2011. október 16., vasárnap

39+0

Terhesség a 39. hétben

Most biztos nem hiszi el, de fel fogja ismerni, ha megindul a szülés. Próbáljon éjszaka aludni és ne azon járjon az agya, mi van, ha épp most jött el az idő. Higgye el, tudni fogja, ha indulnia kell!

Kismama
A súlygyarapodás megállt, esetleg némi fogyást is tapasztalhat. Ha mégis többet mutat a mérleg, az a valószínűleg csak a vízvisszatartás következménye.

Baba
A kicsi most 48-50 centis, a súlya elérte a 3 kilót. Egyre gyakrabban fordul a fény felé, kezeivel próbál fogni.

Szakember/orvos tanácsa
Sok kismamánál ezen a héten távozik a nyákdugó. Ez a barnás váladékszerű anyag, a méhszájat zárja el a külvilágtól, védve a babát a fertőzésektől. A nyákdugó távozása nem feltétlenül jelenti a szülés beindulását, de jelzi a méhszáj tágulásának kezdetét. Ezek után már inkább csak a zuhanyzást javasoljuk a fürdés helyett.

Életmód
Ellenőrizze még egyszer, mindent beszereztek-e, amire a következő hetekben szükségük lehet. Mossa ki a kisruhákat, vasalja át azokat, engedjen fészekrakó ösztönének.

Nálunk, mióta találkoztam az ismeretlen eredetű barnás váladékkal, a feje tetejére állt a világ. Igen erős jóslóim vannak, és egyre erősödnek, mindig azt hiszem, hogy na majd most, de sajnos aztán abbamaradnak. A pocakom kézzel érezhetően (szemmel szerintem nem láthatóan) lement, ha Samu is úgy akarja, most már tényleg csak napok választanak el minket egymástól. (Én kb. 18. hét óta ezt a mai napot kérem tőle, hogy ma szülessen, de majd meglátjuk, lesz-e kedve :) )
Mára beterveztem az utolsó bölcsőgarnitúra megvarrását, aztán este mindent szépen kimosok. Bezacskózom a mindenképpen kell holmikat is (kis harisnya, zoknik, sapik, takaró), amiket apa még jó lenne, ha majd behozna és szerintem ma, vagy holnap kitöltöm a kriós kérdőívet is :) 
Az előző bejegyzés írt az áramütésszerű érzésről, sajna egyre többet találkozom vele én is, Samu pont egy olyan idegen fekszik, ami a jobb farpofámban található másik idegben folytatódik, és ha mocorog, az nekem a poklok pokla. Most már borzasztóan kíváncsi vagyok, mekkora lesz a kismanóm :)
Emellett így a legvégén próbálok felkészülni valamelyest lelkileg is az előttem álló ismeretlenre (mert talán emiatt olyan para ez az egész), eddig asszem elég jól megy, de azért néha elfog a félsz. Vajon mennyire fog fájni? Meddig fog tartani? Ki fogom bírni? Honnan fogom tudni, hogy ez már az? Azt hiszem, ez a bizonytalanság a legidegőrlőbb...

3 megjegyzés:

  1. Na benéztem, bejön-e a mai tippem :) Látom még Samu nem készülődik, de hosszú még a nap :)

    ...nyugi, ki fogod bírni, fájni fog, de ez elfelejtődik (hihetetlen, de nem tudom felidézni a fájdalmakat Zozival), fogod tudni, hogy ez bizony már AZ (mintha felkapcsolnának egy kapcsolót, hogy most indulni kell és akkor nem lesz már para, teszed a dolgod)
    Idő? (hát nálam 20 óra folyamatos vajúdás, de ez nem mérvadó, mert 40+6-nál indították, és a vége császár volt)
    A lényeg a közhely, bent nem marad, valahogy csak kipiszkálják :)
    Izgalmas, de a legszebb napjaitok ezek. Töltsétek tartalmasan, összebújva, kihasználva a kettesben tölthető napokat. (mi Zozival a kiírt napon moziban voltunk a Mammamián, másnap horgászni, Marcical tervezett császár volt, előző napra nyertünk mozijegyet :D )
    És csak nyugi, minden rendben lesz.

    VálaszTörlés
  2. Én még nem izgulok... valahogy még távolinak tűnik, hogy Noel megszületik...

    VálaszTörlés
  3. Pannaa, sokat gondolkoztam azon, amit írtál, hát, remélem, nálam is kapcsolnak majd kapcsolót :D de persze, valami csak lesz, engem is csak az vigasztal, hogy benn nem marad :)

    Sophie, jó hogy írtál, aggódtam, hogy eltűnsz! Hát, mivel nekem elég durva jóslóim vannak (úgy rémlik, hogy írtad, hogy te teljesen jól vagy), így azért én egyre kézzelfoghatóbbnak érzem, hogy egyszer csak szülni fogunk :D

    VálaszTörlés