2011. október 25., kedd

Pár szó a túlhordásról, azaz élet a Terminus után... (40+2)

Az ember ilyenkor már ugye naponta jár vizsgálatokra, van, akinél UH-t is csinálnak, másoknál csak CTG-t, általában kishazánkban még protokoll az amnioszkópia (nekem a mai fájt, de csak azért, mert láttam az eszközöket, és rágörcsöltem, hogy fájni fog. Mondta a dokim, hogy lazítsak, mert nem akar tágítani, de nem ment annál jobban, amennyire sikerült, így nem volt jó érzés a vizsgálat, sőt, de mindegy, ez van... a tanulság: eszközökre nem néz, vidám dolgokra gondol, mélyeket lélegez)

A másik jellemző dolog, amit az ember ilyenkor már naponta csinál: felveszi a telefont és közli a kedves érdeklődőkkel, hogy nem, még nem szült meg, nincsenek fájásai, jól alszik éjjel, és igen, maximálisan tisztában van vele, hogy a baba majd tudja, mikor kell jönnie. Ez talán még sokkal nehezebb, mint hülye vizsgálatokra járni, mert ott az ember csak szimplán beletörődik, hogy sosem szül meg magától, de ezek a telefonok és érdeklődő e-mail-ek csak még mélyebbre tolják a lelki nyomorba. Persze az ismerősök csak jót akarnak, ezt érdemes tudatosítani, de ilyenkor garantálom, minden kismama megfogadja: legközelebb 2-3 későbbi időpontot mond. Először csak a távoli ismerősök tartoznak ebbe a körbe, később szent fogadalmat tesz szerintem minden kismama, hogy még a saját édesanyjának is a későbbi dátumot fogja bediktálni.

Aztán a terminus utáni időszak jellemzője a folyamatos, fokozott stressz és a túl nagy jelentőség tulajdonítása mindennek. Ilyenkor már az orvos is feszült, hiszen szentül meg van győződve, hogy amit ő kiszámolt, az úgy is van, bár azt mellőzi, hogy mellőzte megkérdezni a kismamát pl. arról: szabályos-e a ciklusa? Hány napos? Aztán jön az aggódás és a kérdés: "Maga még nem akar szülni???" Nem, a ****t nem, mintha ez rajtam múlna akár csak egy pillanatig is. Ilyenkor visszakanyarodunk rendszerint a kettes pontban olvasható nagyszerű vigasztaló momentumokhoz, miszerint a baba tudja, mikor kell jönnie, higyje el, majd csak beindul a dolog, ne aggódjon, jó helye van még benn a kicsinek stb., amitől a kismama újfent csak a plafonra tudna mászni.

Végül végső elkeseredésében már minden eszébe jut a túlhordós kismamának, hogy ő egy selejt, hiszen szülni mindenki tud, hogy nem lesz jó anya, hogy kellett ez a gyerek a fenének, már most is csak a baj van vele, ellenséget lát az egész világban, szerinte mindenki ellene esküdött össze, és röhögnek rajta a háta mögött, hogy milyen szánalmas, stb stb... nem feltétlenül mindenkinek ez jut eszébe, van, akinek ezek kombinációi, vannak leleményesek, akik más dolgokat is hozzákreálnak. (Nekem pl. soha meg sem fordult a fejemben, vagy ha mégis, akkor csak átsuhant, hogy sz*r anya lennék azért, mert esetleg indítani kéne... vagy császározni...)

Ilyenkor jönnek a hasznos jótanácsok lelki oldásokról (nem lehet amúgy hülyeség a dolog), a türelemről, meg még sorolhatnám. Ahogy az egyik kedves barátnőm mondta: a szülés majdnem olyan, mint a karácsony. Mindenki lelkesen várja, csak ennek sajnos nincs olyan fix dátuma.

Olvastam valahol, hogy a terhesség 280 nap, szabályos 28 napos ciklus esetén, de ha valakinek nem annyi a ciklusa, akkor a fogamzás időpontjához (ha ismert), adjon hozzá 266 napot, az a 40+0. Nálunk ez holnap fog eljönni (tudom, mikor fogant a gyerekem), de sajnos ez sem támpont, ha a gyerek feje nem tud beilleszkedni a szülőcsatornába, túl keskeny a medence a beforduláshoz stb... Mit is lehet ilyenkor tenni??? Hát persze, egy nagyon egyszerű dolgot: várni, várni és várni...

12 megjegyzés:

  1. Lehet ö szeretne lenni a 7 milliárdodik :-))
    http://index.hu/tudomany/2011/10/25/napokon_belul_hetmilliardan_leszunk/

    VálaszTörlés
  2. tyűha!!!! na, lehet látod :D akkor viszont még sokat kell aludnom, hogy megszülessen :D (kb. 4et, 5öt :D )

    VálaszTörlés
  3. A legjobban azért haraptam amikor a mifelénk kedvelt "bölcsességet" mondogatták, miszerint: -Majd kibúvik, ha megérett a körme...

    Ezeknél az "egybenvagymég?" kérdéseknél csak egyetlen idegesítőbb kérdés van: amikor a szülőszobán vagy már egy jó ideje és jönnek az idegeskedő telefonok, hogy "na mi van megszültél mááár?"

    Van még pár röhögtető gyöngyszem, ha szeretnéd :)

    VálaszTörlés
  4. hát, szülés után tuti nekem is poén lesz, de most annyira nem mókás :D de jöhet, szívesen röhögök :D szülőszobán meg ki lesz kapcsolva a telefonom, engem senki ne hívogasson! :D

    VálaszTörlés
  5. Átérzem milyen teljes mértékbe, 4 napot még ráhúzott a kislányom és a dokibácsi indította útnak, mert ő még kakis vízbe is jól érezte magát!

    Kitartás!

    VálaszTörlés
  6. Zsani, sokat gondolok rátok! Annyira várom már Samut! Első gyerek, még ráadásul fiú is, lehet, hogy nem kéne meglepődnöm, hogy még mindig bent lubickol a jóban :):):) Indítás? Nekem amúgy sosem indult volna be a szülésem. Örülök, hogy rendszeresen ellenőriznek bébi, nem vagyok a túlhordás híve. Sok drukk +++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

    VálaszTörlés
  7. Szandra, dettó, mint barátosném, bár ott azért útnak indult a lányzó, amikor kakis lett a víz :)

    Zsebi, én nem vagyok ilyen parás, már meghülyültem volna különben, amúgy meg ma még időben vagyunk, holnaptól leszünk túlhordósak, csak ugye a kórházban csak a mensi dátuma számít, így jól el vagyunk számolva, de mindegy is... :) ha minden igaz, ma beszélek a dokimmal, remélem, összejön, aztán majd erről is posztolok egyet bővebben :)

    VálaszTörlés
  8. Drága Zsani,
    csak kitartást kívánok neked!:) Sok-sok puszi és nagy ölelés :):*

    VálaszTörlés
  9. na ugye hogy érdemes volt várni???
    :D:D:D:D:D
    nagy ölelés neked!

    VálaszTörlés
  10. Brigi! Te már tudsz valamit!? Ezek szerint megszületett Samu baba?

    VálaszTörlés
  11. Tegnap csak lesekedtem én is, de nem akartam kérdezgetni... Zsani nagyon elhallgatott...
    Brigiiii, vagy valaki, mondjon már valamit!!

    VálaszTörlés
  12. Gratulálok! Minden szépet és jót kívánok nektek Samuval:)

    VálaszTörlés