Cukor kontroll (round 1)

Kicsit megkésve, ámde törve nem, most sikerült úgy kelnem, hogy nem akarok újra elájulni (annyira), így gyorsan írok pár sort kórházunk eme remek intézményéről, azaz a gesztációs diabosok kontrolljáról.

A történet még vasárnap kezdődött 24 órás vizeletgyűjtéssel, persze ennek csak a neve 24 órás, és a lényege is más, de mindegy is :D Van egy 12 órás része nappal, az szigorúan 12 óra, első vizelet még WC-be megy, a többi egy befőttes üvegbe. Igen, jól látjátok, egy bazi nagy befőttes üvegbe. Nekem az első produktum fél hétre volt tehető, ez szívás volt a köbön, legközelebb nem így csinálom, ugyanis a következő 3/4 8as volt, ez azt jelentette, hogy a 12 órám innen kezdődött.. Az ember amúgy egy vizeletgyűjtés alkalmával sok mindent megtud, pl. hogy a "nagyon kell pipilnem" napközben fél, éjjel másfél literes mennyiséget jelent, hogy megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás mellett az ember gyereke napi 7 litert is tud produkálni (a diabos néni sem hitt először a fülének), és hogy 12 óra alatt simán meg lehet tanulni akár csukott szemmel is joghurtos pohárba pipilni...

Másnap szépen a kémcsövekbe pipettáztam a hiányzó éjszakai mintát is, aztán sok veszekedés és némi idegbaj után nekilódultam a messzi ismeretlennek.. 6:30kor percre pontosan az ajtóban toporogtam, kb. 5 perccel megelőzve a másodiknak befutó hölgyet (akivel egyszerre vagyunk kiírva, mint kiderült :D ), szóval mákom volt.

Gizi néni kb. 3/4 7-kor elegánsan ledöfött egy vénás tűvel (aki tudja, milyen az, el tudja képzelni a fílinget, aki nem, azt nem zsibbasztanám a részletekkel), ámbár nem láttam a tűt, mert nem bírom a horrort, de azon csodálkoztam, hogy még utána 15 perccel is csordogált a vér a karomból... mindegy, üsse kavics, ja meg álltam mérlegen is, megdöbentő 77,9-et mutatott, Gizi néni sem akarta elhinni a látottakat, bevallom, én sem. Mondta, hogy ki nem nézte volna belőlem, hát én sem magamból :D A vérnyomásom, ha jól láttam az egységes 120/70 lett (mindenkinek annyi volt), a babahallgatás meg kimerült annyiban, hogy mozog a baba? Hát, kicsit többre számítottam, de mindegy :D Na, eztán történt az ominózus leszúrás, levett  a néni vagy 4 kémcső vért, szóval csodálom, hogy bennem is maradt. Aztán kaptam kis poharat, kémcsövet, komolyan, akkor már úgy éreztem, hogy soha többé nem pisilhetek WC csészébe többé...

Ezt követően elnyammogtam a kis abonettemet, megittam a kis tejecskémet, lerendeztem a dolgaimat, bepakoltam a kémcsövet, és nekiláttam a kötögetésnek (hát most mi a fenét csináljon ugye az ember gyereke ilyenkor?) Kb. egy olyan 20-30 sor után eljött az én időm, felkaptam a kis accu-chek-emet és berobogtam a Gizi nénihez, leszúrtam magam (nagyon aranyos volt, felajánlotta, hogy használhatom a fertőtlenítőjét és a kis gézlapkáit, teljesen úgy éreztem ettől magam, mintha csak azt mondták volna: "érezd magad otthon" :) ), aztán tűcsere után ő is leszúrt (az már kellemesebb volt, egy cukros tű csak nem egy vénás, na :D ). 5,8, nem is olyan rossz :)

Persze közben megérkeztek a kismamák sorban, annyian voltunk, mint az oroszok, de senki nem beszélgetett senkivel, én kávézni akartam és éhes voltam, ahogy elnéztem az arcokat, a többiek is, így érthető a reakció. Szóval nekem így is jó volt...

Vártuk a dietetikust, aki persze marhára nem ért oda se 1/2 9re, de még csak 9re se, hanem sikeresen 9:20kor, 3 szemmel a sor vége előtt esett be, és kezdte el kiabálni a nevem. Én persze hiába óbégattam, hogy vagyok (csak basszus, volt még 3 szem, és ugye el is kellett pakolni utána, meg persze az ember ilyenkor nem találja a kis pakkját, Murpphy), valahogy nem akarta meghallani, mindegy. Leült mellénk (a múltkori csajjal közösen vallatott bennünket), kint a folyosón, mert ez Margitos berkeken belül így dívik, aztán kezdte a kolleginával, de ott nem sokra jutottak, a csaj nem volt a toppon táplálkozási napló tekintetében, mondhatnám úgy is, hogy a táblázata kutyakakát sem ért... őt visszahívta 3 héttel későbbre, engem megdicsért, hogy átlátható a naplóm és ügyesen tologatom a szénhidrátokat. Magyarázott valamit a glikémiás indexekről, amiből cask annyi maradt meg, hogy uzsonnára csak gyümölcsöt szabad ennem, kipróbáltam, a cukrom az egekben, nekem ez sajna nem jött be... nan mindegy, a dietetikus késése miatt lemaradtam a tízóraimról, ennek az eredménye egy 8,3as cukor (meg szerintem a feszültség is belejátszott kicsit, hogy most akkor mi lesz?), nem voltam hepi. Gizi néni sem. Amíg vártam az üdvözítő egy órát, szóba elegyedtem a többi kismamával, végül is elhülyéskedtünk, de úgy érzem, a hiba az én készülékemben lehet, vagy nem is tudom... valahogy nem éreztem, hogy itt hosszabb távú kapcsolatok fognak kialakulni, vagy bármi akármi, de mindegy is, mert a 4 kismamából 3 megszül várhatóan, mire legközelebb megyek, aki meg velem egyszerre volt kiírva, ő 19re kapott időpontot. Én 12re. A kémcsöveket is megkaptam, 11-én kezdődik megint a rémálom...

Másnap betelefonáltam az eredményekért, minden negatív lett, csak ugye az a 8,3-s (benti mérés szerint 7,8-s) cukor, az  nem volt igazán idilli... erről folytattunk egy kis beszélgetést, miszerint nekem aztán lövésem nincs, mi történhetett,  mert előre látóan még csak vajat sem tettem a kenyerembe, és semmi extrát nem csináltam, amit máskor nem szoktam, ettől az étel kombinációtól soha nem megy 6 fölé a cukrom, nem tudom, mi van... végül annyiban maradtunk, hogy csak okosan és akkor 12-én találkozunk.