2011. április 20., szerda

Terhesség félelem nélkül (?)

Ezt a bejegyzést már réges régen meg akartam írni. Olyan hasonszőrű kismamáknak szeretnék segíteni, akik az aggódnivalójukat már megtalálták (ha esetleg még nem volt ilyen szerencséjük, ajánlom figyelmükbe: Aggódási tippek koraterhes kismamáknak /Jusztis/ ), de nem tudják, hogyan kezeljék. Aggódnivalókban nem szeretnék tippeket adni, szerintem mindenki eléggé kreatív.

Szóval a koraterhes félelmek kezelésére javaslom a gondolat elterelést. Lehet ez zenehallgatás, munkába/tanulásba mélyedés, sok séta, sokszor mély levegő :D Persze van, aki az aggódást olyan magas fokra vitte, hogy ez sem segít. Erre az esetre érdemes már bevetni a homeopátia csodáit, mint pl. a Sedactif PC nevű nagyszerű készítményt, igazán hatásos (tudom, mert én is kipróbáltam :D én dolgozni sem tudtam az aggódástól). Ha nehezen viseljük azt az időt, amíg a Sedactif hatni kezd (amúgy más, pánikrohamokra alkalmas bogyókat is bevethetünk, ami homeós, de csak olyanokat szabad, gyógynövényeseket nem!!!!!), kezdjünk el olvasni a neten. Nekem a kedvenc oldalam a gyakorikerdesek.hu volt :) Komolyan. Csak be kell írni a kereső sávba: terhesség vetélés után. Millió + 1 boldog történet volt arról, hogyan maradtak meg és születtek meg az egészséges babák 1-2-3-sok vetélés után, hogyan tették túl magukat a kismamák a pánikon és mégis, egyfajta erőt ad, hogy "na, nekik is sikerült :) " Nekem nagy nyugalmat adott, ha elkapott a pánikroham, csak elkezdtem ezeket olvasni, vagy egyszerűen csak felidéztem a mondatokat:

"Nekem is volt vetélésem a 9. héten. Üdv, 27 hetes km."

"5. héten halt el a babám. Műteni kellett. Üdv, 6 hós kislány anyukája"

"3 vetélés után a negyedik sikerült. Üdv, 36 hetes km"

Hihetetlen mennyiségű erőt és önbizalmat tud adni!!!!!!! :) Még jobb, ha félelmeidről beszélsz. Mondjuk egy erős idegzetű, higgadt férfinak, aki tartja benned a lelket, mielőtt kitör a hisztéria belőled. Ilyen lehet az édesapád (nálunk ezt a szerepet az édesanyám vállalta magára, örök hálám érte neki! ♥), a gyermeked apja (férjed, párod, barátod mindegy), egy jó barát, egy orvos (talán ő a legjobb, bár én még mindig a szülőkre voksolok, tapasztaltabbak :D ), bárki megteszi, aki pozitív hozzáállással tartani tudja benned a lelket... eleinte idegesítő, hogy minden nyavalygásodra azt mondják majd: "dehát úgyis minden rendben lesz, ne aggódt túl!", de aztán megszokod és várni, elvárni fogod, hogy ezt mondják, és ebbe fogsz kapaszkodni, mint egy lelógó indába a szakadék peremén csüngve :D

Ez úton szeretnék köszönetet mondani itt a nagy nyilvánosság előtt az én kitartó és szeretett férjemnek mindazért a sok jóért, türelemért és szeretetért, amit az első 2 hétben tőle kaptam, és azért a hatalmas erőfeszítésért, amit azért tesz nap mint nap, hogy a dühkitöréseimet és a hisztimet elviselje :) ♥

Remélem sok hasonló cipőben járó társamnak tudok ezzel a bejegyzéssel segíteni :) Nekem ezek beváltak, hogy az első 12 hetet átvészeljem :) a végén (8. héttől) már kimondottan élveztem a terhességet, hála ezeknek a módszereknek :)

2 megjegyzés:

  1. Köszi Zsani...
    Tudod gondolkoztam is rajta... hogy vajh hogy lehetsz... mert nem igen osztottad meg felénk... de gondoltam, hogy terelni jobb a gondolatokat!
    Most már veled együtt előttem is sok jó példa áll, úgy hogy csak hajrá!
    Puszó

    VálaszTörlés
  2. Niki, egyrészt azért nem osztottam meg, mert nem akartam megint felsülni, másrészt meg nem szerettem volna, ha tapasztalt rókák megnyugtatás gyanánt csak még jobban megijesztenek :) így senkinek nem mondtam inkább :)

    VálaszTörlés