Baba-mama kommunikáció, azaz kis történet a "keményedéseimről" :D

Hát az egész pénteken kezdődött... úton hazafelé a szüleimtől azt vettem észre, hogy keményedik a pocakom, Igaz csak foltokban, de akkor is. A vonaton utána olvastam, a korai keményedések koraszüléshez vezethetnek. Neten is csak fenyegető vetélés/fenyegető koraszülést találtam a témában, teljesen betojtam... Netes kedves anyuka barátnőim azonban megnyugtattak, hogy ők is keményedtek anno, semmi baj nem volt. Így valamelyest megnyugodtam. Éjjel azonban újra bekeményedtem, majd másnap is kemány volt a pocakom egész nap. Furcsa volt, hogy csak foltokban és hol itt, hol ott, de kemény volt, na!

Már teljesen dugámba dőltem, amikor eszembe jutott, hogy hogyha már ilyen szörnyű időket élünk és a férjem sincs itthon, aki lelket önthetne belém, legalább a babának szolgáltatok némi megnyugtató zenét, ezzel felhúztam a kis zenélős játékocskát és a pocakomra tettem. A frász jött rám, amikor fél pillanattal a zene felcsendülése után ott, ahol a játék a hasammal érintkezett, megkeményedett minden, de annyira, hogy az ott futó ér lüktetésének a ritmusára pattogott a műanyag dobozka.. első gondolatom: most megyünk szülni, kész vége, ennyi volt. Aztán egy hatalmas hömpölygés odabenn, második gondolat (most lehet röhögni): jézus, mi ez, alien???? Aztán 2 pici kemény folt, majd még kaptam 3 "gyomron rúgást" *pár hét múlva hogy fog ez már fájni nekem...* Ekkor esett le, hogy a keményedés a kisfiam, aki szegény így próbál kommunikálni... hát, nem így képzeltem az első magzatmozgásokat... :D tanulság: ne ess pánikba, ha valami nem úgy történik, ahogy elmesélik/leírják a szakkönyvek... (nekem a mensim sem olyan volt anno 14 éve, ahgy mesélték, így napokig azt sem tudtam, mi az :S )

Aztán kimentem a Corába, vagyis kimentünk Samuval, odafelé a busz rázta a seggét, séta közben én, a fiatalúr annyira elkényelmesedett, hogy hogyha megálltam valahol a pultoknál nézelődni, ő kényelmesen kinyújtotta a lábát, bele a hasamba, hogy "anya, menjünk mááááááááááááááááár!!!" Elindultam, lehiggadt :D Estére persze nagyon kifáradtunk (én tuti, neki csak lehet elráztam a sejhaját), így gyors tust alvás követett. Volna... egyszer csak éreztem, hogy ahogy a jobb oldalamon feküdtem, a jobbomon megkeményedik a hasam, de nagyon... megsimogattam a kis csomót, aztán felhúztam a kezem a bal oldalamra, mire a kis csimbók elkezdett felfelé vándorolni, bele a tenyerembe, majd ahogy picit erősebben simiztem azt a részt, elnyúlt, mint egy élvezkedő kiscica :) gondolom el is aludt, mert utána reggelig csend volt :)

Vasárnap nóta napot tartottunk, a Hejj Vargáné még mindig slágerlistás, ha nem azt énekeltem, vagy nem énekeltem, kaptam egy talpat a pociba (a kis zsarnok :D ).. a végére már mehetett a szegedi csikós és az utcára nyílik is, mert bevallom, szeretek nótázni, de 2 óra Vargáné után már nagyon untam a banánt :D (10től 12ig énekelni kellett, csak akkor aludt el, amikor az apja hazaért...)

Ma be kellett mennem az ambulanciára, sajna begörcsöltem, szerencsére magnéziumra elmúlt, úgy fest, tényleg csak magnézium hiány, azért is görcsöl a vádlim is, meg most már a talpam is, most 2 hét pihi + extra magnézium kúra, na de nem is ez a lényeg, hanem ahogy ültem a váróban, már pont én következtem, amikor a hasam annyira bekeményedett, hogy alig tudtam felállni... :S nem örültem, aggódtam, azt hittem baj van... UH-n látom án, hogy a csimbók a kis csomójával háttal a külvilágnak terpeszkedik, popó lent, azt nyomkorászta a hasamnak lelkesen :D (én jól vagyok, méhnyak megtartott, méhszáj zárt, C3000, szóval királyok vagyunk :D )

Szóval javaslom mindenkinek, akinek "kellemetlen" foltokban keményedése van/lesz, a legjobb "görcsoldó" egy picit erőteljesebb pocaksimi azon a részen :)