Az elvek olyanok, mint a fing. Az ember tartja, amíg tudja. Nekem is voltak elveim. Aztán lett egy gyerekem...
Én mindig azt mondtam, hogy gyereknek a szülői ágyban csak addig van helye, amíg egy bőrben vannak az anyjával. Ez múlt héten megdőlt. Mikor már 5. napja nem aludtam, egyszer csak azt vettem észre, hogy jéééé, nem vagyok egyedül. Nem hát, Samu szuszogott mellettem békésen. Ez van. Néha muszáj olyan dolgokat is kipróbálni, amik az elveink ellen vannak.
Az egész kedden kezdődött, szentül hiszem, hogy az áttörni készülő jobb felső fog miatt (bár a két felső is egyszerre fog kijönni, ha jól láttam, halleluja,,,), de akkor még ellenálltam, hiszen szegény gyerek az apja oldalán leesik. Ez ment egészen péntekig. Pénteken, mikor az apja is hazaért hőn imádott kisfiamnak, azt hiszem, hajnal 3-ig ment a buli. Addigra kijött a szerdán elkapott nátha, Samu szörcsögött, köhögött, ordított (aztán rajtam is kijött ugyanaz, és mélyen megértettem a gyerekemet.) Hajnal 3kor megfogtam, beraktam az ágyba, így legalább 6ig aludtunk. Másnap már eleve ott kezdett, de akkor még vissza tudtuk tenni a kiságyba. 2kor kelt, akkor újra be közénk, akkor tudtunk aludni 7ig (mennyei volt!). Vasárnap is rápróbáltunk, de már nem volt szerencsénk, visszatenni sem tudtuk, így maradt köztünk. Hétfőn már megint vissza lehetett tenni, tegnap este már a kiságyban aludt el, igaz, hogy ehhez kellett némi levendulás fürdető, meg az, hogy én benn maradtam és lefeküdtem a nagy ágyra. Szóval ez az időszak is lecsengett, de nem volt könnyű, be kell ismerjem (ha valaki próbálta már, milyen félig az ágyon, félig a padlón feküdni, megért..)
Mi is ugyanígy voltunk vele, h a baba ne aludjon köztünk. Nagyon ellene voltam a dolognak, de sajnos a fáradtság és a kimerültség nagy úr. Úgyhogy inkább hagyom, legalább mindenki tud aludni.
VálaszTörlésNálunk már vége, Samu 3 napja újra a saját ágyában alszik :)))
VálaszTörlés