2011. október 17., hétfő

Az a csodálatos 9 hónap! - első trimeszter

Sajnos sok minden kimaradt, erre jöttem rá, amikor elkezdtem visszaolvasni a régebbi bejegyzéseimet, így ráncba szedem a dolgokat, amíg még emlékszem :)

2011. 01. 16 - minden várakozásommal ellentétben megjött. pedig annyira, de annyira biztos voltam benne, hogy terhes vagyok. Nem tudtam nem elkeseredni. Felhagytam mindennel, nem mértem a hőmet, elegem lett.

2011. 01. 28. - elkeserítően érint, hogy még mindig barnázok, biztos vagyok benne, hogy felborult a hormonháztartásomban minden, és én SOHA nem lehetek terhes újra. Ráadásul a férjemmel is hadilábon álltunk, nem értünk egymáshoz már majdnem 2 hete...

2011. 01. 29 - barnázásra kaptam egy nagyszerű tippet: szex. 2 hét önmegtartóztatás után az ember amúgy is engedékenyebb, és végül is közeleg a hétvége, ki tudja... (aztán békülés lett a dolog vége).. a hétvége idillikus hangvételű volt, hétfőn még rásegítettünk, kedden (feb. 01.) nőgyógyász, utána megint semmi. Ezzel egyidőben elkezdtem újra mérni a hőmet, hátha kiderül, miért barnázok.

2011. 02. 01 - nőgyógyászati vizsgálat, a dokinőtől zöld utat kaptunk baba ügyben, még viccesen meg is jegyezte, milyen jó is lenne, ha terhes lennék, nem kéne a vizsgálatokat megcsináltatni. A hőm jelentősen felugrott reggel.

2011. 02. 07 - olyan görcseim voltak a munkahelyen, hogy még nem volt mensim, ami alatt ilyen rosszul lettem volna. Vérzés nem jelentkezett, nem nagyon értettem a dolgot.

2011. 02. 08 - a reggeli hőm tovább emelkedett, emellé kínzó szomjúság tört rám. Itt kezdtem el sejteni, valószínűleg sikerült, babát várok.

2011. 02. 11. - megbeszéltük, hogy csak úgy poénból veszünk egy tesztet (én), és megcsináljuk hétfőn, úgyis Valentin nap, micsoda ajándék lenne, ha + lenne a teszt :) addigra már napi 6-10 liter víznél tartottam (annyit ittam).

2011. 02. 13. - a szomjúságom elmúlt, a hőm leesett, egyetlen biztató jel volt csupán, hogy nem volt jele a közelgő vérzésnek. Attól mondjuk én még eléggé letörtem.

2011. 02. 14. - eljött a nagy nap. Reggel 5 tized fokos emelkedést mértem, ami bíztató volt, de akkor már úgy voltam, hogy tesztelni kell, nincs visszaút. Férjem is kelt velem, remegő kézzel bontottuk ki a csíkocskát, azt hittem, sosem ázik fel, ééééééééééééééééééééés! NEGATÍV :( teljesen összeomlottam, pedig annyira beleéltem magam, hogy babát várok. Kiöntöttem a mintát, elmostam a poharat, fogtam a tesztet, ki akartam dobni, és akkor láttam, hogy ott a halvány második csíkocska... azt hiszem, mindketten sírtunk :)

2011. 02. 19 - teljes boldogságban úsztam, egészen eddig. Mivel semmi bajom nem volt (tényleg semmi), így beletették a bogarat a fülembe: görcsölnöd kéne, hánynod kéne, nekem ilyenkor már fájt a mellem, az én vetélésem is így kezdődött stb. Kialakult az a pánikbetegségem, ami legalább a 12. hétig eltartott. Se levegőt nem kaptam sokszor rendesen, sem aludni nem tudtam, rettegtem, nem is a baba elvesztésétől, hanem sokkal inkább az újabb műtéttől.

2011. 03. 01 - első UH. Korunk akkori számításaim szerint 6+0, doki szerint 6+3. Igazából be se akartam menni a vizsgálatra, annyira féltem, hogy megint azt mondják, nincs baba. De ott volt. Viszont nem vert a szíve. Kétségbeestem. Nem lehet igaz, megint mehetek műtétre!!!! De várjunk csak, pulzál! A papíromra már az került, hogy tojás nagyságú uterusban petezsák, abban pedig egy szikhólyag és egy élő embrió látható. Megnyugodtam, de csak átmenetileg. Kiírt dátum: 2011. 10. 20

2011. 03. 04 - bekövetkezett, amitől a legjobban féltem. Reggel barnás maszatot találtam a bugyimon. Sírás, idegeskedés, megint sírás, tanácstalanság. Reggel energetika helyett a szakrendelőben kezdtem, onnan átküldtek a Margitba. Kész voltam, innen nincs menekvés, ha kaparni kell... Nagy nehezen megvizsgáltak, a doki első kérdése az volt: "Megállapították magánál a terhességet???" Mondom, persze... "Élt a magzat?" Mondom, élt. "Mert hogy én itt csak egy üres petezsákot látok..." Levert a víz, sírni tudtam volna, hát ilyen nincs. Felkönyököltem kicsit, hogy én is lássam a képet, és akkor megpillantottam. Első alkalommal én nem láttam a pulzálást, ott viszont tisztán és kivehetően vert a pici szíve. "Ott van a baba!"- böktem a monitorra. "Aham" - mondta a doki és levette a kezem a kapaszkodóról, amin felhúztam magam, majd a pulzusomat nézte és az UH fejet forgatta a hüvelyemben. Idegtépő 10 perc volt. "Igen, igen, az tényleg a baba lesz, gyorsabban ver a szíve, mint a maga pulzusa, de ez nincs 6 hetes, ez még maximum csak 5 hetes lehet! Jöjjön vissza hétfőn!" Igen félénken megkérdeztem, nem lenne-e jobb, ha 8. héten jönnék, talán akkor többet látnánk. Hát akkor jöjjek akkor, mit bánja ő. Kiírt táppénzre, feküdnöm nem kellett, de az influenza szezon miatt nem mehettem dolgozni.

2011. 03. 05 - a férjem elutazott egy hétre Genovába, én anyuéknál töltöttem ezt a nagyszerű hetet, de legalább nem voltam egyedül, sokat görcsöltem, de volt kihez fordulnom. Újabb vérzés nem volt.

2011. 03. 08 - elintéztem a labort. A háziorvosom szokás szerint egy paraszt volt, nem kért egy csomó vizsgálatot, mert hogy a nőgyógyászom nem írta, így biztosan senkit nem érdekel... pfffffff... apu vitt fel kocsival, 6kor kelt csak ezért, a szabadnapján. Vittünk kaját is, mert ekkor már tombolt a hányingerem.

2011. 03. 11-15 - hazaért párom, elutaztunk Egerbe hosszúhétvégézni. Remek volt, csodálatos, sokat sétáltunk, kirándultunk, csodálatos volt az idő, de azért görcsök rombolták a hangulatot, főleg reggelente...

2011. 03. 16 - 8. heti UH. A tenyerem izzadt, féltem, émelygés megvolt, de ettől függetlenül nagyon féltem. A baba viszont jól volt, szépen fejlődött, még mindig nagyobb volt a koránál, szíve csodálatosan zakatolt. Talán kicsit megnyugodtam. (Ugyanis csak olyan dolgokat olvastam, hogy 8. hét után a vetélés valószínűsége csupán 2%) :)

2011. 03. 18. - összeszedtem minden bátorságomat, és elmentem a védőnőhöz. Kaptam kiskönyvet, lerendeztük a formaságokat. Boldog voltam és elégedett :) Előző vetélésemet viszont elfelejtettem mondani, ez anyumnak tűnt fel pár héttel később. Na mindegy (ennek később lesz jelentősége).

2011. 03. 19 - elintéztem a belgyógyászatot.

2011. 03. 28 - 10. heti UH. Minden rendben, baba szépen fejlődik, még mindig nagyobb 4 nappal a koránál. Nem mozog, de biztosan csak pont alszik. Én persze jól megrémültem, hiszen ilyenkor mindenkinek ficánkolt már a babája, ezen persze sokan vérszemet is kaptak és jöttek a rémmesék a 11.-12., esetleg 13. héten elhalt babákról, akik addig tök egészségesek voltak. Újabb gyomoridegben eltöltött 3 hét következett...

2011. 04. 18 - túlestünk a kisgenetikán is. Előző héten már éreztem Samut mozogni, viszont addigra abbahagyta. A gondolataimat nem szeretném szavakba önteni, mindenkinek a fantáziájára bízom... szerencsére minden rendben volt, kisbabánk teljesen egészséges :) most már világgá mertem kürtölni :) (eddigre utólérte magát, vagy nem is tudom... szóval október 25-i dátumnak felel meg méret alapján)

2011. 04. 21 - bejelentkeztem a szülészemhez. Kedves ember, megbízható, szerintem ez nagyon fontos.

Itt véget ért az első trimeszter. Majd írok a másik kettőről is, remélem, hamarabb meglesz, mint ez :D (2 hete kezdtem)

5 megjegyzés:

  1. Hű nem semmi.6-10 l viz??? Milyen iszákos ez a Samu baba :) Volt ám nálad is izgulnivaló bőven!

    VálaszTörlés
  2. Ááááááááááá, itt még nincs vége, csak ugye a többihez már majd kellenek papírok, meg némi idő :) de szerintem még a héten megcsinálom a második trimet is, meg elkezdem a harmadikat :)

    VálaszTörlés
  3. Szia,
    Elkerekedtek nekem is a szemeim, amikor olvastam a víz mennyiségét.
    De itt vagytok, /még ha egyben is/, jól vagytok, és ez a lényeg!
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Várom a második és harmadik trimesztert... Húzz bele, hogy végezz mielőtt Samu kibújik :D
    Dokinál mi újság?

    VálaszTörlés
  5. Pannaa, mindjárt írom :)

    Még ma szerintem meglesz a második trim, a 3.-at meg majd csak szülés után teszem közzé szerintem :) (vagy tetetem közzé a férjemmel :) )

    VálaszTörlés