2011. május 26., csütörtök

Baba-papa kommunikáció, avagy nomen est omen?

Pontosan 18+1, azaz most hétfő óta érezhető, hogy Samu rúg. Nem, én mint az anyja szombat óta érzem. Az apjának erre csak hétfőig kellett várnia. Ma (18+4) már a hájasabb részeken is lehet érezni a kis "lepkeszárnyakat". (Eddig csak közvetlenül a szeméremdomb fölött volt érezhető, ott nincs zsír :D ). Furcsálom a dolgot,  mert más babablogban azt olvastam, a babák 20-22. hét felé rúgnak "kifelé". Aztán eszembe jutott valami.

A kisfiam hajdan élt üknagyapámról, Miklovicz Sámuelről kapta a nevét, aki legendásan híres volt erejéről. Olyan történeteket mesélnek róla a falubeliek (emléke mind a mai napig él Szentgyörgyön), hogy egy 6 ökrös gőzgépet egymagában, ökrökkel mindennel együtt kivett a sárból. Ledőlt fákat pakolt arrébb egymaga, meg ilyenek. Gyerekként nekem is sokat meséltek az üknagypapáról, hogy milyen erős ember is volt, és hejj be kár, hogy ezt a mérhetetlen erőt senki nem örökölte. Hát így lett Samu baba Sámuel, vagyis lesz születése után már hivatalosan is, gondoltuk, hátha tényleg él a mondás: nomen ezt omen, és csak egy fikarsznyit is örököl az üknagypapa erejéből... egyelőre úgy fest, működik a dolog, valószínűleg egy igazi kis "Benőkénk" lesz :D

3 megjegyzés:

  1. barátnőmék újszülött kisfia is a samu nevet kapta.
    néztétek, hogy mit jelent maga a név?
    azt, hogy "isten meghallgatott"
    szerintem ez csodálatos jelentés :)

    brigi

    VálaszTörlés
  2. Brigi, bár nem ezért lesz Sámuel, de nekem is tetszett a jelentése :)

    VálaszTörlés