hosszabb lélegzet vételű bejegyzés lesz.

Kezdjük a legelején, 26-a, reggel 1/2 8. Szokás szerint a szülészeten kezdtem, rutin túlhordós NST. Fain volt, 30 percig ültem a gépen, közben ugráltak körülöttem, nézték a papíromat, nem mondtak semmit, mondom, tuti baj van... Utána a dokim is elszaladt a papírommal, ahelyett, hogy csak aláírta volna, na mondom, kész... kiderült, hogy baj nem volt vele, csak beszélni akart velem. Kérdezte, hogy vannak-e fájások, mondom, vannak, de ritkák és rendszertelenek. A doki teljesen felvillanyozódott, akkor nézzük meg, lehet, hogy holnap tud indítani! Ennek bevallom, én is megörültem. Mivel a vizsgáló foglalt volt, tudtunk még pár szót beszélni, hogy zajlik az indítás, mi az a bemutatás, kérdezte a dokim, hogy meddig tart a ciklusom, nem-e számoltak el, mondtam, hogy én ma szülök szerintem, mert ma telik le a 266. nap, mivel tudom, mikor fogant a baba, és mindenképpen éjjel. Közben kiürült a vizsgáló, megnézett a doki, szűk egy ujjnyi, ezzel nem indítunk szülést. Úgy búcsúzott, hogy holnap akkor amnioszkópián találkozunk, de én mondtam neki, hogy szerintem hamarabbi lesz a viszontlátás.

Hazajöttem, tettem vettem, dél körül éreztem, hogy a keményedéseknél húz a derekam. Még kivittem a kabátokat az Auchanba kitisztíttatni, meg vettem ezt azt, de már úgy hívtam a férjemet 3kor, hogy siessen haza, mert szerintem hamarosan szülünk. A válasz: "Persze, persze, sietek..."

4re hazaért a drágám, addigra elmúlt minden fájásom, keményedésem, minden. Teljesen elkeseredtem, mert nagyon babázni akartam már és beleéltem magam, hogy spontán beindul a dolog... megbeszéltük, hogy "apázunk" még egy utolsót, hátha holnap tényleg mégis tudnának indítani, vagy beindulna a dolog magától. Félig meddig belemerültünk már egymásba, amikor azt éreztem, hogy valami kiömlik belőlem. Nem nagy mennyiség, gondoltam, csak valami folyás. Még örültem is, nem kellett síkosító. Még nem értünk a dolgok végére, amikor jött az első fájás. Vagyis én csak azt éreztem, hogy görcsöl a hasam. Azt hittem, ez is csak olyan mensiszerű görcs lesz, amiről írtak máshol a csajok, nem foglalkoztam vele (bár nagyon fájt...). Amikor végeztünk, éreztem, hogy WC-re kell mennem, azonnal, egyéb nagyobb dolgaimat elvégezni, hát felpattantam, fitten fürgén, újabb fájás, újabb adag trutyi. Térdig folyt csak, vízszerű volt, de még akkor is csak azt hittem, hogy folyás. Mikor végeztem a WC-n láttam, hogy vérzek, de azt hittem, az aranyerem, kijött ugyanis a terhesség alatt (halleluja). Utána tus, na mondom, erre garantáltan elmúlnak a fájások, mindig ez van. A fenéket, felerősödtek, közben folyt belőlem a vízszerű trutyi is meg a vér is. Ideje időt mérni.

Ekkor volt 6 óra, én még mindig nem mertem kórházba menni, mert hazaküldenek és kiröhögnek, mint a 33. héten (na jó, akkor nem röhögtek ki...), pedig stabil 2 perces fájásaim voltak és tena lady-vel közlekedtem otthon. 7kor döntöttem úgy, hogy csak menjünk be, mert ha szivárog a víz, abból baj is lehet, főleg a szülésindító előzmények miatt, így 1/2 8kor bepattantunk a kocsiba (már amennyire pattogni lehet akkora hassal), és 8ra be is értünk a kórházba.

Tébláboltam legalább 2 kört, mire az egyik szülésznő megkérdezte, hogy mit szeretnék. Mondtam, hogy szerintem szülök, mire ő: ezt miből gondolja? Én: hát ő.. izé... Ő: De mégis, folyik, vérzik, fáj? Én: nagyjából ebben a sorrendben... Itt kezdődött a röhögve szülés :D

Feltettek CTG-re, szabályos fájásaim voltak, a gép 120 körül mérte őket. Felvették az adataimat, közben előkerítették az ügyeletes dokinőt, mert ugye mondtam, hogy folyok. Megkerült a doki, felfeküdtem az asztalra, megvizsgált, szűk egy ujjnyi, na mondom, ennyi, mehetek haza, nézi, nézi, hát ő nem látja, hogy meg lenne bármi is repedve, előveszik az amnioszkópot, benéz, hát itt semmi nincs megrepedve, a folyást biztosan csak képzeltem, jött egy erősebb fájás, mire engem újra elöntött a víz. Ok, szivárog a magzatvíz, a felső méhcsúcs repedhetett meg.

Átöltöztem, a dokinő is írt egy kisregényt, elvittek a szülőszobára. Innen elsétáltam az előkészítőbe, borotválás (otthon rendeztem, így elmaradt), kérdezték, hogy beöntést kérek-e, naná, hogy kértem! Végeztem, letusoltam, addigra beért a dokim, megvizsgált ő is, bő egy ujjnyi, burkot repesztett, és vártunk. Jókat nevettünk közben, nagyon jó humora van a szülészemnek, bár mondta, hogy kevés vajúdó kismamát látott eddig, akinek ennyire jó lett volna a kedve :D

Visszamentem a szülőszobára, és apukával együtt vártunk. Néha felkötöttek CTG-re, nem volt valami jó az érték, de nem volt baj, azt mondták. Sétálgattam, a labdára nem nagyon akartam ráülni, minek. Néha bele-bele kellett kapaszkodnom a mosdó szélébe, amikor jöttek a fájások, de semmi extra. A férjemmel jól elvoltunk, beszélgettünk, összebújtunk. Amúgy is csak ketten voltunk.

Óránként jöttek vizsgálni, de a bő egy ujjnyin nem jutottunk túl. Éjfélre leálltak a fájások is, így nem volt mese: oxitocin. Még ez sem volt veszélyes, ráültem a labdára, Bandesz a hátam masszírozta, nagyon jól viseltem. Talán ott kezdődött az igazi hegymenet, amikor a szülésznő megkért, forduljak oldalra. Itt bizony már néha üvöltöttem, és hát párszor félkómásan az epidurálra is rákérdeztem, de már nem adták be. Utólag nagyon örülök neki! Mindig azt kérdeztem, mennyi még. Egy óra, másfél óra... mindig ilyen válaszokat kaptam.

Aztán kettő felé bejött az orvosom, mondta, hogy forduljak a hátamra, és ne tartsam vissza, nyomjak nyugodtan annyit, amennyi egy sóhajtásba belefér. Isteni megkönnyebülés volt, a fájások is elviselhetőbbé váltak és éreztem is, hogy haladunk végre. Negyed 3kor ígéretet kaptam, hogy még 2-3 fájás és csinálunk próbanyomást. Mivel a főpróba remekül sikerült, még egy-két fájást vártunk, és engedélyt kaptam: nyomhatok. Nagy csalódás volt, hogy nekem ez sem olyan volt, amilyennek elmesélték, nem volt kakilási ingerem, ahogy a nagykönyvben le van írva, ezért nem is gondoltam volna, hogy már itt tartunk. Viszont nyomni nagyon jó volt. Tényleg a finish a legjobb, amikor az ember egyrészt már tudja, hogy mindjárt vége, másrészt már annyira el van zsibbadva, hogy semmit nem érez...

Kb. az 5. fájás környékén szóltak, hogy már megsimogathatom Samu buksijának a tetejét, de mocsok módon én kihagytam... Amikor gátat metszett a doki én csak az ollót láttam, mondta, hogy gátat vágott, mondtam, hogy tudom, láttam, erre ő: maga nem nyomott éppen? Mondom, azt hiszem, de... akkor miért nem volt csukva a szeme? Ezen is jót nevettünk (nem tudom, ki az a marha rajtam kívül, aki éppen a kitolási szakaszban jár és még akkor is röhög :D ) Még pár nyomás és kint volt. Felsírt.

Mit molyolnak már??? Nem adták ide azonnal. Mi a baj? Aztán egyszer csak megjelent egy csupasz, visító kis test a hasamon. Akkor már én is sírtam. Csak annyit tudtam neki mondani, hogy "Szerbusz kicsikém, üdv a nagyvilágban" és potyogtak a könnyeim. Olyan nagy volt és olyan hihetetlen, hogy ő az én kisbabám. Aztán elvették, elvitték, rendbetették, apuka lelkesen asszisztált. Engem összevarrtak, mondták, hogy a kicsinek a nyakán volt a köldökzsinór, ezért lihegett valószínűleg közepesen, de semmi baja nincs és csak ez számít. Aztán visszahozták, de még mindig annyira hihetetlen volt, hogy ezen a csodán én most keresztülmentem, és hogy vége és hogy új lappal indulunk egy új csoda felé.

Megszületett a kisfiam, vele együtt született egy édesanya, egy édesapa és egy család...

5 megjegyzés:

  1. Hát ez valóban szép szülés/születés volt :) Ügyes vagy, hogy ilyen hősiesen viselted a fájdalmakat.

    VálaszTörlés
  2. Jó lenne sok-sok ilyen pozitív, nevetős szülésről olvasni :-))) Tök jó, hogy így élted meg/át!! Ügyesek voltatok, szépen felkészültél rá te is meg a csöppöd is odabent :-)

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon jó élmény volt olvasni is. Gratulálok! Ügyesen csináltátok ;D

    VálaszTörlés
  4. Leendő kismamiként olyan jó volt olvasni! Főleg a végén pityeregtem egy sort! Nagyon szép, megható.... Gratulálok mégegyszer!

    VálaszTörlés
  5. szívből gratulálok itt is:) gyönyörű és megható Samuka születése:))))
    legyetek nagyon nagyon boldogok!!!!!!!!

    VálaszTörlés