2011. július 19., kedd

Baba-papa kommunikáció

Eljutottunk arra a szintre, hogy szívem tücske (Samubaba) végre hajlandó apukájával is kommunikálni. Most már, ha a lelkes apuka ráteszi a pocakomra a kezét, pár durcogós naptól eltekintve a kismanó reagál :) Értsd ezalatt, hajlamos lerúgni apa kezét a pocakról :) Arra is rá kellett jönnöm, hogy szívem kisebbik tücske egészen nagy szerelemben van a nagyobbikkal, vagy legalábbis a hangját már megismeri (bár ez egy ideje így van, de eddig csak sejtés volt), mert mióta a drágám újra csatarendben áll (értsd ezalatt meggyógyult annyira a háta, hogy most már munkaképessé nyílvánította magát), Samu egészen meg van veszve napközben, vagy legalábbis 3x annyit mozog, mint mikor ittohon volt apuja. Ez még talán be is tudható lenne annak, hogy én is többet beszéltem, mert azért annyira kattant nem vagyok, magamban társalogjak itthon, így szegény gyereknek javarészt csak a TV és a rádió jut zajforrásként (persze azért néha beszélgetek vele is, nem erről van szó), de ha hazaér a drágám és a kicsi meghallja a hangját, egyből lelkes póló pattogtatásba kezd :)

Olvastam több szakirodalmat arról, hogy apuka ilyenkor már nagy csendben hallhatja a baba szívverését, és bár nem vagyok egy nádszál, de azért olyan kövér sem, a minap úgy gondoltuk, kipróbáljuk. Bandesz Samu szívéből semmit nem hallott, ellenben két jókora maflást is bezsebelhetett, ugyanis a manó szó szerint fejberúgta szegény, jobb sorsra érdemes apját. Emellett a másik kedvenc hajnali játék a rúgdossuk fel aput, de ezt még fejleszteni kell, ugyanis csak én ébredek fel rá :D. A játék lényege, hogy megvárjuk, amíg anyu bekommandózik apu mögé és hozzábújik. Természetesen a játék csak hajnalban ér. Ha ez megtörtént, összeszedjük minden erőnket, és anyu köldökén keresztül teljes erőből szétrúgjuk apu hátát (amiből apu persze semmit nem érez). A másik kedvenc játék a "trambulin" (én csak így hívom), amikor is már aludnék, de Samu úgy érzi, hogy az ágy nagyon jól pattog, így ő ugrálna egy kört odabenn (azaz amint keményet ér a pocakom, a kemény rész azonnal meg van rúgdosva). Emellett a rúgjuk hasba aput is egy jó játék, azt is sűrűn játszuk, akárhányszor apu átöleli anyut, és a hasuk találkozik (nem nyomjuk össze a gyereket, amíg bárki azt nem hiszi, épp csak találkozik a hasunk, a köldököm túlérzékenysége miatt másra nem is lennék alkamas...).

Mostanában amúgy puszieső van néha a pocakra (azt vettem észre, hogy mióta kicsikincs mozgása kifelé érezhető és ilyeténmódon tudnak apával kommunikálni, Bandesz is normálisabban áll a dologhoz, talán lassan kezdi apának érezni magát asszem...), de olyankor nem rúg a kis talpancs, vagy ha mégis, akkor is fáziskéséssel, mintha azt szeretné jelezni: "héééé te nagy szőrös odakinn, kérek még puszit!!!" :) aranyosak :)

6 megjegyzés:

  1. nálunk apa még mindig nem hallja se sztetoszkóppal, se szabad füllel a szívdobogást (37. hét, tudod....), ezért kellett múltkor is egy lusta napon elővenni a magzati lehallgató készüléket. szóval nem tudom, ki terjeszti ezt a városi legendát, nálunk nem jött be...

    és zsófi azt csinálja állandóan, hogy még ha bulizik is odabent egy darabig, amire apa odateszi a kezét, tuti mindig abbahagyja :D

    csak játsszanak egymással, és ez maradjon meg idekint is :):)

    VálaszTörlés
  2. :)
    Szőőőőrőőőőőőős??? :O :)

    VálaszTörlés
  3. Niki, szőrös, mert szakálla van, ami borzalmasan szúúúúúúúúúúúr :DDDDD

    Brigi, nálunk is így volt, de most már szerencsére kommunikálnak :) este is majdnem lerúgta Bandesz kezét a hasamról :) sőt, a zenélőkét is :)

    Pocilakó, én sejtettem anno, hogy jó érzés lehet, de soha, soha nem hittem volna, hogy ennyire :)

    VálaszTörlés
  4. édes kis Samu baba..már most milyen játékos:))))))
    mi lesz ha már a nagy világba lesz?:))))

    VálaszTörlés
  5. Nita, én is ezen szoktam agyalni :D

    VálaszTörlés