2011. november 21., hétfő

A szoptatásról - ahogy én látom...

Muszáj ez a poszt. Sokat agyaltam, megírjam-e, de végül úgy döntöttem, megírom.

Nálunk a teljesen természetes dologból eléggé központi kérdéssé vált a dolog. Az egész a kórházban kezdődött, ahol is nem nagyon sikerült a kicsit mellre tenni, és sokszori könyörgés ellenére sem segített senki. 2 napnak kellett eltelnie, mire valaki vette  a fáradtságot, és megmutatta, hogy csináljam. Végül azonban édesanyám javaslata és a fekveszoptatás hozta meg a várt sikert. Ekkor már majdnem egy hetesek voltunk...

Azóta is küzdünk, harcolunk. Amikor észrevettem, hogy Samu csak fogy és fogy, elkezdtem rettegni, hogy eltiltják az anyatejtől (ekkora marhaságot), rengeteget sírtam emiatt, aminek az egyenes ági következménye az lett, hogy még kevesebb lett a tej :( ezt követték a kétségbeesett kísérletek, az alkoholmentes sör, a teák, a homeo, a tej, sok alvás, sok folyadék, mogyoró, madártej, minden hiába. És Samu csak fogyott és fogyott... aztán kiváltottuk a tápszert és fellélegeztem. A fiam nem volt többé éhes, és szépen hízésnak indult. A tejem is elkezdett szaporodni. Aztán hazament anyu...

Én sokáig irigyeltem mindenkit, akinek elég teje van, meg aztán azokat is, akiknek nincs egyáltalán. Amikor bevezettük, hogy éjjel csak tápszert kap a gyerek, én meg fejek, akkor döbbentem rá, mennyire idegtépő és lélekölő az állandó számolgatás, méregetés, amikor 30-40 perc szopi után csak +10g-ot mutat a mérleg, pedig csont üres a mellem, amikor találomra kavargatom a tápszert, írom minden grammját a megevett mennyiségnek, nehogy túletessem a kicsit (tudom, hogy nem lehet túletetni, de nem akarom felfújni, a tápszer meg nagyon fújja), szóval kínlódás az egész.

Ami erőt ad, hogy az a kevés tej is tej, a szoptatás meg egy külső köldökzsinór, egy olyan kapocs, ami összeköt, és csak minket, talán ezért is szoptatnak sokan olyan borzasztó sokáig. Meghitt kapcsolat ez, még ha sokszor olyan utálatos is (erről kicsit később). Egy szó, mint száz, alapvetően szeretek szoptatni...

Nálunk a szoptatás alapvetően három részből áll:

1) felvezetés - a cicikén kínlódás: bekapja a bimbót, kiköpi, ráharap, majd tépi, cibálja, türelmetlen, nem szív rá... senkinek nem kívánom

2) szopizás: elég türelemmel és buksisimogatással ezt is el lehet érni, kb. 20 perces munka, mire ide eljutunk...

3) levezetés - cicikén cuppogás: tényleges szopi már nincs, a gyerek tulajdonképpen alszik, de a mellemet lehetetlen elvenni tőle, cuppog rajta még vagy negyed órát...

Ami hibákat én garantáltan elkövettem:
1) nem aludtam a kórházban, pedig kellett volna
2) nem aludtam, amikor anyu itt volt
3) nem ettem, mondván, hogy nincs étvágyam
4) nem figyeltem arra, hogy eleget igyak
5) nem voltam elég erőszakos a csecsemősökkel
6) túl későn fedeztem fel, hogy nálunk az időre szoptatás a nyerő
7) a homeos bogyók mellé ittam a tejszaporító teát (később tudtam meg, hogy a kettő együtt apaszt, külön külön szabad csak alkalmazni őket...)
8) későn váltottuk ki a tápszert...
9) hagytam, hogy lelkiismeretfurdallásom legyen a pótlás miatt...

Ezeket csak azért írtam le, hátha másnak is segítség, nekem voltak infók, amik későn jutottak el... :(

8 megjegyzés:

  1. szia.
    Szerintem a legfontosabb,hogy ne okold magad. Főleg első gyereknél nem lehet mindent jól csinálni, még 2-nál sem. Nekem hiába van már egy gyerek, sokszor nem tudom mi lenne a jó Levinek,mit,hogy csináljak. Nyílván azért rutinosabb az ember, de nem 100%-os. Nekem anyukám mindig azt mondja,hogy az 1. gyerek a tanulógyerek. :)
    Egyébként van egy készülék, a szoptanít készülék, keress rá a neten, olvasd el,hogy mire jó. Én csak hallomásból tudom,hogy jó dolog,és sokaknak bejön. A lényeg,hogy a baba tápszert kap enni,egy csőből,viszont ez a cső a melledre van kötve és a baba azt hiszi,h szopizik. Ha másért nem is a hangulat miatt érdemes kipróbálni,másrészt így szív anyatejet is,még ha kicsit és még a cicit is stimulálja. hátha lesz több tejcsi. Nem eröltetni akarom,csak segíteni próbálok :)
    De mondom,a lényeg,hogy ne idegeskedj,ha tápszert fog kapni Samu,akkor is fel fog nőni ;)A lényeg,hogy kiegyensúlyozot,szerető anyukája legyen :) na meg apukája :)
    Amúgy a cukrod,milyen? Én a héten megyek vissza terhelésesre.Remélem nem lesz gond,és nem marad meg.puszi

    VálaszTörlés
  2. Teljesen átérzem amit írtál. Nálunk a helyzet a következő volt. Zozi az első pillanattól szopik, soha semmi gond nem volt ezzel. (talán egy fél napos nyűglődés a kórházból hazajövetel másnapján, amikor mindent egyedül és egyszerre akartam megcsinálni)Szopott, miközben Marcit kihordtam, még a szülés napján is, mielőtt elindultunk, szopizik még a mai napig is esténként. Na tehát hatalmas önbizalommal kezdtem Marci szoptatásának. Aki nem akart szopizni már a kórházban sem, illetve amit evett azt ki is bukta, és ő is csak fogyott... hatalmas kudarcélmény. Aztán amikor kapott gyógytápszert a bukására, már nem szoptathattam, csak fejve sűrítve kaphatta a tejet, egyre kevesebb és kevesebb lett... egyre több étkezést kapott a tápszerből, mint a tejből. DE nyugodt, mosolygós és nem éhes babám volt. 8-9 hónapos volt, amikor már csak egy étkezésnyi tejet sikerült fejni, akkor hagytam abba... onnantól tápszeres, illetve akkor már mást is kapott.

    Szóval azért írtam le ilyen hosszan, hogy lásd, nem vagy egyedül. Attól még, hogy nem csak tejet kap hidd el felnő. Soha nem fogja a fejedhez vágni, hogy miért nem kizárólagosan szoptattad. A lényeg, hogy a pocakja tele legyen és aludjon, mosolyogjon. Ha ez tápszeres segítséggel megy akkor úgy a jó. Ettől még vagy annyira jó anya, mint más. Sajnálom, hogy nem írtál hamarabb a vívódásaidról, nem szégyen segítséget kérni. Ha érdemben segíteni nem is mindig tudunk, de Te kiírod magadból már kicsit jobb. Ha olvasod, hogy más is küzd, megint nem érzed magad egyedül. Tehát fel a fejjel, és csak semmi lelkiismeret furdalás.

    VálaszTörlés
  3. Zsani, megint bepofántlankodok ide, de csak mert teljesen együttérzek veled, és tudatni akartam... Rengeteg síráson vagyok túl én is...Nálam annyival ugyan jobb a helyzet, hogy van tejem, bár nem sok, és én is pótolni kényszerülök... van hogy csak napi egyszer, van hogy többször is, aztán van mikor nem kell. Ami van azt meg csak bimbóvédővel tudom adni, így az igazi szopis élmény nálunk nincs meg, és kritikát is kaptam... Nekem bent a csecsemősök ajánlották, ahelyett hogy valami okos technikát ajánlottak volna... Most meg már jól hozzászokott a baba, anélkül csak nyüglődés van. Na én emiatt vívódtam, meg persze a pótlás miatt is. Úgy lett beállítva mintha a tápszer meg a cumisüveg valami ördögtől való kellék lenne... De már vége... Rájöttem, hogy nem ér annyit a dolog hogy kikészüljek rajta, senkinek nem használ. Nem éhezhet az a gyerek, kap amit kap, attól még jó anyák vagyunk!! Senkinek nincs a homlokára írva hogy tápszeres vagy anyatejes gyerek volt-e, úgyhogy fel a fejjel! Ajánlottak szoptatási tanácsadót is, de ezzel kapcsolatban is az a véleményem, hogy csak a kudarcélményemet erősítené, úgyhogy köszöntem, nem éltem vele... Hidd el, a kötődés kettőtök között nem feltétlenül szoptatásfüggő! Élmény kell hogy legyen, de ha valamilyen okból nem az, akkor nem szabad erőltetni mert csak árt mindkettőtöknek!

    Orosz Ildi a szülésfelkészítőről, a lakótelepről

    VálaszTörlés
  4. És igen, az anyatej minden cseppje kincs! Ezért ha csak egyet cuppog ki Samu, akkor is megéri hogy rajtad lógjon, ha neked is jó! :-)
    Ildi

    VálaszTörlés
  5. Szióka!

    Nálunk is tápszeres pótlás, és messzemenőkig egyet értek az előttem szólókkal.

    Nati ötöt szív a ciciből és elalszik... nesze neked tejszaporítás. Persze 10perc múlva ébred és éhes még... szóval nálunk ez menne a nap 24 órájában, ha nem kapna pótlást.

    Egyébként az éhezés nem tesz jót az idegrendszerük fejlődésének, úgyhogy nagyon jól tetted, hogy pótoltál. Ameddig meg van pár csepp tej is, add neki és ennyi, tényleg ne aggódj rajta.

    (Én is terveztem szoptatás posztot, de még nem jutottam odáig.)

    VálaszTörlés
  6. Megértelek,anno én is litániákat írtam erről és kínlódtam. Irigyeltem mások nyugis babáit szemben az én örökké sírós nyűgös(szerintem soha nem teljesen jóllakó) babámmal.Nekem a nagy áttörést ez ügyben a hozzátápi hozta meg(tduom még nagyon messzi van) 5 hós kortól,onnantól a gyerek jóllakott,én meg örömmel és végre nyugodtan szoptattam.
    Kitartás!

    VálaszTörlés
  7. Köszi csajok!

    Pannaa, írtam én hamarabb, csak nem sikerült befejezni soha... :(

    Ildi, dehogy pofátlankodsz, örülök, hogy hallok felőled (egyszer akár össze is futhatnánk... :D ) Bimbóvédővel engem is zsibbasztottak, de nem kértem, tudtam, hogy nem az a baj...

    Köszönöm mindenkinek a támogatást és az együttérzést :) már én is túl vagyok rajta, csak valahogy ezt meg akartam örökíteni az utókornak...

    Zsebbi, jut eszembe: nálunk is ez volt, én azt csináltam egy napig, hogy lecsatlakozott a fiatalúr cicikéről, és ennyi volt. Sírt egy fél órát, aztán visszatettem, és egyre hosszabban szopizott elalvás nélkül. Most már 30 perc alatt üríti mindkét mellem, ami nagyon jó. Persze rettenetes egy nap volt, de megérte!

    VálaszTörlés