Terhességi tabuk (hűűűűűű, de mennyi van :D )

Amikor fiatal voltam, azt hittem, hogy a nőnek csak kimarad a menstruációja (akkor már nekem is volt), és kész, terhes. Letelik a 9 hónap és szül. Otthon is ezt láttam :D

Aztán amikor nagyobb lettem és bővebben érintett a témában, akkor megtudtam, hogy a menstruáció kimaradhat mástól is, és vannak nagyon spéci kis tesztek, amik ezt kimutathatják :)

Aztán mi is babát akartunk, és megtudtam, hogy ez nem úgy működik, hogy nem védekezünk és terhes leszek.

Aztán terhes lettem, és megtudtam, hogy nem mindig az a történet vége, hogy és a 9. hónap végén megszületik a kisbaba. Sajnos :( (jó annak, aki ezt még sose tapasztalata, de ilyen nagyon kevés van :( szintén sajna)

Közben értesültem olyan dolgokról, hogy a terhesség velejárója a hányás (az előző terhességemnél elkerült szerencsére), a mellfeszülés (ez meg most került el) és a folyamatos álmosság. Mivel októberben igen tiszavirág életű volt a terhességem, így sok "élmény" kimaradt. Nem baj, manócska kárpótolt.

Na szóval. Az első pánikroham akkor ért, amikor elkezdtem görcsölni. Vagyis nem görcsölni :D Ez ügyben édesanyám nyugtatott meg nagyszerűen, hiszen szerinte a terhes nők normál állapotban semmit nem éreznek... Na, aztán begörcsöltem. Pánik II. A nőgyógyászom megnyugtatott: csak nyúlik a méhem... nem teljesen értettem, mert egy csomószor éreztem, hogy azonnal elönt a vér, meg fog jönni, mert nagyon fáj!!! De nem jött meg. Ezt annyira megszoktam, hogy a 8. heti UH után már nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget... Azóta már a hasfalam is fáj, minta szakadna, csak néha, és a görcsök is mérföldekkel erősebbek... szerencsére a manó is mozog már... :) Így pláne nem izgulok. Magnézium. Mindenkinek ajánlom, csodákra képes!!! Főleg a pezsgőtabletta!!! (Mg Sandozt érdemes venni, én kipróbáltam mást is, kutyagumit nem ért...)

Következő a terhességi folyás. Ez gyanítom mindenkinek van, de senki nem beszél róla :D A terhesség elején borzalmasan idegesítő, mert állandóan olyan, mintha vérezne az ember... :( persze ezt is meg lehet szokni. A másik rémesen idegesítő tulajdonsága, hogy frissen fehér, aztán sárga, végül cappuccino barna... ilyenkor persze megy a találgatás, vajon alvadt vér, vagy folyás? Persze ezt is meg lehet szokni, és egy idő után az ember már fel sem veszi, ha barnás foltok díszelegnek a fehérneműjén. Tökéletes védelem: tisztasági betét! Én sokáig nem használtam, mert féltem, hogy gombás fertőzést kapok majd, ha mégis rákényszerültem, 1-2 nap múlva már megjelent az ismerős, idegesítő, viszkető érzés. Nagyon rühelltem. De a végére kénytelen voltam visszaszokni sajna, most már szerencsére nem okoz gondot :) Ez amúgy nem csak a koszos fehérneműk ellen véd, hanem a pániktól is, ugyanis nem értem a mechanizmust, de a tisztaságin nem barnul be a folyás, egybefüggő fehér marad :) Így már nincs is semmi ok aggodalomra :)

Aztán ha eddig nyugodtak lettünk volna, ejtenék néhány szót a terhességi hányásról és az ésszerű táplálkozásról terhesség alatt. Hát erről én csak annyit hallottam, hogy az adott nő, ha felkelt, kihányt mindent, szinte azonnal. Na ez nem mindig így működik. Nálam az 5. hét közepén, a 6. hét küszöbén kezdődött, amikor is egy boldogan elfogyasztott reggeli műzlim elégedetten távozott tusolás közben. Én szerencsére mindentől nem hánytam. Ami nagyon felfordította a gyomrom, az a palástfű tea volt, de ettől én hősiesen ittam, kitartóan :D Aztán nagyjából a 7. hét közepéig a minden más. Csak és kizárólag savanyú káposztát és céklát tudtam enni. Semmi mást. 8. hétre javult a helyzet, megkezdődött az édesség utáni csillapíthatatlan vágyam (hála égnek 9. hét elejére lecsengett, sőt már jóval hamarabb), aztán azt vettem észre, hogy attól hányok. Így megnyomtam a mégse gombot. Itt már néha befigyelt némi hasmenés is, ami csak tovább rontott a helyzetemen. De már legalább főzni tudtam. Hányingerre nekem nagy segítség volt a citromlé és a grapefruit (meg minden, ami savanyú), ezt másoktól is hallottam, érdemes kipróbálni. 10. hét magasságában már egészen jól voltam, most már csak alig, nagyon ritkán van hányingerem :)

Aztán végezetül a sav. Mindenki azt mondta, hogy csak sokat ettem, csak ez van, csak az van, szedjek Rennie-t, meg mit tudom én, de semmi nem segített. Ennek sajnos el kellett múlnia magától és nem volt jó rá egyik módszer sem. Talán 6. héten kezdődött, 11. hétig bőszen ki is tartott. Eleinte csak akkor folyt vissza a maró, szörnyű sav, amikor feküdtem, végül már állva is, sőt volt olyan, hogy tisztán savat hánytam. A torkom tropára ment, a gyomrom fájt, a fogaim csodával határos módon nem mállottak szét, de ez szerintem csak a vakszerencsén múlott... erre sajnos nem tudok jó tippet, én nagyon szenvedtem tőle :(