Kis akarnokom :)

Már nem is tudom, hol olvastam ezt a kifejezést, de nagyon tetszik :) Hogy ez a bejegyzés mennyire lesz hosszú, azt nem tudom, Samu már megint nyekereg, mint az olajozatlan garázsajtó (neki nagyon tetszik a hasonlat, mindig kiröhög) :D

Szal, mostanában úgy zajlik az etetés, hogy a szívem csücske megfogja a kezem és kihúzza a cumisüveget, majd visszatolja, kihúzza, visszatolja és élvezi, hogy 1) ezt meg tudja tenni 2) az van, amit ő akar (egyelőre :D ) A foga is jön, így ha véletlenül nem talál vissza a szájába a cumival, akkor betolja az öklét, jó az is címszóval... :D

Aztán ugye felfedezte, hogy van két keze, most az a legérdekesebb, összekulcsolja, elengedi, nézi veszettül, komoly fejet vág, haláli arc ez a gyerek :D

Na meg a mászás. Vagyis kúszni akar, de mivel egyelőre rendesen meg sem tudja tartani magát, ezért persze, nem halad. Akkor jól felbosszantja magát, lefekszik a játszószőnyegre és sír :D Aztán megemeli magát és újra kotorkotorkotor :D Viszont, ha akar (nem nagyon akar), hason már ügyesen nyúl a dolgokért, és mintha annyira nem is kiflizne már.. mindenesetre is a fejét szépen tartja, vettünk is egy kengurut, mert a mei taiba nem tudom overállostól betekerni, itthon meg nem hurcibálom...

Hirtelen felindulásból kinőttünk egy garnitúra ruhát, 2-3 hét alatt a fiam 3-4 centit nőtt, így a 68as garnitúrát és a 3as pelust le is lehetett cserélni, most már 74es rucikat hordunk. Remélem, az már egy darabig elég lesz...

Lassan talán áttör a foga, nagyon várom már, sokat nyáladzik, sokat szenved. Tudom, tudom, aztán jön a következő...

..és mindjárt betöltjük a 4 hónapot... :S