2012. január 30., hétfő

Kendőzetlenül

Hát elérkezett a várva várt pillanat, előkerült a szekrény mélyéről a mei tai kendőnk. Rémítő egyszerű megkötni, ha az ember megnéz pár videót (található itt, itt és itt is, de a google tele van vele...), és ugye a gyerekek szeretik a hordozást. Már amelyik olvasta az erről írt tanulmányt (itt szeretném felkészíteni a gyenge idegrendszerű, naiv szülőket, hogy nem minden gyerek tud olvasni...)

Először kipróbáltam, hogy kiveszem a gyerek lábait, majd az alatt átvezetve a hátán keresztbe kötöm a pántokat. Samu fészkelődött, lecsúszott, kivettem. Este újra próbáltuk. Akkor már láttam pár kötési technikát, ami tetszett, apukájával ketten harcoltunk. A kereszteset jobban meghúztam, hogy ne csússzon le a gyerek, eredmény: mély torkú visítás, alig tudtam szegény Samut megvigasztalni.

Hagytam a fiamnak pár napot kipihenni a történteket, majd újra elővettük a kendőt és mivel azt hittem, tudom, mi a hiba, csak lazán átkötöttem Samut, íme:





Így már jobban viseltük, de 10 perc múlva innen is lenyüsszögte magát. Ennyit arról, hogy a gyerekek szeretik a hordozást...

6 megjegyzés:

  1. és a lába hol van a képen?

    VálaszTörlés
  2. Dóra, az be van hajtogatva, ő még pici, mei taiban nem lehet kihúzni, nem kényelmes :)

    VálaszTörlés
  3. Viszont a csípőjének egészséges a nagy terpesz, szóval tessék csak kihúzni azokat a lábikákat! Aranyos kispasi!!!

    VálaszTörlés
  4. Ha a derékpánton hajtasz egyet (kettőt), akkor jó lesz Samunak :) elvileg...szerintem. És akkor szűkebb lesz valamennyire a terpesz is.

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem inkább ott van a kutya elásva, hogy Te is és én is babakocsival kezdtünk. Megadtuk nekik a mozgás szabadságát, és a nézelődés lehetőségét, hozzájuk képest korlátok nélkül. Ezek után nyilván nem annyira boldogok, hogy "magunkhoz kötjük" őket. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én ezt egy percig sem bánom.
    Ami a széles csípőterpeszt illeti, azt a mosható pelus is garantálja.

    VálaszTörlés