Pénteken voltunk védőnéninél. Persze előtte kisétáltunk óóóóóósanba, így esélytelen volt, hogy 8ra odaérjünk, de nem is baj, kiderült, hogy akkor sem jutottam volna be hamarabb... ugyanis volt egy új kismama, aki 3/4 8kor már bent volt, de így is fél 9re végzett.. meg aztán még voltak is előttem, de végül is nem siettem... :)
Hát, várótársaim nem voltak túl beszédesek, ellenben az egyik elrohant dolgozni, a másik tényleg 10 perc alatt végzett :D Beérve leadtam ugye szokás szerint a papírjaimat, átnéztük ügye a 18. hetinek az eredményeit, közben beszélgettünk, leadtam az AFP eredményt, a védőnőm majdnem újra beírta az eredményt, megnézte a kis üvegecske tartalmát, amit lelkesen vittem, de csont negatív lett (vizeletvizsgálat magyarul...), utána a szokásos vérnyomás mérés, már be sem mondta, mennyi a vérnyomásom, ha jól láttam 115/valamennyi, nem túl magas szokás szerint.
Megbeszéltük, hogy egészen nyugodtan javítsam ki a hibákat a falakon, a kismamái 95%-a utolsó hónapban állnak neki lakást festeni, vagy babaszobát meszelni és senkinek semmi baja, elmondta, hogy strandra is nyugodtan mehetek, csak vigyázzak a fertőzésekre, meg ha bármi van, keressem fel az orvosomat, megbeszéltük, hogy milyen aktuális gyümölcsöket érdemes fogyasztani, megemlítettem neki a napi 1 óra aktív sétát, amit nagyon díjazott.
Aztán következett a legszörnyűbb pontja a kis találkozásnak, a mérlegelés... +2 kg, így most +6 kilónál tartok :( kicsit elszomorított, mert abban bíztam, megint csak 1 kilót híztam, de végül is annyira ez sem szörnyű, ugye a némiképp aktívabb életvitelemmel hátha tényleg megmaradnánk annál 10-12 kilónál :) bár ha nem, akkor sem omlok össze, én igyekszem mindent megtenni, ha ezek után is hízok, mint egy malac, akkor ez van, akkor annak kell örülni, hogy "de legalább nem +30-cal végeztem be...". Én ezt így fogom fel, sokkal több embert ismerek, aki terhesen azt hiszi, annyi dolga van, hogy feküdjön és egyen, és őket sem zavarja, hogy 8-10-15-20 kilónál tartanak :)
Következő programpont: babaSamu szívének a meghallgatása. Ez kisebb nehézségekbe ütközött, ugyanis bébikém nem kultiválta túlzott mértékben ezt a merényletet, mondhatnám úgy is, hogy mély felháborodást keltett benne a dolog. Próbáltam segíteni a védőnéninek, hogy merre felé keresse, hol éreztem utoljára csuklani, de addigra el is slisszant onnan, majd miután már kb. 5 perce fogócskáztak, a gyerekem taktikát váltott és 2 bukfenc között akkorákat rúgott a hallgatóba, hogy nem sok híján megsüketültünk (az ugyanis élesen sípolni kezdett). Viszont ennek valamelyest megörvendett a védőnénink, ugyanis Samubaba pörgése és forgása immáron láthatóvá vált (tegnap a strandon már én is láttam, ahogy hömpölyög a hasam :) ), így könnyebb volt eltalálni, merre érdemes üldöznni :D na, még 10 perc fogócska,meg lelkes könyörgés, és Samu képes ovlt megállni 30 kőkemény másodpercre!!!! :D (mondtam is neki, hogy ha nem lenne olyan makacs, mint az anyja, már régen szabadult volna... :D ) Megállapítottuk, hogy csodálatosan ver a manócska szíve, kaptam egy időpontot júliusra és boldogan haza (helyett a Spárba) mentem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése