Valahogy nem értem igazán, mi történt, de a pelenkázás egy rémálommá vált az utóbbi időben. Ha megfogom a lábait, hogy felemeljem a fenekét, őrölt módon tépi ki a kezeimből, felfújja az arcát, visít, hisztizik, elforog. Alig tudom bekrémezni, a pelenka bekapcsolásáról ne is beszéljünk. Sírni tudnék sokszor, iszonyú küzelem a pelenkacsere. Feszíti magát, miközben sikít, mint akit nyúznak. Eddig bevált, hogy adtam egy plüsst neki vagy valami rágókát, de most már ez is kevés sajnos.
Amúgy valamiért tetőfokára hágott nála a hiszti, ha ölbe veszem, ellök magától, belém mar, felfújja magát, kínlódik. Nem értem, miért csinálja, én semmit nem csinálok másképp, mint eddig. Nesze neked szeparációs szorongás, annyira vártam, hogy a fiam kicsit kötődjön hozzám, erre teljesen elfordult tőlem. De azért a szívem mélyén bízom benne, hogy csak időszakos diliről van szó..
Amúgy felállt pár napja, bár megállni még csak rövid ideig tud kapaszkodva is. Nagyon ügyes, hiába na :) A mamával azt játszák, hogy mondja neki anyu, hogy rugi-baba és akkor teljes erőbedobással nekiáll Samu rúgni :)
Nagyon ügyes! :)
VálaszTörlésNanó is kb ilyen idős volt, amikor ő is elkezdte utálni a pelenkázást. Azóta szerencsére változott a helyzet, de addig sem csináltam semmit másképp :S